Feladták magukat a náci szabotőrök

Első baklövésként az akció egyik végrehajtója, Herbert Haupt Párizsban úgy berúgott a búcsúvacsorán, hogy elkotyogta ivócimboráinak: ő bizony kém. Ettől azonban még nem fújták le az egészet. Elindult a valóban remekül felszerelt és nagyon jól kiképzett kémkülönítménnyel egy náci tengeralattjáró, amely el is jutott az Egyesült Államok partjaira, csak éppen megfeneklett egy homokzátonyon Long Island mellett és teljesen védtelenné vált. „Pusztán az amerikai parti őrség lustaságának vagy ostobaságának köszönhette, hogy nem érte támadás" – írta jelentésében Victor Rothschild, az MI5 kémelhárítási osztályának vezetője.
ű

Miközben a tengeralattjáró „partra vetett halként" várta a dagályt, a szabotőröknek sikerült partot érniük, ám még el sem ásták rendesen felszerelésüket, máris felfedezte őket a parti őrség egy embere. A németek üzletelni kezdtek vele és végül 300 dollárral lefizették, hogy felejtse el őket.

A parti őr állta a szavát, ám a németek ezek után sem robbantottak fel semmit. A csapat parancsnoka, George Dasch inkább telefonált. Az FBI-nak. Bevallotta, hogy náci szabotőr és követelte, hogy beszélhessen az iroda igazgatójával, J. Edgar Hooverrel, amire az FBI csak legyintett. Dasch jó darabig hiába bizonygatta, hogy ő bizony ellenség és robbantani jött, nem hittek neki, míg végül hosszas beszélgetés révén sikerült meggyőznie az amerikaiakat, hogy letartóztassák társaival együtt.

Az MI5 a komédiába illő kimenetel ellenére az akciót komoly veszélynek minősítette. „Ez az szabotőrexpedíció jobban fel volt szerelve és kémei jobban képzettek voltak bármely más hasonló küldetésnél, amelyről tudomása volt az MI5-nak" – írta Rothschild.