Erősödő tálibok, fokozódó erőszak

Csak augusztusban 55 amerikai katona vesztette életét Afganisztánban, a július pedig a legnagyobb veszteséggel járó hónap volt az Amerikai Egyesült Államok hadserege számára a háború 2001-es kezdete óta. A harcok, és a tálibok támadásai más nemzetek katonái közül is sorra szedték az áldozatokat: augusztus 23-án a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport nyolcadik váltásában szolgáló Pappné Ábrahám Judit törzsőrmester (posztumusz hadnagy) veszette életét a magyar konvojt ért alattomos támadásban.

A honvedelem.hu által megkérdezett Afganisztán-szakértő hozzátette: ugyancsak közrejátszik az erőszak terjedésében, hogy tavaly december óta újabb negyvenezer szövetséges katona érkezett az országba, ráadásul megnőtt az afgán biztonsági erők létszáma is.

– Másként fogalmazva, az egyébként is megerősödött ellenfél gyakrabban találkozik a nagyobb létszámú, szövetséges és afgán katonai erőkkel, így egyre több közöttük a fegyveres konfliktus és az áldozat is. Természetesen halottak és sebesültek nemcsak a NATO, hanem a tálibok, az afgán nemzeti hadsereg között is vannak. Utóbbiakról azonban ritkán kerülnek pontos információk és számadatok a nyilvánosságra – mondta Wagner Péter.

Például a legutolsó hónapban az afgán belügyminisztérium adatai szerint 971 áldozat volt, ebből 618 ellenálló, 229 civil és 124 fő a rendőrség állományából.

Harminc éve polgárháborúban

A Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa hangsúlyozta azt is, hogy a 2001. szeptember 11-i, New York-i terrortámadások után megindított afganisztáni háború első szakaszában azért sikerült viszonylag hamar az ország területén felszámolni a tálib erőket, mert a fundamentalista szervezet fegyvereseit egyrészt felkészületlenül érte a támadás, másrészt nem voltak hatékony eszközeik az ellentevékenységre. Ráadásul a tálibok akkor már legalább hat éve hatalmon voltak – pontos dátumot nem lehet meghatározni, de 1995 szeptemberében foglalták el Kabult, akkor már az ország fele is az ellenőrzésük alá tartozott –, s az afgánok nagy részének elege volt az uralmukból, hiszen a korábbi ígéreteik ellenére, a minimális létbiztonságon kívül semmi mást nem kínáltak számukra. Uralmuk elején a vasfegyelem nagyon népszerűvé tette őket, ám később szinte semmit sem tettek az ország fejlesztésért, nem állították helyre az utakat, nem építettetek iskolákat, kórházakat, és számos szigorú, népszerűtlen rendelkezésük miatt lassan népszerűtlenné váltak. Nem véletlen, hogy az afgán társadalom zömében általános megkönnyebbülés, „fellélegzés" volt jellemző, amikor megbuktak a tálibok, és a többség új reményekkel várta az új afgán vezetés erőfeszítéseit.

– Ez az eset is jól példázza az afgán lakosság hozzáállását a konfliktushoz. Az afgán emberek természetszerűen a túlélésre játszanak, mivel több, mint harminc éve polgárháborúban élnek. Ezért mindig azon erő felé hajlanak, ahonnan a „nyugalmas életet", a biztonságot remélik – fogalmazott Wagner Péter, aki szerint ez az oka annak, hogy az amerikai csapatok kezdetben nagy sikereket értek el az afganisztáni háborúban. Ráadásul a tálibok akkoriban még nem voltak teljesen felkészülve arra a harcmodorra, amit ma aszimmetrikus hadviselésnek hívunk. Például egyebek mellett nem alkalmaztak IED-ket, improvizált robbanószerkezeteket, ezek ismerete és alkalmazása csak lassan jelent meg és állítólag az Irakban szerzett tapasztalatok kerültek át ide.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy most miért támogatja mégis a lakosság a tálibokat? – húzta alá az Afganisztán-szakértő. Véleménye szerint, az afgán emberekben ugyanaz a csalódottság figyelhető meg napjainkban is, mint 2001-ben. Csak akkor a tálibokra, most pedig a NATO szövetséges katonákra „pikkelnek". Csalódtak az amerikaiak vezette haderőben, s ma már leginkább megszállónak, mintsem „felszabadítónak" tekintik az egyenruhásokat. Olyan idegeneknek, akik ráadásul egyre többet lövik és bombázzák az ártatlan civileket is. A megszállókat pedig – tette hozzá Wagner Péter – egyik ország sem szereti, mint azt az elmúlt néhány évtized európai, illetve magyar történelme is bizonyítja.

