„Folyamatos kockázatelemzést kell folytatnunk”

Három éve tölti be a HM Zrínyi Nonprofit Kft. térképészeti ágazatának igazgatói posztját, de a közvélemény, nem függetlenül a terület rendkívüli érzékenységétől, csak korlátozott mennyiségben értesülhet a konkrét tevékenységéről. Mit tekint legfőbb feladatának a térképészeti részleg vezetése során?

Meglátásom szerint alapvetően abból kell kiindulni, hogy mik a felhasználói igények, vagyis abból, hogy kik a felhasználóink, a legnagyobb megrendelőink. Akár úgy is feltehetném a kérdést, hogy kik a mi legnagyobb ügyfeleink, bár a katonai térképészetben nem így azonosítjuk a felhasználóinkat, hanem igényjogosultakként, akik a materiális jogszabályok alapján a megrendelőinknek számítanak. Esetünkben a Magyar Honvédség és annak szervezetei a legnagyobb megrendelők, tehát elsődlegesen az általuk támasztott igényeket kell kiszolgálnunk. Ezeket az úgynevezett geoinformációs feladatterven keresztül kapjuk meg, amelyet szakmai felügyeleti szervünk, a Geoinformációs Bizottság határoz meg számunkra.

A feladattervben jelentős szakmai egyeztetéseket követően tételesen feltüntetik az összes releváns információt, köztük azt is, hogy ki az igényjogosult és mi a feladat elnevezése. Az ágazat mindenekelőtt készít egy megvalósíthatósági vizsgálatot: azt nézzük, hogy megvalósítható-e a feladat a kapacitásainkat figyelembe véve, illetve az igénynek vannak-e jövőbeni távlati hatásai. A mi alapértelmezett „missziónk” az, hogy a Magyar Honvédség térképészeti biztosítását a meglévő kapacitások és igények, valamint az igényekre vonatkozó határidők alapján a lehető legjobban és a lehető legnagyobb hatékonysággal tudjuk végrehajtani. A néhai amerikai techóriás, Steve Jobs üzenete, amelyet egy szakmai konferencián már elmondtam, megint eszembe jut: „Légy közelebb minden eddiginél ügyfeleidhez. Olyan közel, hogy már azelőtt tudd, hogy mire van szükségük, mielőtt ők realizálják azt.”

Ez a valódi kihívás, igaz?

Igen, a kimondatlan igényekre is gondolnunk kell, miközben a folyamatosan változó világban a várható feladatok tekintetében folyamatos kockázatelemzést kell folytatnunk.

Az említett szervezetekkel szoros kapcsolatot ápolunk, vezetőikkel, szakértőikkel rendszeresen találkozunk szakmai konferenciákon és egyeztetéseken. A Geoinformációs Bizottság negyedévenként ülésezik, alapvetően ott beszéljük át teendőinket, súlyozzuk feladatainkat. Elengedhetetlen, hogy nagyon szoros kapcsolatban legyünk a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium döntéshozóival, miközben valóban fel kell tárnunk azokat az igényeket, amelyek még nem szerepelnek a feladattervben.

Mennyiben és miben hozott új szemléletet a katonai térképészet korábbi felfogásához, amikor 2020-ban elvállalta az ágazat operatív vezetési feladatainak ellátását?

Erre a kérdésre nem lehetséges anélkül válaszolni, hogy ne említeném meg, hogy milyen szervezeti felállásban dolgoztunk az elmúlt években, évtizedekben. 2001-től a katonai térképészet két szervezetben, de egy objektumban dolgozott a Szilágyi Erzsébet fasoron. Működött egy felettes szakmai felügyeleti szervünk, az MH Geoinformációs Szolgálat (MH GEOSZ), amely a Magyar Honvédséggel tartotta a kapcsolatot.

Az elmúlt időszak egyik leglényegesebb változását az jelentette, hogy idén megszűnt ez a Magyar Honvédség és társaságunk közötti közvetítő szerv, így már közvetlen kapcsolatban állunk a megrendelőinkkel. Ezen a ponton visszautalnék az előző gondolatok egyikére, miszerint nagyon fontos, hogy minél közelebb kerüljünk a megrendelőkhöz.

