Ezerkilencszázötvenhat hadikrónikája

“Horváth Miklós krónikája több síkon követi nyomon az eseményeket. Óriási előnye, hogy a magyar forrásanyagon kívül az egyébként nehezen kutatható szovjet politikai és katonai források jelentős része is rendelkezésére állt" – hangsúlyozza a vaskos könyv bevezetőjében Vargyai Gyula történész.

Több helyszinen követhetjük nyomon az eseményeket. Mi történik Magyarországon az utcán, a felkelőknél, az első napon kiütött kormányzat párt- és állami intézményeiben, Moszkvában és a Mikoján-Szuszlov duó budapesti tárgyalásain.

Az olvasó választ kap a “mozgó koporsók" hadműveleti-harcászati sikertelenségeiről, a szovjetek stratégiai és taktikai céljai között feszülő ellentmondásokról, amelyeket az első szovjet katonai beavatkozás riasztó jelenségei szinte áttekinthetetlenné tettek nemcsak a magyar, a szovjet vezetés számára is.

Horváth Miklós könyvében először olvashatunk részletesen az október 28-i fordulatot követő katonai eseményekről, a katonai vezetés bénultságáról, a hadsereg forradalmi szervezeteinek megalakulásáról, a nemzetőr- és honvédalegységek fegyveres ellenállásairól, a határőrség és a büntetés-végrehajtás szerepvállalásáról és a szovjet csapatok veszteségeiről.

“A téma nagysága, bonyolultsága, összetettsége és a terjedelmi korlátok arra késztettek, hogy az általam megjelölt időhatárok között a legkevésbé feltárt területek bemutatására koncentráljak, így ismertnek kellett tekintenem az időszak legfontosabb politikai eseményeit, a történtek nemzetközi összefüggéseit, az alapvető változásokért folytatott politikai harc célját és tartalmát. Könyvemben a fenti területek közül csak azokat vizsgálom, illetve többnyire csak azokra az eseményekre utalok, amelyek a fegyveres harc céljaira, tartalmára és az abban részt vevő erőkre közvetlenül hatottak" – hangsúlyozza könyve bevezetőjében a szerző. Ilyen nagy jelentőségű esemény volt a Magyar Rádió ostroma, október 25-én a Kossuth téri vérfürdő, a Corvin közi fegyveres csapatok sikeres védelmi harcai, a Köztársaság téri tragédia, a nemzetőrségi alegységek megalakulása, a Forradalmi és a Karhatalmi Bizottság három napig tartó ténykedése és Tökölön a magyar tárgyalóküldöttség letartóztatása.

Az olvasó bepillanthat a harccselekmények részleteibe, megismerkedhet a legfontosabb politikai döntések és megvalósulások körülményeivel, a Veszteségek és ami utána következett című fejezet olvasásakor pedig pontos adatokat olvashat arról is, hogy a magyar és szovjet katonai alakulatoknak hogyan alakult a veszteséglistájuk. Malasenko ezredes visszaemlékezései szerint a szovjet csapatok vesztesége 2260 fő volt, 669 katona meghalt, a többi eltűnt vagy megszökött. A veszteségeknek több mint felét Budapesten a Különleges Hadtest és az Obaturov tábornok vezette 33. gépesített hadosztály egységei szenvedték el október 29-ig.

A harccselekményeket követő “tisztogatások" után a katonai bíróságok ellenforradalmi bűntett miatt 2012 főt, köztük 458 tisztet állítottak bíróság elé. Magyarországon a hadműveletek 1956. november végén fejeződtek be, de a szovjet csapatok többször megígért kivonása 1991-ig váratott magára.