Észak-Maliban „második Afganisztán” van kialakulóban

Külső katonai beavatkozásra, ennek eléréséhez pedig előbb egy nemzeti egységkormányra van szükség Maliban az ország északi részén kialakult válsághelyzet rendezéséhez – állapította meg a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) a válsággal kapcsolatban tartott tanácskozáson.

A helyzet valóban sürgető: a márciusi katonai puccs óta a nyugat-afrikai ország iszlamisták ellenőrzése alá került északi részén erőszak és káosz uralkodik, az emberi jogok sorozatos megsértésének pedig semmi nem áll az útjába.

A regionális szervezet hat államfője a Malival határos Burkina Faso fővárosában, Ouagadougouban elfogadott nyilatkozatban arra szólította fel az átmeneti bamakói vezetést, hogy július 31-ig állítson fel egy nemzeti egységkormányt, majd ezután forduljon az ENSZ-hez, és kérjen nemzetközi katonai intervenciót. Az ECOWAS egyúttal azzal fenyegetőzött, hogy ha a hónap végéig Dioncounda Traoré ideiglenes államfő nem tesz eleget kérésüknek, akkor a jelenlegi kormányt nem ismerik el, és felfüggesztik Mali tagságát minden kisebb regionális szervezetben is.

A világszervezet múlt csütörtöki ülésén nem adott zöld fényt a külföldi katonai fellépésnek, mindössze büntetőintézkedésekkel fenyegette meg a Mali északi részét elfoglaló iszlamista lázadókat, illetve az alkotmányos rend helyreállítását követelte. Abdel-Fatau Músza, az ECOWAS külkapcsolatokért felelős igazgatója még a Burkina Faso-i találkozó előtt úgy nyilatkozott: a katonák bevetése küszöbön áll, tekintettel a térségben folyó vérontásra és barbár cselekedetekre, egyebek mellett a Világörökség részét képező timbuktui szent helyek ideológiai alapon való lerombolására.

Mint az igazgató elmondta, a konfliktus sújtotta területre nigériai vezetés alatt 3-5 ezer katonát vezényelnének, ugyanakkor komoly nehézségnek nevezte azt, hogy ott városi hadviselés folytatására kényszerülhetnek, mivel az Iszlám Maghreb al-Kaidájával (AQIM) kapcsolatban álló iszlamisták, illetve a tuareg lázadók a főbb települések központjait szállták meg, továbbá egyenruhát sem viselnek, így nehéz őket megkülönböztetni a civilektől.

Az ENSZ a minap aggodalmát fejezte ki a mintegy 300 ezer gyermeket érintő iskolabezárások miatt is. Ez annak fényében különösen ijesztő, hogy a fegyveres csoportok gyakran kiskorúakat toboroznak maguk mellé, oktatás híján pedig ez a tevékenység még intenzívebbé válhat. Az UNICEF adatai szerint március óta legalább 175 gyereket szerveztek be a harcokba. Az ENSZ Gyermekalapja arra is felhívta a figyelmet, hogy a régióban tomboló erőszak súlyos élelmezési válsággal párosul a Száhel övezet szinte egészét sújtó szárazság miatt. A szervezet szerint az alultápláltság Mali egészében több mint félmillió gyermeket érint, közülük mintegy 200 ezret éhhalál fenyeget.

Eközben egyre többen hagyják el otthonukat Észak-Maliban: az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) úgy becsüli, hogy mintegy 200 ezren menekültek a szomszédos Burkina Fasóba, és hozzávetőleg 150 ezerre tehető a nyugat-afrikai országon belüli menekültek száma.

Az Észak-Maliban kialakult válsághelyzet megoldását bonyolítja, hogy nemcsak iszlamista fegyveresek küzdenek a terület feletti ellenőrzésért. A térségben jelen van az Azavadi Nemzeti Felszabadítási Mozgalom (MNLA) nevű tuareg lázadókból álló csoport is, amely szintén az országrész autonómiájáért harcol, s áprilisban egyoldalúan ki is kiáltotta azt, ígéretet téve arra, hogy vállalja az iszlamisták megfékezését. A mozgalom szóvivője azonban a minap elismerte, hogy gyakorlatilag kikerült a kezükből az irányítás.

A tuaregek és iszlamisták közötti harcot a lakosság szenvedi meg leginkább. Az al-Kaidával kapcsolatban álló fegyveresek a Niger partján fekvő, 86 ezer lakosú Gao városának peremére például végig aknákat telepítettek az MNLA tagjainak távol tartása érdekében. Ez olyan, mint egy börtön, az emberek meg félnek – mesélte az egyik helybéli, hozzátéve, hogy a lakosok többségének a megélhetése is veszélybe került, mert nem tudnak kijutni a városhatáron túli szántókra és mezőgazdasági területekre. Pár hónap alatt a 14 millió lakosú Mali egésze is a gazdasági összeomlás szélére sodródott: a Világbank a puccs nyomán felfüggesztette az 1 milliárd dollár értékű létfontosságú segély folyósítását, az idegenforgalom teljesen leállt, a befektetők pedig tömegesen hagyják el az országot. A gazdasági mélyrepülés kézzelfogható bizonyítéka a fővárosiak szerint, hogy bezárta kapuit a Bamako belvárosában található, a városimázs szerves részét képező Grand Hotel is.