Meggyőződésem, hogy közvetlen kommunikáció nélkül nem lehet igazán hatékony a megrendelő és a végrehajtó kapcsolata. A jelentős változások kapcsán megemlíthetjük, hogy az említett feladattervet korábban gyakorlatilag készen kaptuk az MH GEOSZ-tól, a közvetlen szakmai kapcsolattartás viszont jobban kirajzolta és megértette a felhasználói igényeket, ezáltal határozottabban tudunk véleményt formálni bizonyos szakmai kérdésekben. Egyértelmű, hogy a katonai térképészeti igényekre a Magyar Honvédség fejlődésével párhuzamosan egyre nagyobb szükség mutatkozik, ugyanakkor a feladatokat priorizálni kell a korábbi időszakhoz képest jelentősen megváltozott geopolitikai körülmények miatt. Az MH GEOSZ megszüntetésével ágazatunk a földmérési és térképészeti törvény alapján a honvédelem térképészeti támogatásáért felelős szerv, így már országos hatáskörrel végezzük munkánkat.

Egyik mesterszakos szakdolgozatának címe: A HM Zrínyi Nonprofit Kft. Térképészeti Ágazat egyes szakmai főfolyamatainak átvilágítása az erőforrások jobb kihasználása, kapacitástervezés és dinamikus folyamatmenedzsment-rendszer kialakítása céljából. Vannak-e olyan területek, amelyeknek fejlesztését a jövőbeni feladatok közé sorolja?

A térképészet mint tudományterület jelentősen átalakult az elmúlt évtizedekben. Számos tényleges IT-megoldás (az információs technológia kifejezés nemzetközi rövidítése – a szerző) érkezett a szakmánkba, elég pusztán a mesterséges intelligenciára gondolnunk. Az analóg térképészeti termékek háttérbe szorultak, hangsúlyossá vált a digitális térképészet. Részben maga a térkép szó értelme is megváltozott, miközben a kívülálló alapvetően máig úgy gondolja, hogy a térképész most is elsősorban papírtérképeket készít.

Az analóg és digitális térképészet együttéléséről is lehetne beszélni egy félmondat erejéig, mert a nyomtatott térképek egyfajta reneszánszukat élik: számos belső teret díszítenek, öltöztetik a környezetünket, emlékeket hívnak elő. Persze alapvetően nem ez a munkánk fókusza, hiszen mi digitális térképeket és térképészeti adatbázisokat állítunk elő. Ezért egyre többször hangsúlyozzuk, hogy a mi feladataink inkább már a geoinformáció témakörébe tartoznak, ami pontosabban lefedi a munkánk valódi jellegét. Az egykori analóg, vagyis kézbe vehető térképek átkerültek digitális környezetbe, digitális adatbázisok váltják fel a papír térképlapokat.

A katonai térképészet jövője egyértelműen a háromdimenziós térképi adatbázisok világába mutat. Erre számos egyértelmű jelzést kapunk: például a szimulációs rendszerbe háromdimenziós adatokat kell betölteni, de az a virtuális világ, ami a szimulációs rendszer térképi adatbázishátterét jelenti, rendkívül komplex, előállítása nagyfokú precizitást igényel. Ahhoz, hogy az ilyen háromdimenziós térképi alapadatokat, adatbázisokat elő tudjuk állítani, szükségünk van az adatgyűjtési környezet fejlesztésére.

A katonai térképészet mindig arról volt híres, hogy a szakma csúcsát képviselte. Célunk, hogy folyamatosan a legkorszerűbb eszközök álljanak a rendelkezésünkre. A Magyar Honvédség átfogó fejlődésével párhuzamosan jelentkeznek a térképészeti támogatásra vonatkozó megnövekedett igények, és megjelennek olyanok is, amelyek korábban még elképzelhetetlennek számítottak volna. Határozott törekvésünk, hogy az általunk nyújtott térképészeti támogatás a lehető legpontosabb adatokat és információkat tudja biztosítani.

Hány térképészeti munkatársat foglalkoztatnak?

Az ágazat létszáma megközelítőleg száz fő. Kiváló légi fényképész, fotogramméter, geodéta, topográfus, kartográfus, térinformatikus, geoinformatikus, geofizikus és építőmérnök munkatársakat foglalkoztatunk. A kollégák szakmailag rendkívül felkészültek, képzettségük a teljes térképészeti vertikumot lefedi. Ezzel egyedülállóak vagyunk az állami szférában, mivel légi fényképészet, fotogrammetria, geodézia, térinformatika, kartográfia, nyomda egy társaságon belül már csak nálunk van. Az adatgyűjtés tekintetében „földön, vízen, levegőben” egyaránt jelen vagyunk.

