Az idei augusztus huszadika nagyon várt dátum volt sok honvéd tisztjelölt számára, így az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandárnál (MH 2. KRDD) szolgáló családnak is fontos mérföldkő volt.
K. L. zászlós 1991. február 24-én ismerkedett meg a katonai élettel Szolnokon, az MH 34. Bercsényi László Önálló Felderítő Zászlóalj kötelékében. A legendás alakulatnál eltöltött idő megalapozta benne a közösséghez tartozás érzését, ami leszerelése után is elkísérte a civil életben. Az angyalbőr első felpróbálása után egy bő évtizeddel K. L. 2002-ben újra esküt tett, ekkor már az MH 1. Könnyű Vegyes Ezred szerződéses katonájaként állt a haza szolgálatába. Rövidesen meg is kezdhette első külföldi misszióját Afganisztánban, az MH Könnyű Gyalog Század harmadik váltásával.
A 2007-ben sikeresen teljesített altiszti alaptanfolyamot követően 2009-ban őrmesteri rendfokozatban, immáron altisztként folytatta pályafutását. Négy évvel később újabb csillag társult a gallérjához, törzsőrmesterként már felderítő rajparancsnok lett. 2016-tól - áthelyezési kérelmének kedvező elbírálását köszönhetően – immár az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóaljnál folytatta szolgálatát, ahol számos nemzetközi tanfolyammal a háta mögött elnyerte a Felderítést Támogató Csoport csoportparancsnok-helyettesi beosztást. Egy évvel később – már főtörzsőrmesterként – a zászlóalj törzsében felderítőként, majd a 882. Rohamlövész Osztag felderítő zászlósaként szolgált. Utóbbi beosztásában komoly és összetett szervezési és kiképzési feladatokat bíztak rá. Zászlósi rendfokozatát tavaly, 2021-ben vehette át.
Harminc éves katonai pályafutása során a Magyar Honvédség számos missziójában megfordult, így szolgált négyszer Afganisztánban, kétszer Irakban és szintén kétszer a Balkánon. Saját bevallása szerint a Különleges Műveleti Kontingens 11. – afganisztáni - váltása volt mindezek közül a legemlékezetesebb, amikor is felderítőként támogathatta a Különleges Művelet Csoport munkáját. A katonaként elért sikereinél és megszerzett tapasztalatainál büszkébben csak családjára gondol. A számtalan elért eredmény, beosztás és rendfokozat mellett, 1993. szeptember 25-re emlékszik vissza a legszívesebben. Ez a nap ugyanis, amikor feleségével, Szilviával örök fogadalmat tettek egymásnak. Házasságukból négy gyermek, egy fiú és három leány született.
Mint K. L. zászlós is beismeri, az ő támogatásuk nélkül nem tartana ott, ahol ma van. Missziói és tanulmányai során mindig ott érezhette maga mögött nejét és gyermekeit. Családapaként büszkeséggel töltötte el, amikor fia – követve édesapja nyomdokait - felszerelt szerződéses katonának. Immáron ő is az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandárban szolgál altisztként, sőt túl van három misszión is. Ráadásul a Balkánon és Afganisztánban egy-egy alkalommal apa és fia együtt szolgáltak.
A család katonasághoz való kötődését tovább fejtegetve K. L. zászlós elmesélte azt is, hogy középső lánya egyszer azzal a komolytalannak tűnő kijelentéssel állt elé, hogy: „Apa én leszek a Magyar Honvédség első női dandártábornoka!” Akkor persze az egész család mosolyra fakadt, ám az édesanyja nevét viselő Szilvia a pályaválasztáskor komoly döntést hozott és beadta jelentkezését a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégiumba. Tanárai és katonai oktatói elismerő szavakkal illették munkáját, hiszen számos versenyen kiemelkedő helyezést ért el, részt vett többek között a Bocskai Portyákon, Országos Haditorna versenyeken, ahol rendre minden évben első helyen végzett. Közösségi munkáját oklevelekkel, emlékérmekkel jutalmazták, jó tanulmányi eredménye mellett pedig minden évben különböző rendezvényeken mondott beszédet, adott interjúkat.
A család azonban még ekkor sem gondolta, hogy mindennek továbbra is lesz folytatása. Pedig az események aztán hirtelen felpörögtek és a középiskola befejezése előtt Szilvia kijelentette: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem katonai vezetői alapképzési szakon folytatja tanulmányait.
Apja ma sem rejti véka alá, hogy nagyon féltette lányát a kihívásoktól és eleinte próbálta lebeszélni erről a pályáról, de a lánya elszántsága és akaratereje végül meggyőzte arról, hogy igenis képes lesz rá és véghez viszi az álmát. Bár hosszú négy év következett, s megéltek együtt hullámvölgyeket és csúcsokat egyaránt, Szilvia kitartása végül kifizetődött. K. L. zászlóst idézve: „bevallom, 2022. augusztus 20-án nem volt nálam büszkébb apa! A lányom tiszti esküt tett és hadnagy lett! Egy álom első szakasza teljesült be és egy komoly hivatás veszi kezdetét.”
Szilvia műszaki specializáción végzett és Hódmezővásárhelyen kezdi meg első tiszti beosztását. K. L. zászlós családjában azonban ezzel korántsem ért véget a katonaélet iránti vonzalom. Házastársa, Szilvia honvédelmi alkalmazottként dolgozik szintén Szolnokon, az MH Béketámogató Kiképző Központban. Legkisebb lányuk idén szeptemberben kezdi meg rendészeti szakirányos tanulmányait a karcagi Szentannai Sámuel Református Gimnázium, Technikum és Kollégiumban és aktív résztvevője az iskolában elérhető Honvéd Kadét Programnak is. Legidősebb lányuk az egyetlen, aki a civil életben találta meg a számítását, de ő is minden esetben támogatja a családját és büszkeséggel gondol szülei és testvérei hivatására.
K. L. zászlós azt is elmesélte, hogy unokaöccse az ő történeteit hallgatva kapott kedvet olyannyira a katonaélethez, hogy idén január végén ő maga is felszerelt a szolnoki dandárhoz. Zárásul aláhúzta, hogy kimondhatatlanul büszke a családjára, arra, hogy felesége immár harminc éve kitart mellette jóban-rosszban. Éppúgy, ahogy egykor esküjükben megfogadták egymásnak. De gyermekeiről is csak kifejezhetetlen büszkeséggel tud beszélni, akik legnagyobb örömére sorra valósítják meg álmaikat. Reméli, hogy mindannyian példát tudnak mutatni arra, hogy a Magyar Honvédség ténylegesen egy nagy család.
