Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Erdei kincsek és katonák álma

Szöveg: Szűcs László |  2007. november 12. 11:02

„Aki éhes, veszélyes” – jut eszembe egy logisztikai területen dolgozó főtiszt kedvenc mondása, miközben tárcsázom.

A Tatán szolgáló ifjú tiszthelyettest, Somorjai Péter főtörzsőrmestert hívom, aki katonaszakács. Vagyis „gondoskodik" arról, hogy a katona ne legyen éhes, amikor gyakorlaton vesz részt, vagy éppen szolgálatban van. Aztán a beszélgetés első mondatából kiderül, hogy a katonaszakácsnak nemcsak a laktanyában, vagy a gyakorlótéren muszáj megállnia helyét. Gyakran „konyhai körülmények" között is bizonyítania kell. Péter legutóbb Londonban tette mindezt.
– Az angol katonaszakácsok hagyományos, kétévente rendezett versenyén, az úgynevezett Combined Services Culinary Challenge-n belül rendezik meg az International Military Team Grand Prix-t, azaz amikor a más országokból érkezett csapatok is összemérhetk gasztronómiai – mondja Somorjai főtörzs, hozzátéve: idén a magyarok mellett a svédek és az amerikaiak fogadták el az angolok meghívását. Természetesen az október utolsó napján megtartott versenyen a magyar csapat nem egyszemélyes volt. Péter egy hölggyel, Csordásné Dari Orsolya közalkalmazottal, az MH Támogató Dandár szakácsával együtt vett részt a versenyen. A csapat menedzsere pedig Gulyás Károly közalkalmazott volt, aki az egyik legismertebb szakember a honvédségnél, s több mint tíz éve szinte állandó résztvevője a különféle nemzetközi katonaszakács versenyeknek.
1595871135
Az angol szervezők egyébként már a verseny előtt egy hónappal elküldték a felhasználható alapanyagok listáját, így minden csapat előre eldönthette, milyen ételt akar készíteni. Mégpedig főételt és desszertet – a londoni versenyen ugyanis ez volt a két feladat.
A magyarok az Erdei kincsekkel töltött sertésszűz és a katonák álma mellett döntöttek. A jól hangzó nevek ellenére senki ne álljon most neki a szakácskönyvek böngészésének, ugyanis e két fantázianévvel olyan ételkölteményeket illettek a magyar katonaszakácsok, amelyek egyik gasztronómiai kiadványban sincsenek benne.
No de mégis hogyan is készül e két ételkülönlegesség? – teszem fel a kérdést Péternek.
– A sertés szűzérmét erdei gombával fenyőmaggal és parmezánnal töltöttük meg, mellé tócsnit, valamint babpürével töltött bacon szalonnát készítettünk, majd mindezt petrezselymes sárgarépával és tárkonymártással szervíroztuk. A desszert pedig máglyarakás, fehérboros szőlőmártással, cream caramellel és csokoládé ganache-el, vagyis forró csokoládés süteménnyel  – tudom meg.

Nem szégyen, ha az újságíró szájában összefut a nyál, így a beszélgetés csak néhány „nagy" nyelés után folytatódik. Ekkor derül ki: a versenyen a magyarok ezüstérmet szereztek, a neves szakmai zsűri hosszasan dicsérte a versenyműveket.
Péter elárulja még azt is, hogy egy-egy katonaszakács versenyen nemcsak az elkészített ételt bírálják, hiszen az ízek mellett a színvilág harmonizálása és a tálalás módja is fontos kritérium a versenybizottság szemében. Ez utóbbinál pedig a legmodernebb szakmai trendeket is figyelembe kell venniük a versenyzőknek.