Milyen kihívásokat hozott az orosz–ukrán háború a hazai katonai térképészet számára? Rajzolódtak ki konkrét tanulságok az elmúlt másfél évben?

A legkorábbi döntéshozói igényekre gyors reagálással, rendkívüli munkavégzés keretében kellett térképészeti adatokat, információkat biztosítani a döntéshozók számára. Látni kell, hogy azokat az információkat, amelyeket egy ilyen geopolitikai helyzetben felhasználnak a döntéshozók, nem lehet megvásárolni, és a világhálóról sem lehet letölteni. Ezeket az információkat a katonai térképészet biztosítja.

Milyen jellegű adatokra kell gondolni?

Ezekkel a térképekkel a konfliktus közeli és távoli környezetét kell bemutatni, így perspektívába lehet helyezni, hogy milyen nagyságrendű a konfliktus tényleges kiterjedése. Emiatt marad a térkép megkerülhetetlen érték. A tavaly kirobbant háború első napjaitól kezdve például rendszeresen hangzanak el olyan ukrán és orosz városnevek, amelyek korábban nem voltak széles körben ismertek, de ma a híradásokban már mindennap hallunk róluk. Büszke vagyok arra, hogy térképész szakembereinknek fontos szerepük volt a folyamatos hazai helyzetértékelés és döntéshozás támogatásában. Feladataink súlypontja már a 2022-es év elején, vagyis a háború kirobbanása előtt átkerült a keleti és északkeleti irányba. Így, amikor február 24-én reggel kitört a háború, a döntéshozók számára már kész térképek álltak rendelkezésre.

Ez hatalmas siker, amely konkrét előrelátásról tanúskodik.

Igen, ahogy említettem, a várható igények tekintetében folyamatos kockázatelemzést folytatunk, és igyekszünk jó vezetői döntéseket hozni.

Tavaly novemberben előadást tartott a debreceni XIII. Térinformatikai Konferencián és Szakkiállításon, felszólalásáról a honvedelem.hu is beszámolt. Szükségesnek látja a térinformatikai szakterületek – elsődlegesen a katonai térképészet – képviselőinek nagyobb arányú médiaszerepléseit, a közvélemény orientációját segítő jelenlétét?

Úgy adható megfelelő válasz a kérdésre, ha figyelembe vesszük, hogy a katonai térképészet milyen státuszban dolgozott a rendszerváltozás előtt. A katonai térképészetben folyó tevékenységek, az előállított térképek és légi felvételek sokáig titkos minősítésűek voltak. Ebből következett, hogy valójában nem volt olyan szakmai fórum, ahol ezeket be lehetett volna mutatni, és nem volt olyan széles körű hallgatóságot megszólító fórum sem, ahol ezeknek a feladatoknak a szakmára vonatkoztatható információiról számottevő tájékoztatást lehetett volna adni. Az adott korszak vezetői ilyen környezetben és ilyen szabályok között dolgoztak. Aztán a ’90-es évek elején a térképekről lekerült a minősítés és nyílttá váltak, de mindez nem hozott azonnal változást az itt dolgozók és vezetők mindennapjaiba. Az, hogy feloldották a titkos minősítést, nem jelentette azt, hogy az itt folyó munkákról, feladatokról egy csapásra széles körű tájékoztatást lehetett adni.

A szakmának ugyan mindig voltak almanachjai, így például a magyar katonai térképészet 2019-es centenáriumára megjelent egy kiadvány, amely bemutatja az elmúlt száz évet. Ezek a kiadványok, illetve a feladatokra vonatkozó összefoglalások mindig csak sok évvel később jelenhettek meg. A mai felgyorsult, az információdömping és a közösségi média által uralt világban hiba lenne, ha az információk csak hosszú évekkel később jutnának el az érdeklődőkhöz. Viszont ebben a kérdésben figyelembe kell azt is venni, hogy a katonai térképészet legnagyobb felhasználójának, a Magyar Honvédségnek csak bizonyos szempontokból nyilvános a működése, így figyelnünk kell arra, hogy valóban szakmailag, de konkrétumok nélkül beszéljünk az egyes feladatokról, az igényekhez kapcsolódó képességekről a nyilvános kommunikációban. Szerencsére a visszajelzések azt mutatják, hogy a feladatainkról mélyreható és pontos képet tudunk adni mind a nagyközönség, mind a szakma számára.