„Emlékezem – emlékeztek?”

A volt katonai elődökkel, idősebb kollégákkal, volt parancsnokokkal
találkozni mindig örömteli. Ezúttal az előadó a Szentesen élő, Juhász
József nyugállományú ezredes volt. Az alakulat egykori parancsnoka
mindig szívesen fogadja el a meghívást és veszt részt a laktanyai
rendezvényeken.Ezúttal is örült a meghívásnak.

A városi
érdeklődők számára is nyitott programon, elsősorban nyugállományú volt
kollégák, valamint jelenleg is aktív hivatásos és szerződéses katonái
várták a volt parancsnokot, aki boldogan, energikusan üdvözölte újra az
egyenruhásokat, és örömmel fedezett fel a sorok között régi ismerős
arcokat.

Nagy megtiszteltetés, és egy borzasztóan nehéz dolog egy órában
egy életet összefoglalni – kezdte a visszaemlékezését a hetvenedik
születésnapját ez évben ünneplő Juhász ezredes.
A katonai pályafutását 1954-ben kezdte, amikor beiratkozott a II.
Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolába. 1961-ben avatták tiszté a
Parlament előtt. Első beosztását Egerben kapta. A katonaélet velejárója
a gyakori költözködés, Juhász ezredes Budapesten, majd az Ercsiben
állomásozó alakulatnál szolgált is, később jelentkezett a katonai
műszaki egyetemre. Ezt követte Szentendre majd Szolnok, ahol élete
legszebb tíz évét töltötte. Innen volt lehetősége továbbtanulni, és
Moszkvában elvégezte a Hadmérnöki Akadémiát. Visszaérkezve a szolnoki
műszaki alakulat parancsnoka lett.

1883-ban került Szentesre, a Stratégiai Pontonos Hidász Dandár
törzsfőnökének, majd parancsnokának. Mint elmondta: egy teljesen más
világba csöppent, hiszen egy szakmailag rendkívül jól képzett állományt
vett át. Sikeres gyakorlatokon vettek részt, ahol a hídépítők mindig
megmutatták szaktudásukat.
Fontos időpont volt a katonai pályafutása alatt, amikor a csongrádi, az
orosházi és a szentesi műszaki alakulatokat összevonták Szentesen, 87.
Technikai Ezred néven, melynek ő lett a parancsnoka.

Nagyon fontosnak tartotta a város és a honvédség kapcsolatát, hiszen
egy műszaki alakulat rengeteget tudott tenni a városért. Az, hogy
Szentesen van repülőtér, szabadstrand, könyvtár, az a katonáknak is
köszönhető, ők segítettek az építésben. Ennek is köszönhető, a város
hozzájárult, hogy az alakulat a nevébe felvegye a Szentes nevet. Juhász
ezredes 13 évig volt a szentesi alakulat parancsnoka, és nagyon büszke
arra, hogy részt vehetett ezekben a munkákban, összekovácsolta a
katonaállományt, és tehetett a város fejlődéséért, ahol most is él.

Befejezésül
a volt parancsnok elmondta, hogy nyugállományba vonulása óta aktív
tevékenységeket folytat, mely közül jelentős, hogy tíz évig volt a
Szentesi Vizisportklub elnöke, mely a város legnagyobb sportegyesülete.

Fotó: a szerző felvételei