Emléktábla Marjay Tamás, a hős huszárhadnagy tiszteletére
Szöveg: Navarrai Mészáros Márton | Fotó: Kertész László |  2023. december 5. 11:28Születésének 100. évfordulóján felavatták a második világháború Kotló-hegyi csatájában hősiesen harcolt Marjay Tamás huszárhadnagy emléktábláját a Veszprém vármegyei Pápateszéren, december 2-án, szombaton.
„Ma egy olyan huszártiszt emléktábláját avatjuk fel, aki a második világháború egyik legmagasabb kitüntetését, a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet érdemelte ki. Ezt a kitüntetést mindössze huszonkét magyar és egy német tiszt részére adományozták, közéjük tartozott Marjay Tamás huszárhadnagy, aki 1945 januárjában a Vértesben tanúsított helytállásáért vált érdemessé az elismerésre” – fogalmazott Maruzs Roland alezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokhelyettese.
Maruzs Roland alezredes felidézte, hogy Marjay, akinek az édesapja és fivére is a haza fegyveres védelmére esküdött, Nyíregyházán született 1923. december 2-án. „A pécsi Zrínyi Miklós Honvéd Főreáliskola elvégzése után 1942 nyarán nyert felvételt a Ludovika Akadémiára, amit két év alatt végzett el, igen jó eredménnyel. 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá és szeptember 1-jén a nyíregyházi »gróf Hadik András« 4. honvéd huszárpótezred I. osztályánál kapott beosztást szakaszparancsnokként” – ismertette.
Hozzátette: „alakulatát 1945. januárjának első napjaiban – az 1. huszárhadosztály kötelékében – a Vértes hegységben vetették be a szovjet 3. ukrán front támadó seregtestei ellen. Január közepéig az idő állások kiépítésével és korlátozott mértékű fogolyszerző akciókkal telt el. A hadosztály január végén kapcsolódott be tevőlegesen a főváros felmentéséért folyó harcokba. Marjay, aki a 4/I. huszárosztály egyik nehézfegyver szakaszparancsnoka volt, már a támadás megkezdésekor kitűnt bátorságával” – elevenítette fel.
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokhelyettese emlékeztetett rá, hogy Marjayéknak a méteres hóban és a mínusz 20 Celsius-fok körüli hidegben közelharcot folytatva, Majkpusztán, Kőhányáspusztán és Csákváron keresztül sikerült eljutnia a 365 méteres, közeli Kotló-hegyig. Ekkor a huszonnégy éves hadnagy újra felhívta magára a figyelmet, szakasza elsőként ért fel a Kotló-hegyre, miközben négy, nehézfegyverrel megerősített támpontot küzd le. „Fent, a hegyen január 25-én este a szovjetek bekerítették a 4/I. huszárosztályt. Az utánpótlás nélkül maradt huszárok három napig tartották állásaikat a rettenetes hidegben. A kitörési parancsot január 28-án kapták meg” – mondta Maruzs Roland alezredes.
Marjay végül szilánkos combcsont-lövéssel maradt az orosz ás a magyar arcvonal között.
„Négy éjszakát töltött a szabadban, sebesülten, a havon fekve. A vérveszteségtől és a fagyástól delíriumos állapotban lévő hadnagyra február 1-jén véletlenül talált rá egy magyar tüzérfelderítő. A járőr Dad községbe vitte az eszméletlen tisztet, ahol elsősegélyben részesítették. Innen szállították Győrbe, a 16. számú tábori kórházba, majd február 8-án a Türjére települt honvéd csapatkórházba. A fiatal huszárhadnagy olyan mérvű fagyási sérülést szenvedett, hogy mindkét lábszárát és az összes ujjának utolsó perceit amputálni kellett” – mondta a parancsnokhelyettes.
Az emléktáblaállítás kezdeményezője, Huszár András beszédében hangsúlyozta: a középkori Magyar Királyságban kialakult könnyűlovassági fegyvernem katonáira alapvetően a 19. századi bravúros sikereik miatt emlékezünk, de a magyar vitézség a későbbi korok huszárjait is jellemezte.
„A hőskultusz megteremtésében nagyon fontos szerepe van a kis, helyi közösségeknek, ezért szerettem volna felhívni az itt élők figyelmét, hogy méltán lehetnek büszkék rá, hogy egykor Pápateszér volt az otthona Marjay Tamás huszárhadnagynak is, aki itt élt, itt talált boldogságra és itt alussza örök álmát az idők végezetéig” – emlékeztetett.
Marjay Tamás hadnagyot 1946 őszén rokkantnak nyilvánították, szolgálatából felmentették. Az egykori tiszt kénytelen volt új életet kezdeni: a kitelepítés elől Pápateszérre vándorolt, szüleihez költözött, a szovjet hadifogságból hazatért bátyja 1955-ben csatlakozott hozzájuk. Marjay, aki rokkantsága ellenére számos munkakörben dolgozott, 1959-ben házasodott meg és feleségével Sashalomra, 1962-ben pedig Budapestre költöztek. 1984-ben, hatvanegy évesen hunyt el.
Völfinger Béla, az 1200 lakosú Pápateszér polgármestere beszédében kiemelte: Huszár András amatőr történész és kutató kezdeményezése révén állíttatták Marjay emléktábláját, bátor katonai helytállását és példaértékű életét a Pápateszéri Értéktárbizottság a települési értéktárban megőrzendő értékként vette fel. Hozzátette, hogy Pápateszér mindig is figyelmet fordított a múlt értékeinek megőrzésére.
Az ünnepélyes emléktábla avatáson – mások mellett – Magasy Zsolt ezredes, az MH 47. Bázisrepülőtér parancsnoka és Lehner Judit, Marjay Tamás nevelt lánya is részt vett. A díszőrséget az MH 47. Bázisrepülőtér katonái és a Pápai Huszár Egyesület hagyományőrzői biztosították. A rendezvényen közreműködött az MH Veszprém Légierő Zenekar.