Csapatmunka – hat lábon

Itt értük utol őt és a kiképzését – egyben a pórázát is – kézben tartó Németh Balázs főtörzsőrmestert, a Robbanóanyag-kereső Kutyás Műveleti Század kiképző altisztjét. A katonai pályafutását 14 esztendővel ezelőtt Debrecenben, az akkori MH 5/24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljnál kezdő Németh Balázs a missziós felkészülések után hallott először a honvédség robbanóanyag-kereső kutyás századáról. Nyitott kapukat döngetett az új kihívás, hiszen számára örök szerelem volt addig is a kutya. „Gyerekkoromban is menhelyekre jártam önkénteskedni: sétáltatni, az ellátásban segíteni. Mindig volt kutyánk, s így egy idő után szerettem volna továbblépni a munkakutyázás irányába, és a honvédség egy nagyon jó keretet teremtett arra, hogy ezt a szenvedélyemet már nemcsak hobbiként, hanem hivatásként is tudom űzni” – mondta a főtörzsőrmester, majd hozzátette: „ez teljes mértékben kitölti az egész életemet, szinte mindent e köré építettem fel.”

S hogy hogyan került Logan a képbe? Egyszerű, hangzik az egyenruhás felelet: „az én Facebook oldalam nagyjából csak kutyás tartalmakból áll. Mi itt a századnál nyomon követjük az állatvédelem eseményeit, a nagyobb menhelyek életét is” – tette hozzá Németh Balázs. A teljes történethez az is hozzátartozik, hogy az ezredhez többféle úton is kerülhet kutya. Kiválaszthatják őket pályázati elbírálás alapján, vásárolnak egyedeket a tenyésztőktől, számos felajánlás is érkezik, s mint látható, az sem kizáró ok, ha a menhelyről kerül be kutya. Ez utóbbi azért igen ritka: tízezer, menhelyi előéletű, ebből talán egy az, aki megfelel robbanóanyag-kereső kutyának.

„Ma már mondhatom: ez egy megérzés volt. Amikor megláttam Logan fényképét, akkor először az tűnt fel, hogy mennyire impozáns állat, milyen jól néz ki. Érdekelt, hogy vajon mi van a háttérben, s ezért felvettük a kapcsolatot Janicki Mónikával, a Rex Kutyaotthon Alapítvány ügyvezető igazgatóhelyettesével. Ő nagyon örült a megkeresésnek, és pillanatok alatt sikerült megbeszélnünk egy időpontot, hogy meglátogathassuk Logant, meg tudjuk szerezni az első benyomást. Azonnal látszott rajta, hogy „rendben van”: labdázott, motiválható volt. Bár bizalmatlan volt és tartózkodó, de felvette velünk a kapcsolatot, és gyorsan kioldódott minden helyzetben” – tette hozzá a főtörzsőrmester. „Ami számunkra fontos érték a szolgálati kutyákban, az mind megvan benne, és talán éppen ez volt az, ami segítette átvészelni élete első másfél esztendejének traumáit és megpróbáltatásait.”

„Amióta nálunk van, az is kiderült, hogy egy rendkívül makacs, nagyon önfejű, tudatos kutya, aki egy picit passzívan domináns is. A megszokott, harminc napos tesztidőszak első napjaiban egy fajta ráhangolódásként csak megfigyeljük a kutyákat, hogy hogyan viselkednek, mennyire oldódnak fel az új környezetükben. Ez történt Logannel is: a legelső nap, amikor bekerült hozzánk a kennelbe, többször is beültem hozzá rövidebb időkre” – mondta el Németh Balázs. „Ekkor még nagyon tartózkodó volt: csak kinyújtott nyakkal-orral megszimatolt. Egy-két nappal később már annyira feloldódott, hogy az ölembe bújt, felmászott a fejemre és teljesen zabolátlanul kezdett el viselkedni. Elkezdett kinyílni, s ekkor már a környezete, illetve az emberrel való kontaktusteremtés és kapcsolat is érdekelte.”

A „Logan útja” című filmben látható első, már a laktanyában felvett videóinterjú során sötét volt a hely, ahová bementünk. Számára teljesen új és ismeretlen környezet volt. Ennek ellenére nagyon rövid idő alatt feloldódott és már nem jelentett számára akadályt, hogy új helyen van. „Ez számukra nagyon fontos tulajdonság” – hangsúlyozta a főtörzsőrmester – „mert a kutyáink változatos helyszíneken dolgoznak. Mindenhol bevethetőnek kell lenniük: nem torpanhatnak meg mondjuk egy talajváltástól, egy sötét helytől, mélységtől vagy magastól, esetleg a nagy zajoktól.”

S mitől lesz valaki jó robbanóanyag-kereső kutya? „Először is a jó orr fontos, de önmagában kevés” - emelte ki Németh Balázs. „A külső is fontos: kiállásában is tükröznie kell az alakulatunk mentalitását. Másrészről jó kognitív képességekkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy tanítható legyen, és együtt akarjon működni az emberrel, s így társként tekinthessenek egymásra. Természetesen fontos a megfelelő hierarchikus környezet, a „főnök-beosztott” viszony kialakítása is. Ezek a kutyák rendkívül ösztöngazdagok, nagyon dominánsak, tudni kell őket kezelni. Egy civil, otthon tartott belga juhászkutya képes lehet a gazdája fejére nőni. A mi négylábú társaink pedig sokkal nagyobb ösztönkészlettel rendelkeznek, sokkal „magasabb lángon égnek”, mint egy otthoni kedvenc. Ezt nekünk tudnunk kell kezelni a hatékony közös munka érdekében.”

