Egy merénylet, amelyből világháború lett

Ferenc Ferdinánd és felesége, Chotek Zsófia 1914-es szerbiai utazásának apropóját az 1389-es rigómezei csata évfordulója adta. A látogatást annak ellenére megszervezték, hogy a trónörökösnek, illetve a Monarchia illetékes szerveinek tudomása volt arról, hogy esetleges merénylet készül Ferenc Ferdinánd ellen. A szerb nacionalistáknak nem az 1914-es próbálkozása volt az első: tervek szintjén már 1902-ben, 1906-ban és 1910-ben is el akarták tenni láb alól, azonban ezeket a kísérleteket még sikerült meghiúsítani.

A Monarchia ultimátumot adott Szerbiának, melyben – egyebek mellett – az Osztrák-Magyar Monarchia elleni propaganda leállítását követelték. Oroszország sem akart lemaradni a háborús előkészületek terén: II. Miklós cár július 25-én bejelentette a háborúra való felkészülést. A tényleges mozgósítás végül július 29-én kezdődött meg, a magyar kormány pedig hadat üzent Szerbiának. Ezt a döntést egyébként Tisza István miniszterelnök ellenezte. Visszatérve az orosz helyzetre; az akkor brit nagykövet, Sir George Buchanan jelezte, hogy a mozgósítás a Német Birodalommal való totális háborúhoz vezethet. Ezt a figyelmeztetést figyelmen kívül hagyta az orosz vezetés, mire válaszul a Német Birodalom ultimátumot küldött – az oroszok mellett – a franciáknak és a briteknek. Az eredmény ismert: az első nagy világégésben mintegy 8,5 millió ember halt meg.

Magas kapcsolatok

De ki is volt az a Gavrilo Princip, aki ezt a kétes dicsőséget mondhatja magáénak?

Ez utóbbi szervezet tagja volt Voja Tankosics őrnagy is, akitől a későbbi merénylők a trónörökös szerbiai programjáról értesültek. Miközben magát a merényletet Gavrilo Princip mellett egy nyomdász tervelte ki, előkészítésének szálai igencsak messzire nyúltak. Mivel a már említett őrnagy a szerb katonai hírszerzés főnökének bizalmi embere volt, vélhetően a belgrádi politikai elit jelentős része tisztában volt a készülő támadással. Ezt támasztja alá, hogy Gavrilo Princip és merénylőtársai június 2-án bombákkal és pisztolyokkal felszerelve sikeresen lépték át a szerb határt. Ebben olyan határőrök voltak segítségükre, akiket szintén bevontak az akcióba. Ezt követően a merénylők munkát vállaltak és várakoztak: Gavrilo Princip például egy kulturális egyesületnél dolgozott. Az akció előkészítése annak ellenére zajlott, hogy később azt már a szerb hadsereg egy befolyásos ezredese sem támogatta.

Mint egy kripta

Ferenc Ferdinánd látogatásának fő célja az Osztrák-Magyar Monarchia egyre gyengülő tekintélyének visszaállítása volt. A trónörökös annak ellenére vállalta az utazás kockázatát, hogy már többször készítettek elő ellene merényletet. A látogatást számos rossz ómen előzte meg. A párt szállító vasúti kocsi tengelye átforrósodott, majd a kisegítésére küldött vagonban elromlott a világítás. Állítólag a gyertyák meggyújtás után Ferenc Ferdinánd megjegyezte, hogy a fülke úgy néz ki, mint egy kripta. Ennél is súlyosabb előjel volt, hogy miután a trónörökös vonata befutott Szarajevóba, bomba robbant az állomáson. A merényletben tizenegyen sebesültek meg, ám Ferenc Ferdinánd az óvó szavak ellenére sem mondta le a látogatást. Még a merénylet előtti napon, július 27-én is arra kérték a trónörököst egy díszebéden, hogy mondja le programját, ám a kérés süket fülekre talált.

A véletlen azonban közbeszólt. Két gépkocsi az eredeti útvonalat követette, s a széles folyóparti út helyett egy szűk városi utcában fordult be. Ezt a két kocsit követte a trónörököst szállító gépkocsi is. Az autóban utazó Oskar Potiorek katonai kormányzó azonban ráüvöltött a sofőrre, hogy rossz irányba megy. A sofőr erre fékezett, hogy vissza tudjon fordulni. Gavrilo Princip ezt a pillanatot használta ki: előkapta fegyverét és rálőtt Ferenc Ferdinándra. A lövések a nyaki ütőerét és a torkát érték. Ferenc Ferdinánd a kormányzói palotába való szállítása után nem sokkal meghalt. Gavrilo Principet a helyszínre érkező rendőrök azonnal elfogták. A merénylőt 20 év fegyházra ítélték, ám büntetését nem töltötte le: 1918. április 28-án tuberkolózis következtében a börtönben elhunyt.