Felderítés a folyón

Sokan azt hitték, hogy ismét árad a Körös, és – mint 2006 tavaszán –
most is a magyar honvédek erősítik majd a védvonalakat. Aztán hamar
kiderült: ezúttal más miatt jöttek erre a vidékre az egyenruhások, most
folyófelderítést végeznek.

Nem fogadta kegyeibe az időjárás az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj hadihajós katonáit, hiszen a régóta várt folyófelderítés első napján reggeltől estig szakadt az eső. Mint mondják: szó szerint bőrig áztak, minden ruhadarabjukból csavarták a vizet.

– A sátrak felhúzása után az állomány egy része azonnal vízre szállt, hogy megkezdje a munkát, hiszen rengeteg feladat vár rájuk – mondja Szilágyi Zsolt őrnagy.

Az alakulat parancsnokának hadihajós helyettesével az egy hetes kiképzés második napjának reggelén, a „tiszti sátorban" beszélgetünk. Kezünkben egy nagy pohár forró tea, középen csendesen duruzsol a tábori olajkályha, kellemes meleget varázsol a ponyva alá, elviselhetőbbé téve a kinti hideget.

Szilágyi őrnagy természetesnek tartotta, hogy az elejétől a végéig részt vegyen a kiképzésen. Mint mondja: egyrészt az állomány „elvárja" a parancsnoktól, hogy ne a laktanyából, az íróasztal mögül irányítson, hanem a terepen, velük együtt vegyen részt a feladat végrehajtásában. Másrészt pedig a Körösről eddig valóban kevés adattal rendelkeztek a hadihajósok, s így a parancsnok is első kézből szerezhet információkat a folyóról – a veszélyes helyekről, a kompokról és még számos dologról –, amely viszont egy esetleges árvízi védekezés során lehet hasznos. Márpedig a Körös két évvel ezelőtt, 2006 tavaszán bebizonyította: egy árvíz során illik komolyan venni…

– Az egy hetes kiképzés legfontosabb feladata a felszíni tereptárgyak és a vízi műtárgyak feltérképezése – tudom meg a zászlóalj parancsnokhelyettesétől. Mindez azt jelenti, hogy a hadihajós katonák négy rohamcsónakkal – az úgynevezett Rocsóval – és egy gumicsónakkal bejárják a Körösök teljes magyarországi szakaszát és egy térképvázlatra felviszik, hogy a 130 folyamkilométeren hol találnak hidakat, mólókat, stégeket, vagy éppen kikötésre, esetleg csónakok-hajók vízre bocsátására alkalmas partszakaszt. Emellett a jellegzetes pontoknál, például szűkületekben, kanyarulatokban, torkolatokban, mellékágaknál és forrásoknál úgynevezett keresztszelvényt is készítenek.

– Ez azt jelenti, hogy a meghatározott pontnál, a folyón keresztbe kifeszített kötél, az úgynevezett koordináta-kötél mentén kétméterenként megmérjük a folyó mélységét. Vagyis gyakorlatilag elkészítjük a folyó keresztmetszetét. Emellé pedig még meghatározzuk a vízsebességet és azt is, hogy azon az adott helyen milyen a meder anyaga? Iszapos, homokos, vagy éppen sóderes – magyarázza Zsinkó Gábor főhadnagy, a felderítést végző egyik szakasz parancsnoka.

 Danyikó László főhadnagy, a hadihajós alosztály parancsnoka mindehhez hozzáteszi: a mostani kitelepülés nem más mint a katonák kiképzésének egyik fontos része, mégpedig a „vízi akadályok műszaki felderítése" című tárgykör. Ezúttal azonban nem fejezetenként, laktanyai-hadikikötői körülmények között gyakorolják, hanem egy valós feladat végrehajtása során. Először egyébként tavaly októberben, a Bodrog felderítése során alkalmazták ezt a módszert, az állomány akkor sajátította el a folyófelderítés fogásait. Idén pedig az a legfőbb cél, hogy ezeket az ismereteket kézség szintre fejlesszék. Emellett ráadásul a rendszeresített vízi járművek szakszerű előkészítését, alkalmazását, karbantartását is gyakorolhatják a terepen töltött egy hét alatt.

