Gépek és érzelmek kapcsolata a jövő hadszínterein

Hogyan kapcsolható össze a mesterséges intelligencia az érzelmekkel?

A mesterséges intelligencia és az érzelmek kapcsolatának kutatásában eredetileg az volt a cél, hogy olyan képességekkel ruházzák fel a számítógépeket, amelyekkel fel tudják ismerni az emberi affektusokat, vagyis az érzelmek külső megnyilvánulásait. Ezt megtehetik az arc, illetve a mozdulatok elemzésével, valamint egyéb testi változások megfigyelésével, mint a szívdobogás vagy a testhőmérséklet. A másik oldal, amikor képesek az érzelmeket – pontosabban affektusokat – megjeleníteni, egyebek mellett 3D animáció formájában, hogy egy adott figura élethűnek hasson. Egyes játékok már a 2000-es években is ezt használták, de akkor még messze nem kezdődött el a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődése. Ma már egyre előrébb járnak a kutatások, hiszen közel 10-15 éve fejlődik komoly eredményekkel a mesterséges intelligencia és az affektív számítástechnológia összefonódva. Jelenleg már meg lehet tanítani egy gépet az emberi érzelmek felismerésére. Egyebek mellett hardver formájában is létezik olyan mesterséges chip, amely 64 billió érzelmi árnyalat megkülönböztetésére képes. A másik eredmény a felhőtechnológia, amelynek segítségével akár egy mobiltelefonnal is elemezhető, hogy kinek mi olvasható le az arcáról, mit rejtenek a mozdulatai.

Milyen veszélyeket rejthet magában az autonomia, valamint a mesterséges intelligencia további fejlődése?

A legtöbb embernek az juthat eszébe az autonóm fegyverrendszerekkel kapcsolatban, hogy a robotok egyre önállóbbá válnak, ezáltal elpusztíthatják a bolygó nagy részét. Én pozitívabb forgatókönyvben bízom ezen a téren. Remélem, hogy az autonóm fegyverek fejlesztésének szerepe kimerül az elrettentésben. Másik problémát jelent, hogy elméletileg egy-egy ilyen rendszer elkezd a „saját feje után menni”. Bizonyos elgondolások szerint egy ilyen elszabadulás jelen társadalmunk, vagy akár az emberi faj végét jelentheti. Tény, hogy amikor egy automatika a programja szerint célszerűen jár el, az nem feltétlenül metszi az emberi szempontokat. A fejlesztők azonban tudatában vannak ennek a veszélynek, ahogyan az atomfegyverek véletlen kilövéséből származó világkatasztrófa sokat vizionált lehetőségével is tisztában voltak, és szerencsére az sem következett be. Harmadik problémakört jelent az öntudatra ébredő gépek víziója. Látható, hogy egyes részterületeken az ilyen gépek tudása már régen meghaladta az emberét. A mesterséges intelligencia egyre bonyolultabb összefüggéseket képes értelmezni, sok esetben az embereknél hatékonyabban old meg feladatokat. Komplex képességekben ugyanakkor a gépek még nem tudták utolérni az embert. Jelenleg nem párosíthatunk hozzájuk a miénkhez hasonló tudatot. A kutatók véleménye megoszlik, hogy mikor kerül piacra az úgynevezett „erős” mesterséges intelligencia, ami tudatában van annak, hogy gondolkodik. Bizonyos elméletek szerint már 2030-ban, mások szerint 2060 körül, én azonban kissé korainak érzem ezt.

Ezt mire alapozza?