De legalább ennyire csalódottak saját vezetésükben. A 2009-ben tartott újabb elnökválasztáson Hamed Karzai csalásokkal tartotta meg a pozícióját. A közigazgatás a fővárosban és a vidéken is egyaránt alig létezik, az lakosság problémáit nem tudják megoldani. Pedig ha jól működnének, akkor azzal a kormány legitimitását erősítenék.

Meddig tarthat még az erőszak?

A következő kérdés is magától adódik: vajon meddig erősödhet, és egyáltalán meddig tarthat még az erőszak Afganisztánban? A Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa kiemelte: véleménye szerint a jelenlegi afganisztáni helyzet ebből a szempontból talán az iraki konfliktus néhány évvel ezelőtti állapotához hasonlítható. Amikor Irakba újabb amerikai csapatokat vezényeltek az iraki felkelés elleni harcokra, akkor néhány hónapig jelentősen megnövekedett az erőszakos cselekmények száma, utána azonban erős csökkenést lehetett megfigyelni. „Ez az analógia pillanatnyilag Afganisztánban még csak addig érvényes, hogy megérkezett a csapaterősítés, és emelkedett az erőszak intenzitása és az áldozatok száma. Azt azonban még nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő" – fogalmazott Wagner Péter, hozzátéve: véleménye szerint az afgán parlamenti választásokig mindenképpen emelkedni fog a szövetséges katonákat ért támadások száma. A téli hónapokban azonban kevesebb fegyveres összetűzés valószínű.

– Régen az volt a tendencia, hogy a téli időszakra alábbhagytak a harcok. De az előző télen ez már nem volt igaz, mert a tálibok aktívak maradtak és a NATO is folytatta a hadműveleteit. Valószínűleg ez az idei téli hónapok során is így lesz – mondta a szakértő, majd arról beszélt, hogy arra számít, a következő év tavaszán a korábbi éveknél több, ám az ideinél kevesebb tálib támadás várható a NATO katonák ellen.

A szakértő hangsúlyozta: az afgán kormány – részben a nemzetközi közösség biztatására – kísérletet tett arra is, hogy megszólítsa az ellenzéket, egyes tálib parancsnokokat megpróbáljon átállítani a saját oldalára. A cél érdekében beharangozott béke dzsirga ahol az államfő kvázi felhatalmazást kapott ehhez a politikához, nem volt több egy újabb PR-eseményénél, ahol a meghívottak révén előzetesen szelektálva lettek a vezetés által kedvelt vagy szimpatizáns törzsi és vallási, kormányhivatalnokok, és azóta ennek a kezdeményezésnek semmilyen gyakorlati folytatásáról nem hallani.

Amerikai jelenlét 2020-ig?

Wagner Péter az elhangzottakhoz hozzátette azt is, hogy a 2011 nyarától kezdődő amerikai csapatkivonás a legalább 2014-ig, de lehet hogy tovább is eltart. A NATO a fenti dátumra időzítette, hogy átadják az ország feletti ellenőrzést az afgán biztonsági erőknek. A kutató azonban arra számít, hogy legalább 2018–2020-ig maradnak amerikai és esetleg más NATO csapatok az ázsiai országban, mégpedig valószínűsíthetően kiképzői feladatokkal. Hasonlóan ahhoz, ahogy Irakban 2008 után először visszavonultak az amerikai erők az aktív harcoktól, majd erők nagy részét elkezdték kivonni, végül az utolsó, kiképző feladattal hátramaradt erők csak 2011-ben fognak távozni.

– Látni kell, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem engedheti meg – és ez ellenkezik is az amerikai világszemlélettel –, hogy megfutamodjon valahonnan. Irakból sem rohantak ki „fejvesztve", hanem addig alakították a helyzetet, és addig keresték a megoldást, amíg úgy tudták kivonni a csapataikat, hogy nyertesnek tűntek. Ma Irakban a legnagyobb probléma már a politikai elittel van, akik a márciusi választások óta nem tudnak megegyezni arról, hogy ki legyen a kormányfő. Az USA egy „vállalható" biztonsági helyzetet mellett kezdte meg a kivonulást és ezt egészen mostanáig, az összes harcoló alakulat kivonásáig tartani is tudták.

– Szerintem Afganisztánból sem fognak úgy kivonulni, hogy felpumpálják az afgán hadsereget, majd mindent bezárnak maguk után, s kívülről, egy plexiüvegen át nézik, ahogy két-három éven belül felmorzsolódik az afgán kormány és megdönti valaki a hatalmukat. Talán éppen a tálibok… – mondta Wagner Péter.

Fotó: Archív