Egyenlőtlen küzdelem – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2021. május 11. 14:51Az első világháború kitörésekor az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészete számára a legrosszabb forgatókönyv valósult meg: a papíron szövetséges, ám a konfliktus kezdetén a semlegesség útját választó Olaszország nélkül, egyedül kellett szembenéznie a brit egységek által támogatott francia flottával. A nyomasztó túlerő miatt a dualista birodalomnak az Adriai-tenger feletti uralom megtartása és a partvédelem maradt meg reális opcióként.
A háború alatt követendő taktikát nagy mértékben befolyásolta az Osztrák–Magyar Monarchia földrajzi és stratégiai helyzete. A birodalom délnyugati határait egy zsákszerű melléktenger mosta, nem rendelkezett támaszpontokkal a saját partjaitól távolabb, az ellenségei által felsorakoztatott flották pedig külön-külön is erősebbek voltak az övénél. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy az adriai háborút túlnyomórészt kisebb erők bevetésével végrehajtott és korlátozott célokért folytatott hadműveletek jellemezték. Ebben – számos egyéb tényező mellett – közrejátszott az új fegyver, a tengeralattjáró jelentette fenyegetés is.
Ütésváltás
A Monarchia haditengerészetének parancsnoka, Anton Haus tengernagy úgy vélte, hogy a flotta még nem készült fel a harcra. Bár jelentős fejlesztések történtek, de például az 1911-es program keretében megrendelt új egységek építése csak részben fejeződött be. 1914-ben a dualista állam hat modern csatahajóval rendelkezett (egy még épült), a többi kilenc egység viszont már elavultnak számított. Korszerű rombolóból is jóval kevesebb volt a kelleténél, de ennél is érzékenyebben érintette a Monarchia haditengerészetét, hogy igazán komoly ütőerőt képviselő tengeralattjárókból egyetlen példány sem állt rendszerben.
További részletek a Magyar Honvéd magazin május 14-én megjelenő számában!
