EBESZ-csúcs – Csúcson az EBESZ?
Szöveg: Szatmári László mérnök alezredes | 2011. január 6. 7:13A biztonságpolitikával foglalkozók mostanában az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) csúcstalálkozója miatt gyakrabban ízlelgették a kazah főváros, Astana nevét. De bevonul-e ez a városnév a történelembe, és ha igen, hogyan?
A csúcstalálkozókról
A szervezet elnöksége, amely nem automatikus, hanem a részt vevő államok pályázzák meg, egy esztendőre szól. Ezt a tisztet 2010-ben Kazahsztán kapta meg. A szervezet legmagasabb döntéshozó testülete a csúcstalálkozó, amelyen az állam- és kormányfők több évre előre meghatározzák a szervezet prioritásait, kijelölik a tevékenység főbb irányait. Csúcstalálkozó összehívására nincs előírás, azonban nyomos indok kell.
Az EBESZ fennállása óta összesen hat csúcstalálkozót szerveztek. Az első, a ma már történelminek számító Helsinki csúcs (1975) a politikai párbeszéd és az együttműködés korábban sosem látott fórumát hozta létre a két katonai blokk között.
A budapesti csúcs (1994) valódi mérföldkőnek bizonyult: itt alakult át az értekezlet szervezetté, jóllehet a nemzetközi jog szerint mind a mai napig nem jegyezték be. Ekkor fogadták el az EBESZ Magatartási Kódexét is. A lisszaboni csúcstalálkozón (1996) a részt vevő államok nyilatkozatban tudatták a világgal, hogyan képzelik el Európa XXI. századi közös és átfogó biztonsági modelljét. Ekkor döntöttek az EBESZ sajtószabadság-képviselő mandátumáról is. Az Európai Biztonsági Charta elfogadása az isztambuli csúcs (1999) legfontosabb eredménye, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni két rendkívül fontos dokumentumról sem: megszületett a bizalom- és biztonságerősítő tárgyalások 1999. évi dokumentuma (1999. évi Bécsi Dokumentum), és a csúcstalálkozóval párhuzamosan elfogadták az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló Szerződés (CFE-szerződés) adaptációs megállapodását is.
Az astanai csúcstalálkozó
A csúcstalálkozóról csak 2010. augusztus harmadikán született meg a végérvényes döntés. A hagyományoknak megfelelően a legmagasabb szintű találkozót egy úgynevezett felülvizsgálati konferencia előzte meg, amelyen az EBESZ mindhárom dimenziójában (az európai biztonság politikai-katonai aspektusaival összefüggő kérdések, az államok közti kapcsolatok alapelvei, valamint a katonai bizalomerősítő intézkedések; a gazdasági, tudományos és technológiai, illetve környezetvédelmi együttműködés; az emberi jogi, humanitárius és egyéb kérdések) végzett munkát kellett értékelni, amit 2010-ben három helyszínen (Bécs, Varsó, Astana) bonyolították le. A csúcstalálkozót pedig december első két napján tartották meg.
A 2009 nyarán indult ún. korfui folyamat a „Megerősíteni – felülvizsgálni – felpezsdíteni a biztonságot és együttműködést Vancouver-től Vlagyivosztokig" jelszót tűzte zászlajára. A folyamat eredményeként valóban „megmozdult valami": a részt vevő államok aktívabban kezdtek a valós problémákkal foglalkozni. E folyamat egyik eredménye, hogy 11 év után döntés született a csúcstalálkozó összehívásáról, bizonyos pozitív momentum alakult ki, amelyet tovább kellett vinni. Astana előtt az a feladat állt, hogy bebizonyítsa a szervezet hitelességét és jelentőségét a XXI. század realitásai közepette, valamint létjogosultságát más biztonsági szervezetek mellett.
A csúcstalálkozó eredményei
Az eredeti tervek szerint a csúcstalálkozón két előterjesztést fogadtak volna el: egy politikai nyilatkozatot, valamint egy keret-programot, amely a XXI. századi realitásoknak és kihívásoknak megfelelően konkrét feladatokat tűzött volna ki a szervezet elé. Nagy kudarc, hogy hosszas tárgyalások után sem sikerült megállapodni ez utóbbiról, jóllehet ez jelentette volna az igazi áttörést. Látni kell ugyanakkor, hogy a megoldatlan konfliktusok árnyékai rávetődtek a tárgyalóasztalokra, és lehetetlenné tették a konszenzus megszületését. Valószínűleg az elvárások túlzóak voltak, és már azt is eredménynek kell elkönyvelni, hogy szinte az utolsó pillanatban, de sikerült legalább a nyilatkozatról megállapodni.
Az astanai csúcs eredményeinek, kudarcainak, történéseinek elemzéséhez több időre van szükség. Tanulság, hogy az EBESZ régió államai között jelentős különbség van biztonságuk tekintetében. A biztonságérzet hiánya pedig nyilvánvalóan sajátos érdekeket hoz előtérbe az érintett államok (kül)politikai gondolkodásában. Az EBESZ-nek képesnek kell lennie e sajátos érdekek megértésére, azok figyelembe vételére és az egységes, oszthatatlan biztonság megteremtésére az astanai nyilatkozatban is megerősített, összes alapelv figyelembe vételével.
