Évtizedes konfliktus, nem kocsmai verekedés

Valljuk be őszintén: ha megkérdeznénk egy átlagembert, vajon merre is van Grúzia, esetleg Csecsenföld, érdekes válaszokat kapnánk. Bár a Kaukázus szinte naponta szerepel az esti híradók tudósításaiban, térkép nélkül nehezen tudnánk elhelyezni Abháziát, vagy éppen Dél-Oszétiát. A térség történetét pedig még kevesebben ismerik. Éppen ezért kértük meg Gereben Ágnes történészt, külpolitikai elemzőt, hogy egy „rendhagyó történelemórán" vázolja fel a térség elmúlt néhány száz éves történetét. Azokat az eseményeket, amelyeknek nagy szerepük volt a mai helyzet kialakulásában.

– Ez az eszme azért lényeges, mert kontinuitást jelentett a cári és a szovjet és a mai időszak között. Ez a felfogás egyaránt jellemezte II. Katalint, az őt követő cárokat, és él máig is a Kreml mindenkori uraiban – hangsúlyozta a történész.

Gereben Ágnes szerint az orosz terjeszkedésnek már a 18. század végén is egyetlen igazán komoly akadálya volt, nevezetesen a Kaukázus. Mégpedig azért, mert ott egészen más népek éltek, mint az orosz birodalom más részein. Nem szlávok voltak, hanem kicsiny népek, alacsony lélekszámú etnikumok, ráadásul szinte valamennyi az iszlám vallás valamelyik ágának híve.

A térség történetében mindemellett meghatározó az is, hogy ezek az emberek a hegyekben éltek. A történész elmondása szerint: ezen hegyeket nem úgy kell elképzelni, mint a magyar hegyeket. Ezek sokszor több ezer méter magas csúcsok, amelyek miatt egészen sajátos életmódot alakítottak ki az itt élő emberek. Mivel elszigetelve éltek a külvilágtól, megőrizték önállóságukat, s minden korban rendkívüli módon ragaszkodtak saját öntörvényű világukhoz, a faluhoz és a nagycsaládhoz, amelyben éltek. Ráadásul a kaukázusi férfi nem férfi fegyver nélkül. Náluk kötelező a fegyverviselés.

– Van még egy nevezetessége a kaukázusi népeknek. Az, hogy más az időérzékelésük, mint nekünk, Európaiaknak. A kaukázusi ember a múltat nem múltnak érzékeli, hiszen több nemzedékre visszamenően minden férfi elődjéről pontosan tud mindent. Azt, hogy mikor született; hogyan, hol élt; mit csinált; mikor, hogyan halt meg? Ebből fakad, hogy a kaukázusi emberek nem felejtenek. Mindaz, amit a 18. század vége óta az orosz katonák elkövettek a Kaukázus gyarmatosítása során, az nem felejthető a számukra. S mindezt tetézi, hogy ezen a vidéken máig elfogadott a vérbosszú elve – emelte ki Gereben Ágnes, hozzátéve: természetesen ezek a népek is különböznek egymástól.

Ha már az oszétoknál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy ők az alánok leszármazottjai, akik viszont a magyar jászok rokonai. Tehát az oszétok szegről-végről a magyarok távoli rokonai – mutatott rá az ELTE tudományos munkatársa, aki azt is hozzátette: él még egy több évszázados „hagyomány" ezen a környéken. Ez pedig nem más mint a kollaborációra való hajlam. A kaukázusi népeknek mindig volt egy rétege, amely kiegyezett a hatalommal. Jelenleg is egy ilyen család van hatalmon Csecsenföldön.

– A Kaukázus kétszáz éve folyamatosan egy puskaporos hordó. Kis túlzással az is kijelenthető, hogy két évszázada csak kisebb-nagyobb szünetek vannak a folyamatosan tartó fegyveres konfliktusban – mondta Gereben Ágnes, aki szerint senki nem tudja pontosan megmondani, hogy hány háborút vívtak ezen a környéken, s mindezek mekkora emberi és anyagi áldozatokkal jártak. Hiszen a közelmúltban titkosság alól feloldott dokumentumokból az is kiderül, hogy csak Sztálin diktatúrájának ideje alatt folyamatos fegyveres harcok zajlottak a kaukázusi népek és az őket „balga módon" kolhozokba kényszerítő orosz katonák között. S mivel az érdekellentétek a mai napig jelen vannak, a történész arra számít, hogy az „elkövetkező pár száz évben biztosan nem lesz béke a térségben".

Jól bizonyítja ezt az idén augusztusban, dél-oszét területen kirobbant háború is, amely azonban – Gereben Ágnes szerint –

A külpolitikai elemző úgy látja, hogy a válság miatt jó ideig nem lesz lehetősége Oroszországnak arra, hogy hasonló lépésre szánja el magát. Márpedig azért nem, mert az augusztusi, öt napos háború során egyértelműen bebizonyosodott: a nyugati világ ezúttal nem „nyeli le" a fegyveres akciót, mint tette azt 1956-ban Magyarországon, vagy 1968-ban Csehszlovákiában. Néhány napon belül több mint százmilliárd dollár értékű tőke menekült ki Oroszországból, megroppantva ezzel az addig stabil gazdaságot.

– A Szovjetunió szétesése óta Oroszország rendkívül keményen nyomul. Főleg az utolsó nyolc évben, amióta Vlagyimir Putyin hatalomra jutott, gazdasági eszközökkel igyekszik jelen lenni Európa szinte valamennyi országában. Ennek a gazdasági nyomásnak szinte törvényszerű következménye a területi előrenyomulás is. Az orosz imperializmus idén augusztusban először lépett ki a saját határain túl – mondta Gereben Ágnes.

Az Oroszország-szakértő kiemelte: voltak olyanok, akik azt mondják, hogy az augusztusi háborút a grúzok kezdték. Õk azonban összetévesztenek egy több évtizedes etnikai konfliktust egy kocsmai verekedéssel. Ez a konfrontáció huszonöt évvel ezelőtt kezdődött, s a Kremlből mesterségesen szították. Talán éppen azért, hogy a papíron autonóm területként működő, ám mindvégig orosz fennhatóság alatt álló Dél-Oszétia, szomszédjához, Észak-Oszétiához hasonlóan „csatlakozzon" Oroszországhoz.