Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Digitális segédparancsnok

Szöveg: Kálmánfi Gábor |  2012. január 19. 7:18

Kétségtelen tény, hogy az információk azonnali továbbítása és megosztása teljesen megszokottá vált a civil életben, s ugyanez jogos elvárás katonai körökben is. A Magyar Honvédség békeidőben alkalmazott vezetési rendszere megfelel a modern kor követelményeinek; az új, C2 automatizált vezetési és irányítási rendszer kialakításával pedig tábori körülmények között is jelentős előrelépés történik ezen a területen.

A C2 vezetési és irányítási szoftver beszerzése még 2008-ban kezdődött: ehhez kapcsolódtak mindazon további beszerzések, amelyek a komplex rendszer kialakításához szükségesek. Mint arról Lohner Zoltán őrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Híradó, Informatikai és Információvédelmi Főnökség kiemelt főtisztje tájékoztatott: modernizálni kellett többek között a rendszer hardverelemeit hordozó harcjárműveket; illetve új GPS-eket, aggregátorokat, Kongsberg és Harris rádiókat, valamint terepjáró személy- és tehergépjárműveket is be kellett szerezni.

Természetesen a különböző forrásokból, gyártóktól érkező összetevők integrálásakor számos inkompatibilitási probléma is felmerült, melyek megoldása sok időbe telt. Ezeket pedig még a szoftver beszerzése előtt meg kellett oldani, mivel a „rendszer csúcsát" csak ezt követően lehetett telepíteni.

Az őrnagy szerint ugyancsak komoly kihívást jelentett az adatátvitel megfelelő biztosítása. Ugyanis mialatt otthonainkban az 5-10 megabit teljesítményű internet-kapcsolat teljesen hétköznapinak számít, addig a műveleti területen lévő vezetési pontok, harcálláspontok és a vezetési tevékenységet végrehajtó harcjárművek ritkán rendelkeznek hasonló sávszélességű adatkapcsolattal. (Afganisztánban az ennél tízszer kisebb sávszélességű kapcsolat biztosítása is komoly kihívást jelent.)

A helyzet még bonyolultabb akkor, ha a járművek és a harcálláspont, illetve két jármű között kell az információkat továbbítani. Itt csak a beépített harcászati rádiókészülékek állnak rendelkezésre. Ezek ugyan az adatátvitellel párhuzamosan a hangkommunikációt is biztosítják, de bizonytalan, a domborzati viszonyok között gyakran megszakadó kapcsolattal és nagyon alacsony (5-10 kbit/másodperces) sávszélességen, amin ráadásul alkalmanként hat-hét jármű is osztozik. (Ilyen sávszélességen egy átlagos fényképezőgéppel készített kép továbbítása nyolc-tíz percet venne igénybe.) Itt pedig nagy mennyiségű információ megbízható, nagy távolságra történő továbbítására van szükség.

A kommunikáció biztosítása csak az egyik fontos része az új rendszernek, mert legalább ennyire lényeges, hogy a parancsnokok megfelelően alkalmazni is tudják az új eszközt. Ez komoly szemléletváltást igényel a korábban használt kézi terepvázlatokkal, megrajzolt térképekkel végzett vezetéshez képest.

Az új szoftver működés szempontjából két területre osztható. Alegység-parancsnoki szinten a szoftvert futtató számítógépek a harc- és gépjárművekben a parancsnoki munkahelyeken találhatók.

A szoftver működéséhez szükséges pozícióadatokat a járművekbe épített GPS-készülékek biztosítják; a járművek közötti adatátvitelre pedig a beépített harcászati rádiókészülékek szolgálnak. Ezen a szinten a szoftver alapvetően információk megjelenítését és továbbítását végzi.

A másik nagy felhasználói területet a zászlóalj-harccsoport harcálláspontján feladatot végrehajtó törzs állománya képezi, akik az információ továbbításán felül a szoftver segítségével elemzői, tervezői munkát is végeznek.

A járművekben tartózkodó alkalmazók a számítógép kijelzőjén lévő térképen folyamatosan látják a saját és a többi jármű pozícióját is. Automatikusan megjelennek rajta a felderített és a rendszerben rögzített ellenséges célpontok, műszaki akadályok vagy éppen szennyezett területek. A jármű parancsnoka képes menetvonalak megtervezésére, illetve járhatósági és láthatósági vizsgálatok végrehajtására is. (A menetvonal kijelölésekor a szoftver például automatikusan kiszámolja az útvonal szakaszainak meredekségét, és ennek alapján jelzi, hogy az adott harcjármű képes-e végrehajtani a menetet.)

A láthatósági vizsgálattal gyorsan meghatározhatók azok a tereppontok, amelyekről a műveleti terület a lehető legnagyobb mértékben belátható, ezért alkalmasak például rejtett figyelő felállítására. A járművek egymással kommunikációs hálózatot alkotnak, s ezen a hálózaton keresztül az alegység parancsnoka feladatokat szabhat alárendeltjei számára. E feladatok automatikusan megjelennek a végrehajtók digitális térképein.

A törzsmunka terén az új rendszerrel egyszerűbbé válik a harctevékenység megtervezése és a korábban készített tervek módosítása. A papírtérképre kézzel felrajzolt elgondolásokat kiválthatják a digitális térképen rögzített tervek, amelyeket szükség esetén légi fotóval vagy műholdképpel is ki lehet egészíteni. Az elkészített tervek természetesen elmenthetők és megoszthatók más felhasználókkal. A fentiekből adódóan az új lehetőségek a vezetés rendjére is hatással lesznek, mivel az elöljáró harcparancsa a kommunikációs rendszeren keresztül egyszerűen eljuttatható az alárendeltekhez. Ugyancsak nagy segítséget jelenthet a normál levelezőrendszerekhez (például Outlook) hasonlóan működő üzenetkezelő rendszer is, amely tetszőleges szöveges vagy formázott üzenetek küldésére alkalmas.

Természetesen az új rendszerrel kapcsolatosan még további feladatok várnak a beszerzést végző szervezetekre. Lohner Zoltán őrnagy elmondta: a jelenleg bevezetés alatt álló rendszer egy zászlóaljharccsoport-szintű szervezetet fed le, a tervek szerint azonban a későbbiekben a többi harccsoportszintű szervezetet is modern rendszerekkel fogják ellátni. A másik nagy feladat pedig a dandárszintű vezetés korszerűsítése lesz.

Jelenleg az MH Bakony Harckiképző Központban kialakított két tanterem biztosítja az alkalmazók eredményes kiképzését. Az egyikben a járművekbe beépített korszerű kommunikációs eszközök kezelését lehet elsajátítani, míg a másik a szoftver használatának oktatására szolgál.

Fotó: A szerző felvételei