Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Csillaghullás

Szöveg: honvedelem.hu |  2011. április 5. 12:08

Kétezer-három októbere, Irak. Egy amerikai Blackhawk helikopter fedélzetén Al-Hillahból Bagdad felé repülünk. A gép fedélzetén egy magyar dandártábornok „rosszallását fejezi ki” a pilóták manőverei – jobban mondva azok hiánya – miatt, majd Bagdadban írásba is fogalja rosszallását; a címzett pedig az amerikai 101. légideszant-hadosztály parancsnoka. „Nem semmi!” – mondanák egy kőbányai sörözőben, ahol, mint tudjuk, a vagányok nagyra becsülik az „egészséges” önbizalmat.

1595916624
A magyar tábornok felháborodásának oka roppant egyszerű volt: a pilóták a felszállást követően, mintha zsinóron húzták volna őket, egyenes vonalban, azonos magasságon repültek Bagdad felé akkor, amikor az ellenállók bármelyik sárból tapasztott házból, pálmaligetből RPG-gránátot indíthattak volna a helikopterre.

– A hadműveleti területen – mondta már Bagdadban dr. Isaszegi János dandártábornok – az alapvető és életmentő eljárás a „pálmafamagasságban" horizontálisan és vertikálisan is állandóan váltakozó irányú repülés, megnehezítendő a helikopter célba vevését.

„Egészséges önbizalmának" oka pedig, a többéves balkáni, iraki és afganisztáni hadműveleti területi tapasztalatai mellett, az az egyszerű tény volt, hogy ebben az időben az Operation Iraqi Freedom koalíciós főparancsnokságának hadműveleti főnöke volt, majd a főparancsnok koalíciós helyettese. (Ilyen magas beosztást még senki sem töltött be a Magyar Honvédség tagjaként.)

2011 márciusa: egy minden tekintetben páratlan katonai pályafutás állomásait már dr. Isaszegi János nyugállományú mérnök vezérőrnaggyal, a HM Zrínyi Média könyv- és kiadvány-szerkesztőségének vezetőjével elevenítjük fel, s enyhén fogalmazva is felemás érzelmeket ébreszt bennem ez a helyzet.

(Az írást teljes terjedelmében a Magyar Honvéd magazin április 8-án megjelenő számában olvashatják el!)