Európa-bajnok és világkupa-győztes a felderítők között

Miért döntött úgy, hogy a katonai pályát választja?

Tavaly februárban érdeklődtem először a honvédelmi pálya iránt. A debreceni toborzók nagyon készségesen tájékoztattak, és úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam ezen a pályán. Ezelőtt olyan munkahelyen dolgoztam, amely nagyon kötött volt, mondhatni abszolút rugalmatlan munkaidővel, és ezt nehezen tudtam összeegyeztetni a sportéletemmel. Amióta katona vagyok, sokkal pontosabban tudok előre tervezni. Bár itt sűrűn van olyan elfoglaltság, gyakorlat, ami egész napos munkát kíván, mégis jobban tudom, hogy mikor lesz arra lehetőségem, amikor ismét több időt fordíthatok a sportra. A kiképzési tervet ismerjük, és ez alapján én is pontosabban tudom tervezni a versenyekre való felkészülést. Ha nincs kiképzés –ami egész napos jelenlétet kíván-, akkor a zászlóaljnál kötelező két óra napi sportfoglalkozás ideje alatt is van lehetőségem a fizikumom szinten tartására.

Milyen sportággal foglalkozik?

Körülbelül tíz éve sportolok rendszeresen. Először futballoztam, de egy térdsérülés miatt ezzel fel kellett hagynom. Ezt követően kezdtem el konditerembe járni, ahol egy nagyon jó barátom támogatásával –aki az erősember és erőemelő sportág jeles képviselője- elkezdtem a fekve nyomást és erőemelést.

Milyen eredményeket ért el?

2006-ban az erőemelő-fekvenyomó Európa Bajnokságon 2. helyezést értem el, majd egy évvel később sikerült aranyérmet szereznem, és emellett új Európa- és Világcsúcsot állítottam be. 2008 decemberében pedig sikerült elhoznom a Világkupa első helyezettjének járó díjat.

Ezek az eredmények komoly sport iránti elhivatottságról tanúskodnak, és a felderítő zászlóaljnál is hamar a közelharcosok közelébe került. Nem okoz problémát a két sportág közötti különbségek?

Problémát nem okoz, ugyanis gyermekkoromban karatéztam egy rövid ideig, így nem áll távol tőlem ez a sportág sem. Édesapám birkózó volt, így talán még a génjeim is rejtenek valami fogékonyságot a harcművészetekhez.
Emellett a tízévnyi kemény munkának köszönhetően megvan a testi erőm hozzá, hogy egy-egy ütközetben megszorongassam az ellenfelemet.
Egyébként én eléggé maximalista alkat vagyok, ezért ezen a területen is szeretnék bizonyítani. Katonatársaimmal a közelmúltban vettünk részt a HANSI-kupán, ami azért lényeges, mert ezen a judo versenyen katonai csapat most szerepelt először. Legközelebb Szolnokon rendeznek egy honvédségi szintű erősember versenyt, amin előzetes terveim alapján indulni fogok.
Emellett pedig rendszeresen részt veszek a közelharc bemutatókon is.

Egyfajta elképzeléssel mindenki rendelkezik, amikor átlépi a laktanya kapuját. Az Ön elképzelései mennyire valósulnak vagy valósultak meg?

Természetesen nekem is vannak terveim, többek között szeretnék missziós feladatot vállalni, és a tiszthelyettesi előmeneteltől sem zárkózóm el. Mivel csak érettségivel rendelkezem, szeretném a tanulmányaimat is folytatni, és ha lehetséges, tovább képezni magam. Mindenképpen hosszú távra tervezek, ugyanis egy olyan munkahelyet találtam, amely lehetőséget biztosít nekem arra, hogy sportolói tevékenységemet folytathassam, és új lehetőségeket nyújt. De jelenleg a legfontosabb az, hogy katonaként biztos megélhetést nyújthatok a családomnak. Nemrég született meg az első gyermekem, ezért a párom és a kisfiam anyagi biztonsága érdekében ezt tartom a legfontosabbnak.
Ám mindenezek mellett el kell mondanom azt, hogy az alegységemnél teljes mértékben megtaláltam a helyem. Élvezem, amit csinálok, és nekem nem okoz problémát a fizikai megterhelés és a munka. Azonosulni tudok a közös kitűzött célokkal, tetszik a mentalitásuk, a munkához való hozzáállásuk és szeretem azt a stílust és szemléletet, amit a 5/24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj képvisel a dandáron és a Magyar Honvédségen belül. Jól érzem itt magam!

Biás Tibor bevonulásáról bővebben itt olvashat.

Fotó: Csehiné Sárkány Beáta szkv., Szűcs László és magánarchívum