Fontos, hogy a múlt hagyományai elmélyüljenek a jelen katonáiban

Mely feladatok tartoznak a főosztályhoz?

Legfontosabb feladatunk azon magyar katonai hagyományok őrzése, átörökítése - vagy sok vonatkozásban azt is mondhatnám, hogy visszavezetése -, amelyek a Magyar Honvédség szempontjából fontosak. Ezt a munkát természetesen a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal egyetemben végezzük. Olyan történeti elemekről van szó, amelyek meghatározóak lehetnek - és kell is, hogy azok legyenek - nem csak a honvédség, de az egyes katona életében is. A honvédegyenruhát viselő ember akkor tekinthető teljesen „késznek” és a harcfeladat végrehajtására maradéktalanul alkalmasnak, ha a korszerű fegyverzet, felszerelés, kiképzés és teljes körű utánpótlás biztosítása mellett rendelkezik egy olyan „szellemi, lelki többlettel” is, ami az anyagi természetű biztonságérzeten túl belső erőt, tartást ad a katonának. Ez a belső erő pedig többek között saját, igen gazdag hadimúltunkból is eredhet, a példaképnek tekinthető elődök ismeretéből, akikre büszkének lehet lenni.

A másik feladatunk a katonai hagyományőrzéssel foglalkozó civil szervezetekkel való kapcsolattartás, és azok támogatása a Magyar Honvédség imázsának, megtartó erejének, társadalmi elfogadottságának növelése érdekében, illetve, hogy élőbbé válhasson a jelen katonáinak a hagyományokhoz való kötődése.

Július 30-án tizenkét munkatárssal kezdte meg működését a főosztály. Milyen célkitűzéssel láttak neki a munkának?

A határozott elöljárói feladatszabásunk értelmében javaslatot kell tennünk arra, hogy miként lehet a Magyar Honvédség jelképrendszerében, egyenruházatában, alaki szabályzatában, a hadrendi elemek megnevezésében, a hadrendi számozásban, vagy éppen a katonazenében jobban kifejezésre juttatni a magyar katonai hagyományokat, vagy „kigyomlálni” azokat, amelyek nem oda valók.

A civil szervezetekkel való együttműködés közvetett módon toborzást is jelent a főosztály számára?

A toborzás speciális szakfeladat, amelyhez nem értünk. Azonban tudunk olyan elemekkel szolgálni, amelyek segíthetik a toborzás sikerességét. Egyes rendezvényeken - ahol toborzó tevékenység is folyik - megjelenhetnek a hagyományőrzők, vagy a toborzáshoz használt médiafelületeken és műfajokban tudjuk biztosítani a hadtörténelmi vonalat. De ez elsősorban azokra a fiatalokra lehet hatással, akik neveltetésük okán egyébként is rendelkeznek ilyen vénával. Talán úgy is fogalmazhatnék, hogy mi a toborzó iroda ajtajáig tudjuk eljuttatni azt, aki katonának jelentkezik, és bízunk benne, hogy a korábban említett belső erő, valamint a megerősített társadalmi elfogadottság hatására elkötelezetten és hosszútávon gondolkodnak majd a Magyar Honvédségben.

Milyen az együttműködés a főosztály és a civil szervezetek között?

Alig több mint egy hónapja állok a főosztály élén, s bár üzemszerű működésünk már elkezdődött, a létszám október 1-jével lesz teljes. Konkrét dolgokat tehát most még nem tudok mondani, az azonban bizonyos, hogy előttünk is volt élet, s annak a munkának a gyümölcseit, a jó kapcsolatokat biztosan megőrizzük. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a főosztály és a civil szervezetek feladata egy és ugyanaz, jelesül annak segítése, hogy felerősödjön katonáink hagyományok iránti tisztelete, a múlthoz, elődeikhez való ragaszkodása, melynek folyományaként a Magyar Honvédség ütőképessége növekedhet. Noha nem létezik tudomásom szerint olyan módszer, amellyel egzakt módon mérni lehetne ezen szervezetek konkrét hasznosságát – például hogy tevékenységük nyomán hányan jelentkeznek a honvédséghez katonai szolgálatra –, de törekednünk kell arra, hogy a támogatási összegeket a lehető leghatékonyabban, meghatározott célfeladatokra használják fel.

Mik a Katonai Örökség Főosztály hosszútávú céljai?

Egyfelől vannak a napi, állandó feladataink, mint a civil szervezetekkel való kapcsolattartás, bizonyos hadtörténelmi-nemzeti vonatkozású rendezvények szervezése, koordinálása, vagy az azokban történő együttműködés. Ezeket az operatív jellegű tevékenységeket mindig magas színvonalon, mindenki megelégedésére kell ellátnunk. Másfelől van a stratégiainak tekinthető cél, amelynek lényege, hogy a magyar hadtörténelmet a katonák és a fiatalok „kezébe tudjuk adni”, hogy ez a hatalmas hadimúlt, amellyel nem sok ország és nemzet rendelkezik, szolgálja a jelen és a jövő honvédelmének az ügyét. Ezt többféle módszerrel, eszközzel kívánjuk megvalósítani, amelynek vannak hagyományos elemei, mint például a konferenciák, workshopok szervezése, kiadványok megjelentetése, s vannak olyan részei, amelyek a modern telekommunikációs lehetőségek ilyen irányú, még jobb kihasználást célozzák.

Hadd éljek példával mindkettőre vonatkozóan. Máris folyamatban van egy olyan kataszter elkészítése, amely megmutatja, hogy a Magyar Honvédség jelenlegi állandó helyőrségeit, alakulatait befogadó települések, illetve az azokhoz köthető katonai szervezetek hadtörténete milyen szinten van feldolgozva. Mivel korábban is foglalkoztam ilyesmivel, már most tudom sorolni a városokat, ahol szinte teljesen fehér foltokat találunk: Hódmezővásárhely, Várpalota, Salgótarján, Miskolc, Pécs, és még folytathatnám. Cél, hogy módszeres történeti kutatások eredményeként olyan monográfiák szülessenek, amelyeket az adott helyőrség mindenkori katonái kézbe vehetnek. Természetesen ez hosszútávú projekt, amelyen a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakembereivel közösen fogunk dolgozni. Mivel mindenki nem fogja elolvasni ezeket a műveket, kellenek 15-20 oldalas, jól illusztrált, ízléses, füzetszerű kiadványok is, amelyek akár a körletekben is közkézen foroghatnak, sőt, angolra lefordítva odaadhatók más nemzetek katonáinak is. Ezeket ne csak eseményeket taglaló száraz, hadtörténelmi munkáknak képzeljék el, hanem olyanoknak, amelyekben arra törekszünk, hogy a személyes példák bemutatásával is láttassuk a múltat, elődeik, talán nagyapáik, dédapáik teljesítményeit.

Emellett ki szeretnénk aknázni a vizuális kultúra adottságait és azokat a technikai lehetőségeket, amelyek rendelkezésünkre állnak, az applikációtól kezdve a mozgóképen át a különféle social media felületekig, így is felidézve, és főleg a fiatalok számára „fogyasztásra” alkalmassá téve a múlt hadtörténetét.