Die Hard 5.

A film a legnagyobb varázslatok egyike, hiszen több mint száz éve hiteti el a nézőkkel, hogy amit lát, az igaz. Természetesen vannak könnyen megoldható díszletépítések, vagy szabadtéri forgatások, de a háborús filmek és az akciófilmek készítése mindig nehéz feladat elé állítja a rendezőket.
A középkori csaták megjelenítéséhez sokszor elég volt a lovas kaszkadőrök bravúros rohama. Igaz, sokszor átöltözve, ők játszották el az „ellenséget" is, és a vágóasztalon alakult ki a szemtől szembe vágtatók képsoraiból a „véres küzdelem" látványa.

A világháborúk csatáit bemutató játékfilmek készítői újabb igényt fogalmaztak meg a gyártás-előkészítők számára, nevezetesen: minél élethűbb, és ami fontos, korhű fegyverekre volt szükség. Mivel a klasszikus filmek – a Leghosszabb nap, a Halál ötven órája, az Angliai csata, A híd túl messze van – készítésekor még csak gyerekcipőben járt a számítógépes animáció, maradt az igazi tankok, repülőgépek „bevonultatása" vagy átalakítása.
Verejtékes – és üzemanyagot nem kímélő – forgatások voltak ezek.

Bizonyos típusokat a filmek készítésekor már kivontak a hadrendből, vagy miként a német hadsereg legendás Tigris harckocsijai, már a harctéren megsemmisültek, avagy utóbb, a kohók gyomrában végezték.

De mivel a rendezők igényeit ki kellett elégíteni, először nem volt más megoldás, mint a típuscsere. Az ardenneki csatát felidéző amerikai szuperprodukcióban egyszerűen fehér keresztet festettek a hadsereg Patton-harckocsijaira, amelyek így „alakították" a Tigriseket. Az ellenség is amerikai volt, de szerencsére Sherman-harckocsik százai álltak még a hadsereg raktáraiban, lezsírozva.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin július 13-án, pénteken megjelenő számában!)