Főhajtás Görgei Artúr sírjánál

Az 1818. január 30-án - a Szepes vármegyei Toporcon - született Görgei Artúr a pesti forradalom kitörésekor felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, majd 1848 júniusában századosi rendfokozatban lépett be a szerveződő honvédseregbe. A szeptemberi pákozdi, majd az októberi ozorai csaták sikere után – látva zseniális stratégiai képességeit – az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, Kossuth Lajos ezredessé, majd tábornokká léptette elő.

Bár Kossuth Lajossal mind hadászati, mind stratégiai, mind kormányzati kérdésekben konfliktusba keveredett, mindvégig a szabadságharc céljaihoz hű és lojális katona maradt. A kápolnai vereséget követően, 1849 márciusában fővezérré nevezték ki: vezetésével a honvédsereg részenként verte szét a császári erőket, áprilisban pedig felszabadította a Duna-Tisza közét és a Felvidéket, majd a magyar szabadságharc tavaszi hadjáratának csúcspontjaként, háromhetes ostrom után 1849. május 21-én visszavette Buda várát Hentzi osztrák császári tábornok csapataitól - 1992-től a magyar kormány határozata alapján ezen a napon ünneplik a magyar honvédelem napját.

Az orosz intervenció azonban megpecsételte a szabadságharc sorsát. Kossuth lemondott kormányzói tisztségéről és Görgeit ruházta fel teljhatalommal, így végül rá hárult a gyászos feladat, hogy augusztus 13-án, Világosnál letegye a fegyvert. Mivel a cári csapatoknak adta meg magát, elkerülte az aradi vértanúk sorsát, de száműzetésre ítélték, ahonnan csak 1867-ben térhetett haza.

Hátralévő életét és megítélését éppen a világosi fegyverletétel határozta meg. Kossuth az emigrációban írt levelében Görgeit teljesen igazságtalanul árulással vádolta meg, a kiváló hadvezér így hamarosan a szabadságharc bukásának első számú bűnbakja lett. Szerepéről még a közelmúltban is vitáztak a történészek, ám az utóbbi időkben már elfogadottá vált az a vélemény, amely szerint Görgei fegyverletétele a nemzet szempontjából rossz, de elkerülhetetlen és szükségszerű cselekedet volt.

A tábornok 98 évesen, 1916-ban hunyt el.