„Fiumei kikötőben…”

A város 1776-1918 között, Mária Terézia királynő jóvoltából a Magyar Királysághoz „corpus separatum” -ként tartozó kikötőváros volt. A kikötő fejlesztésének ügye a reformkortól kezdve szinte folyamatosan napirenden volt a magyar közgondolkodásban, de a város igazi aranykora az 1868-as magyar-horvát kiegyezéssel jött el. Ez a történelmi esemény lehetőséget teremtett arra, hogy magyar vezetés alatt a fiumei olasz és horvát ajkú lakosság felépítse Európa tizedik legforgalmasabb kikötőjét, mely a kereskedelmi és ipari potenciálja mellett a kultúra területén is hatással volt Magyarország gyarapodására.

A kiállítás ezt a nagyarányú fejlődést, a megtérülő állami kikötőépítést és a magyar kereskedelmi tengerészet sajátosságait mutatja be, nem feledkezve meg az ezek révén létrejövő gyarmatáru-kereskedelemről, turizmusról, vendéglátásról, de a magyarországi kivándorlás fiumei időszakáról sem. Bár a Monarchia első számú hadikikötője nem Fiume, hanem az Isztriai-félsziget csúcsán található Pola volt, de a kereskedelem mellett – amelyet a Mare Temporis Egyesület „civil” hagyományőrzői elevenítettek fel – a haditengerészet is végig jelen volt a városban.

Ezt mutatták be a Centenáriumi Dandár részeként a Honvéd Kerékpáros és Hagymányőrző Egyesület tagjai, akiknél nem csak az Osztrák-Magyar Haditengerészet (K.u.K. Kriegsmarine) nyári egyenruháit lehetett megcsodálni, hanem a felszerelési tárgyakat is kézbe lehetett venni, ki lehetett próbálni.