Sokfélék ők is, ahogyan mi, emberek is, a kutya és vezetője között viszont „működnie kell a kémiának” - tette hozzá a tapasztalt kiképző. A rengeteg munka nagyon szoros kapcsolatot létesít a kutya és vezetője között. Ez nem is lehet másként, az esetek többségében ők ketten életvitelszerűen is egy háztartásban élnek. Így megismerik egymás minden rezdülését: akár egy apró fejbiccentésből is tudni fogja a kutyavezető, hogy ott és akkor szagot fogott-e a kutya, vagy csak éppen elfáradt.

„Az összeszokás annak a három hónapos alaptanfolyamnak a része, mely az alapokat adja meg a kutyának. Az ezt eredményesen elvégzett robbanóanyag-kereső kutya és vezetője egy tűzszerész csoport részeként válik bevethetővé. De az, hogy a négylábú egy tapasztalt robbanóanyag-kereső kutyává váljon, ahhoz nagyjából egy-másfél évnyi közös munka vár még a párosra” – tette hozzá a főtörzsőrmester. „Éppen ezért nagy gondot fordítunk arra, hogy a tanfolyam után is figyelemmel kövessük a kutyavezetők tevékenységét. Ezt segíti, hogy kis létszámú csapatként dolgozunk, így a szakmai stábunk mindig képes segítséget nyújtani.”

Logan jelenleg Németh Balázs kezei alatt ismerkedik az egyenruhás élettel. „Kiképzőként az az alapkoncepcióm, hogy az összes, hozzánk bekerülő kutyát megfelelő alapszintre készítsem fel, és így adjam át a kutyavezetőjükhöz. Így nem teljesen „nyers” kutyával kell a kutyavezetőnek dolgoznia. Mindkettejüket segíteni fogja, ha a kutya már tudja, hogy mi a feladata, és én is meg tudom mutatni a kutyavezetőnek, hogy ezt a munkát neki hogyan kell segítenie és értékelnie” – mondta a kiképző.

S hogy Logan milyen? „Nagyon-nagyon kooperatív, keresi is a kapcsolatot. Emellett nagyon konok és önfejű. Mint ahogyan a képek készítésénél láthattátok, ha van lehetőség kibújni a feladat alól, akkor azt van, hogy meg is teszi. Ez azonban egy teljesen természetes viselkedés, és számunkra fontos, pozitív tulajdonság is. Ez az alapja ugyanis annak, hogy később a kutyák döntéseket tudjanak hozni a feladat végrehajtása közben is. Ahhoz is megfelelően önállónak kell lenniük, hogy be tudjanak vállalni egy biztos jelzést: van-e ott robbanóanyag vagy sem” – emelte ki Németh Balázs. „Ennek alapján hozza meg a kutyavezető saját döntését, vajon robbanóanyagtól mentes-e a jármű, az épület. Ez a kutya és a vezetője közös és nagyon felelősségteljes munkájának végeredménye.”

„A felelősség helyett egyelőre inkább a játékosság jellemzi Logan hétköznapjait, hiszen mintegy másfél esztendős „deficitben” van a kutya – de nagyon szimpatikus és szinte úgy tudok rá tekinteni, mintha csupán nyolc vagy kilenc hetes lenne” – tette hozzá a főtörzsőrmester. „Jelenleg a kölyökkutyákhoz hasonlóan öt, legfeljebb tíz perc az a kiképzésre alkalmas időszak, amit egy huzamban tudunk vele dolgozni. A folyamatos munka emelni fogja ezt az összpontosítási képességét is. A robbanóanyag keresésére az alaptanfolyamon kezdjük majd képezni. Emellett azonban folyamatosan fejlesztjük a motivációt, az ösztönállapotot, hogy egy átállási feladat legyen csupán a labdák keresése helyett a robbanóanyagok kutatása, játéknak érezve a munkát” – tette hozzá Németh Balázs.

„Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem „tömegtermelést” folytatunk, hanem egyénre szabva foglalkozhatunk a kutyákkal” – emelte ki a főtörzsőrmester. „Így minden képzési tematikát az adott kutyára, illetve kutyavezetőre tudunk szabni. Biztosított a lehetőség arra, hogy a lehető legmagasabb szakmai munkát végezzük, a lehető legprofibb kutyák kiképzésének érdekében. Ők nagyon nagy igénybevételnek vannak kitéve, még akkor is, ha motivációval és hatalmas elszántsággal, de igazából „játékból” dolgoznak. A kiképző feladata kiépíteni bennük azt a belső igényt, hogy ők kérjék azt, hogy dolgozhassanak, és ezt örömmel tegyék minden egyes nap minden egyes percében, amikor erre szükség van.”

„Nagyjából 7-8 éves korukig maradnak nálunk a kutyák, ezt követően az esetek 95 százalékban az a kutyavezető viszi haza a családjához „nyugdíjasnak”, akivel végig dolgozta az életét” – mondta el a főtörzsőrmester. „Ha valakinek erre nincsen lehetősége, akkor sem fordulhat elő, hogy menhelyre kerüljön a kutya. A megfelelő körülmények hiányában egy másik szerető gazdát keresünk a kutyának. Nyugdíjas kutyáink életét is figyelemmel kísérjük, gyakran meglátogatjuk őket.”