Eger sikertelen török ostroma – 1552. szeptember 4. – október 18.

Buda oszmán kézre kerülése félelmet és pánikot
keltett az ausztriai és német birodalmi
tartományokban, hiszen joggal tartottak attól,
hogy ők lesznek Szulejmán (képünkön Szász Endre rajza, az Egri csillagok című filmhez készült tervekből) következő célpontja.
Ám a nagy fáradsággal és költséggel összeverbuvált
mintegy 50 000 fős – német, osztrák
és magyar katonából álló – sereg csúfos kudarcot
vallott. Mire a csigalassúsággal felvonuló
csapatok Buda alá értek, az ellenfél már felkészülten
várta őket. Buda visszavételével meg
sem próbálkoztak, csak Pest ellen indítottak
egy erélytelen ostromot.

Szulejmán a következő években eredményesen
használta ki a keresztény erők tehetetlenségét.
Biztosította a Duna menti felvonulási
útvonalat és kialakította Buda közvetlen védelmi
övezetét. 1543-ban a Dunántúl déli részén
elfoglalták Siklós és Pécs várát, a Duna ellenőrzésében
kulcsszerepet betöltő Esztergomot,
majd Tata és Székesfehérvár a szultáni sereg
győzelmeinek állomásai.

Az érseki székhely eleste után Várday Pál
esztergomi érsek Nagyszombatba tette át rezidenciáját
és az elveszett erősség pótlására
Érsekújvár néven, a Nyitra folyó partján új
erődöt emeltetett. A várat néhány évtized
alatt az ország egyik legkorszerűbb erősségévé
építették ki és hamarosan főkapitányi
székhellyé vált.

A kiskorú János Zsigmond nevében kormányzó
Fráter György közben Erdélyből és
a „Részek"-nek (Partium) nevezett a tiszántúli
vármegyékből új államalakulatot formált,
és az I. Ferdinánd királlyal való kiegyezésen
fáradozott. Erdély és a „Részek" átadására
vonatkozó szerződés már 1549-ben megszületett,
s 1551 júniusában Gianbatista Castaldo
vezetésével mintegy 7000 fős királyi zsoldos
had érkezett az országrész, Erdély átvételére.
Izabella királyné ragaszkodott a hatalomhoz, s
csak fegyveres harc árán lehetett meggyőzni arról,
hogy lemondjon Erdélyről és fia, II . János
trónigényéről.

Mivel Fráter György látta, hogy a Ferdinánd
által küldött katonai segítség elégtelen
lesz az országrész megvédésére, a törököket
félrevezetve megpróbált időt nyerni. Ez azonban
végzetes hibának bizonyult. A törökök
már nem bíztak benne, Castaldo pedig árulásnak
vélte az ellenséggel folytatott tárgyalásait,
s 1551 decemberében megölette.

Sztambul nem tűrte, hogy a „bécsi király"
rátegye kezét vazallus tartományára, Erdélyre,
s egyszer és mindenkorra elejét kívánta
venni az országegyesítési
kísérleteknek. Az oszmán
haderő 1552 késő tavaszától
kezdve négy fronton is
offenzívába kezdett a Magyar
Királyságban.

A Hádim Ali budai
pasa által vezetett helyőrségi
csapatok március első
napján felmentették a hajdúk
által ostromolt Szeged
várát. Nyáron ostrommal
elfoglalták Veszprém várát,
majd Nógrád vármegyében
erősségek sorát vették
be: Bujákot, Drégelyt
és Szécsényt.

A szultán Kara Ahmed
pasa másodvezért mintegy
50-60 000 főnyi sereggel
a Ferdinándnak frissen átadott
országrész, Erdély
elfoglalására küldte. Az első akadály Temesvár
volt. Az erősséget Losonczy István temesi
ispán 2300 magyar, spanyol és cseh katona
élén 32 napig hősiesen védte, de az állandó
tüzérségi tűz és a megújuló török rohamok
következtében a belső várba szorult, megfogyatkozott
őrség kénytelen volt megadni magát
(július 27.). Bár Temesvár spanyol védői foggal-
körömmel harcoltak a vár minden szegletéért,
ám ugyanez nem mondható el Bernardo
Aldana katonáiról, akik a jól megerősített
Lippát sorsára hagyták.

A Temesköz elfoglalása után a fősereg Szolnoknál
egyesült Ali budai pasa csapataival, s
rövid ostrom után elfoglalták (szeptember 4.)
az ország második legnagyobb vízi útját, a
Tisza folyót ellenőrző szolnoki várat.

A sikeres hadjáratot a Felső-Magyarország
kapujának számító Eger elfoglalásával akarták
megkoronázni. Az erődítmény birtokában
ugyanis elvághatták volna a Habsburgok által
birtokolt északi és keleti országrészeket. Dobó
István (képünkön Szász Endre rajza, az Egri csillagok című filmhez készült tervekből) várkapitány mindössze 2000 harcosával
38 napon át sikerrel verte vissza az ellenség
hamait. Kara Ahmed pasa végül kénytelen
feladni az ostromot (október 18.), ezzel megszakadt
az oszmán haderő csaknem egy emberöltő
óta tartó sikersorozata.

Eger 1552-es hősies védelme már a kortársak
szemében is a hősies helytállás szimbóluma,
amely máig élő hagyomány. Dobó István
és harcostársainak történetét Gárdonyi Géza
tette halhatatlanná Egri csillagok című regényében
a modern kor embere számára.

A kis drégelyi vár hősies védelmét a korszak
végvári énekszerzője, Tinódi Lantos
Sebestyén históriás éneke tette országos hírűvé.
Három évszázaddal később Kölcsey Ferenc,
majd Arany János költeményei nyomán Szondi
György és katonáinak hőstette az önfeláldozás
és a vitézség egyik jelképévé vált.

Egert ugyan nem sikerült elfoglalni, az 1552.
évi török hadjárat mégis rendkívül sikeres volt
az oszmánok számára. Teljessé vált Buda védőgyűrűje,
a Temesvár központtal létrejött új vilajet
pedig biztosította az Erdély élére visszahelyezett
vazallus, János Zsigmond ellenőrzését.
Bár a perzsa háború miatt a Porta nem erőltette
erőltette
tovább a magyarországi terjeszkedést, a helyi
török erők tovább növelték magyarországi hódításaikat.