Természetesen gyakorlati jelentősége is van a Körösökön végzett munkának. Hiszen a kitelepülést követően a hadihajós alosztály parancsnoki állományának el kell készítenie egy úgynevezett felderítő jelentést. Ebben minden, a folyófelderítés egy hete alatt megszerzett információt dokumentálni kell, sőt az összes felvett keresztszelvény, valamint a műtárgyak vázlatát is tartalmazza majd a jelentés. Így a dokumentum elkészültével egy friss adatbázissal rendelkeznek majd a Körösökről a magyar hadihajósok. Erre az adatbázisra egyébként akkor lehet szükségük, ha például egy újabb árhullám vonul le a Tisza legjelentősebb mellékfolyóján, vagy ha egy világháborúból visszamaradt robbanószerkezet kerül elő a mederből, illetve a partról és azt kell megközelíteniük, hatástalanítaniuk.

Közben a sátrak előtt az állomány már készül a napi feladatra. Megtankolják a csónakmotorokat, s még egyszer ellenőriznek minden felszerelést. A srácokkal az előző napról beszélgetünk.

– Nagyon szép ez a folyó, szinte érintetlen, és a sodrása is nagyon kicsi – mondja egyikük, Várszegi Zsombor szakaszvezető, akinek leginkább az éles folyómeder éles hajtűkanyarjai tetszettek az előző napi felderítés során. Hamzelik Tamás szakaszvezető hozzáteszi: szinte kísérteties volt, hogy a hirtelen lehűlt levegőnél jó néhány fokkal melegebb víz gőzölgött és párafoltok gomolyogtak körülöttük, miközben végezték a munkájukat. És ráadásul annyira tiszta volt a víz, hogy több mint egy méter mélyre leláttak. Máté Zsolt szakaszvezetőnek pedig az tűnt fel, hogy a folyó partján alig találkoztak emberekkel. Akikkel viszont összefutottak, azok rendkívül szívélyesek voltak a katonákkal.

– Most egy kicsit barátságosabb a folyó, mint két évvel ezelőtt volt – emlékezik Tarlós Vince szakaszvezető, aki a 2006-os tavaszi árvíznél több hetet töltött a Körös partján. Szinte emberfeletti munkával védték a több helyen is megroggyant töltést Szelevénynél, ám szerencsére sikerült megakadályozniuk, hogy a megáradt Tisza és a Körös elöntse a Tiszazugot, veszélyeztetve ezzel több száz ember életét és javait. A fiatalember egyébként már akkor bízott benne, hogy egyszer megismerheti a folyó barátságosabb oldalát is.

– Eligazításra sorakozó! – adja ki a parancsot Danyikó főhadnagy, majd röviden ismerteti a napi munkát. A három Rocsó és a gumicsónak ezúttal „hegymenetben", vagyis folyásiránnyal szemben indul el a folyón. Gyomaendrőd után pedig először a Kettős-Körösön, délután pedig a Sebes-Körösön kell folytatniuk a felderítést. Halkan hozzáteszi: mindez nem lesz sétagalopp…

Amikor a csapat hajóra száll és eltűnik a vízfelszínről gomolygó párában, Szilágyi Zsolt őrnaggyal arról beszélgetünk, hogy egy parlament elé terjesztett törvényjavaslat értelmében a hadihajósok is közlekedhetnének az úgynevezett védett vizeken. Ha az országgyűlés elfogadja e javaslatot, akkor 2009. január 1-jétől megnyílna a katonák előtt a Balaton, a Fertő-tő, a Velencei-tó, vagy éppen a Tisza-tó felderítésének lehetősége. Jelenleg ugyanis ezekre a vizekre még nem mehetnek be motoros csónakjaikkal. Ugyanakkor szükséges lenne ezen vizek feltérképezése is, hiszen egy esetleges tűzszerész feladat során a jelenleginél könnyebb munkájuk lenne a friss adatok birtokában. A védett vizek felderítését azonban csak 2010-ben kezdenék el. Jövőre ugyanis a Duna mellékfolyóinak és mellékágainak felderítését szeretnék elvégezni. Hiszen ezekről a helyekről is nagyon sok világháborús robbanószerkezet kerül elő.

Már indulni készülünk, amikor feltűnik, hogy az egyik sátor előtt egy üst alatt ropog a tűz. „Készül az ebéd a főzőponton" – mondja az őrnagy, aki szerint a fiúk nagyon tudnak örülni, ha egy végigdolgozott nap után meleg étellel várják őket a táborban. Bár elvileg a kitelepülés ideje alatt csak hideg élelem jár az állománynak, a csapat szakácsa gondoskodik arról, hogy minden nap valami finomság kerüljön a felderítést végző csapat tányérjára. És persze, ha szükséges, a hozzávalók árát összedobja az állomány.

További képek:

Fotó: Szűcs László