Csecsenföld: a háború vége?

„Csecsenföldön nulla órától feloldották a terrorellenes különleges hadművelettel járó állapotot" – jelentette be április 16-án, csütörtökön Moszkvában a Terrorizmusellenes Nemzeti Bizottság (NAK). Sajtóértesülések szerint Alekszandr Bortnyikov, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatójának utasítására szűnt meg Csecsenföld hadműveleti terület lenni. Emellett utasították a helyszínen lévő erőket, az erők és az eszközök optimalizálására. A Kommerszant című gazdasági napilap azt is leírta, hogy a Csecsenföldön lévő 50 ezer főből álló orosz katonai, rendőri és belügyi kontingensből mintegy húszezret kivonnak és a szélsőségesek elleni fellépés a helyi erőkre marad.

Április 24-én, pénteken viszont már arról írtak a lapok: alig egy héttel azután, hogy Moszkva feloldotta az egész köztársaságban tíz éven át érvényben tartott, úgynevezett terrorellenes különleges hadművelettel járó állapotot, Csecsenföld tizenöt körzetéből négyet ismét terrorellenes műveleti övezetté nyilvánítottak. A csecsenföldi hadműveletek operatív vezérkara a döntést az „illegális fegyveres alakulatok tagjainak erősödő tevékenységével" és a „tervezett terrortámadásokról szóló információkkal" indokolta. Bár korábban azt is bejelentették, hogy fegyveresek megöltek három orosz katonát Csecsenföldön. A terrorellenes különleges hadművelettel járó állapot lehetővé teszi egyebek közt a bejutás és a mozgás korlátozását az érintett övezetekben, valamint a járművek átkutatását és a testi motozást.

Hogyan értékeli a jelenlegi csecsenföldi helyzetet? – tette a fel a kérdést a honvedelem.hu a téma egyik szakértőjének, Deák András Györgynek, a Magyar Külügyi Intézet Oroszország-kutatójának.

Deák András György elmondta: nehéz megmondani, hogy egészen pontosan mikor is lehet egy hadműveletet lezártnak nyilvánítani. Emlékeztetett arra, hogy ezt a korábbi amerikai elnök, George W. Bush többször is megtette Irak esetében.

– A hadműveletek befejezésének hátterében az áll, hogy Csecsenföldön felállt egy helyi, ugyanakkor Moszkva-barát milícia, Ramzan Kadirov vezetésével. És mivel az elnök vezette csapatok a köztársaság területének nagy részét uralják, ma már nem lehet igazán „látványos" terrorista tevékenységet tapasztalni Csecsenföldön – mondta a külügyi intézet tudományos munkatársa.

Az Oroszország-kutató hozzátette: ami történt, az tulajdonképpen nem más, mint, hogy Kadirov ragaszkodott a Csecsenföldön állomásozó szövetséges erők létszámának csökkentéséhez. Mivel az orosz csapatok jelenléte valamilyen szinten korlátozta önállóságát. Így a háború befejezésének bejelentése Kadirov hatalmának erősödését jelenti.

– A döntés vélhetően azért született meg, mert a Kadirov vezette csapatok jelen pillanatban önmaguk is képesek leszámolni a maradék szeparatista egységekkel. Ugyanakkor avval is tisztában kell lenni, ha az elnök úgy dönt, hogy bevonul az erdőbe és folytatja a fegyveres küzdelmet, akkor a háború rövid időn belül újra kiújulhat. Semmi garancia nincsen arra, hogy ez a jövőben nem történik meg – figyelmeztetett Deák András György.

A szakértő szerint, mivel Ramzan Kadirov személyes jó barátja Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnöknek, korlátlan hatalma a jövőben akár veszélyes is lehet.

Mint ismert, a csecsen-orosz konfliktus 1990-ben tört a felszínre, amikor az Észak-Kaukázusban található csecsenföld kinyilvánította szuverenitását. A kitörő harcokban a Dzsohar Dudajev akkori elnökkel szemben álló ellenzéki erők Moszkvától kértek segítséget. 1994-ben megkezdődött az első csecsenföldi háború. A harcok az 1994-95-ös hadjárat után a pusztító grozniji csatában csúcsosodtak ki, az orosz föderációs haderő megpróbálta ellenőrzése alá vonni Csecsenföld hegyvidéki területeit. A csecseneknek ezt a támadást, az oroszok nagy erőfölénye ellenére is sikerült visszaverniük, mégpedig gerilla-hadviseléssel és síksági rajtaütésekkel. Az orosz csapatok demoralizációja és a közvélemény végül arra késztette Borisz Jelcin orosz elnököt, hogy 1996 nyarán tűzszünetet hirdessen meg és egy évvel később békeszerződést írjon alá. Az 1997-ben aláírt szerződést követően Csecsenföld gyakorlatilag függetlenné vált Oroszországtól. Az elnök kihirdette a Csecsen Iszlám Köztársaságot.

Az első csecsen háborúban még óvatos becslés szerint a harcokban legalább 7500 orosz katona, négyezer csecsen harcos és több mint 35 ezer civil halt meg. Más források 80 és 100 ezer közé teszik az áldozatok számát, lakhelyéről pedig félmilliónál is több civil menekült el. A konfliktus végül megoldatlan maradt az Orosz Föderáció és a csecsen szeparatisták között. Ennek következménye volt a második csecsen háború.

Az újabb harcok 1999. augusztus 26-án robbantak ki az orosz csapatok és a csecsen szeparatisták között. A háború újrakezdésének okaként a Samil Baszajev vezette csapatok akcióit tekintik. Az első támadás 1999. augusztus 2-án volt, amikor is Baszajev és a szaúd-arábiai származású Hattab közel kétezer fegyveressel több falut is megszállt Dagesztánban. De mindez csak előkészítése volt egy még nagyobb méreteket öltő katonai akciónak, amely Dagesztán iszlám köztársasággá változtatására és Oroszországtól való elszakítására irányult.

A 2001. szeptember 11-i amerikai események gyakorlatilag szabad kezet adtak Oroszországnak, mely a csecsen háborút onnantól kezdve a nemzetközi terrorizmus elleni harc színtereként tünteti fel.

Deák András György szerint, ma még felbecsülni sem lehet, hogy a tíz évig tartó második háború – amelynek valószínűleg még koránt sincsen vége – mekkora veszteségeket okozott a két szemben álló félnél. Ami biztos: szinte az egész Csecsenföld romokban hever, csak a köztársaság északi harmadán maradtak viszonylag épen a települések. Az embereknek azonban itt sincsen munkájuk és jövedelmük. A bevételek központi pénzügyi forrásból érkeznek.