Bizonyos kutatócégek és intézetek képesek előjelzéseket adni azzal kapcsolatban, hogy nagyjából merre halad majd egy adott projekt, és ebből sok minden tervezhető. Az erős mesterséges intelligenciához azonban új, zseniális ötletekre van szükség, amelyek nem tervezhetők, és talán nem is számítunk rájuk. Nem látható előre, mikor bukkan fel egy zseni, hogy kitaláljon - egyebek mellett - egy új matematikai koncepciót, amellyel sokkal hatékonyabban leszünk képesek megoldani a problémákat. A jelenlegi mesterséges intelligencia az ’50-es években lefektetett alapokon nyugszik, bár természetesen sokkal fejlettebb, és a kisebb eredmények apró fogaskerekekként vitték előre a technológiát. Sokáig azonban nem tudott jelentős mértékben haladni, kibontakozni a tudományterület, hiszen ehhez a szükséges számítási és tárolási kapacitással rendelkező hardvertechnológia megjelenésére is szükség volt. A számítógépes fejlődés melletti másik kardinális különbség, hogy a korai mesterséges intelligencia betanításához a programozónak vagy az operátornak mindent aprólékosan meg kellett mutatni a gépnek. Ma azonban óriási mennyiségű mesterségesen keletkező adat áll rendelkezése, amelyet fel tudunk használni a gép tanításához, ezért gyorsabban és hatékonyabban tanítható. Sőt, egy tanítási szint fölött képes önállóan fejlődni azáltal, hogy az adatóceánt elemzi. A fejlesztések ugyanakkor veszélyt is jelenthetnek.

Miben látja a fő veszélyt?

Ezen a területen nem beszélhetünk egyezményes világetikáról. Ugyan léteznek különböző etikai megközelítések, azonban nincs konszenzus azokban a kérdésekben, hol húzódnak a határok. Egy-egy ilyen rendszer esetében az alapvonások meghatározásakor óhatatlanul megjelenik a megrendelő, a fejlesztő, a programozó vagy a cégvezetés véleménye, tehát a mérhető adatok mellett szerepet kaphatnak a szubjektív nézőpontok. Felmerülhetnek jogi kérdések is, például az adatok tárolását illetően. Ugyan bizonyos mértékig mindez szabályozott, mégis ingoványos terület. Az Európai Unióban például bevezették a GDPR adatkorlátozást, míg Kínában minden állampolgár adatait tárolhatják, az Egyesült Arab Emírségekben pedig akár hangulatvizsgálatot is végezhetnek ezen a módon. Ezáltal óriási előnyhöz jutnak a mesterséges intelligencia fejlesztésével kapcsolatban. Nálunk sokszor még az anonim adatainkhoz való hozzáférés és felhasználás is kérdéses. A jogi fejlettség tehát bizonyos tekintetben hátrányhoz is vezethet.

Az említett hangulatvizsgálat katonai szempontból is érdekes lehet?

Igen, hiszen egy bekamerázott kantin intelligens elemzésével meg tudja mondani a rendszer, hogy érzi magát az állomány nagy része. Ez a parancsnok számára fontos információ, amely kihat a tervezésre vagy a motivációs mód megválasztására. Ezzel azonban visszatértünk a mesterséges érzelmekhez, amelyek a védelmi szféra más területein is jól használhatók. Egyebek mellett rendezvények biztosításánál, hiszen egy ilyen rendszer képes lehet észlelni a gyanús viselkedést, amelyet arcelemzéssel ki is egészíthet, illetve akár egymástól független helyszíneken párhuzamosan tevékenykedő személyeket is észrevehet. Erre egy ember nem feltétlenül képes, különösen több százezres tömeg esetében. Az affektív számítástechnika számos felhasználási lehetősége közül még a kibervédelmet emelném ki, hiszen a mesterséges intelligencián alapuló kibervédelem használata elkerülhetetlen lesz a közeljövőben.

Milyen további területeken várható változás a mesterséges intelligencia térnyerésével?

Jelenleg már a telefonokba is elkezdtek mesterségesintelligencia-processzort építeni. Kína jelenleg élen jár a processzorgyártásban. Úgy tűnik, hamarosan ezen a területen is saját lábra tud állni. Egyes kutatók szerint a nanotechnológia és a géntechnológia területén elért fejlesztések óriási átalakító hatással bírnak majd. A mesterséges intelligencia ezek fejlesztésében is hatalmas szerepet kap szimulációs képességeivel. Sokféle elmélet létezik arra vonatkozóan, milyen irányt vesz a jövő technológiai fejlődése, és milyen következményekkel jár mindez. Egyesek az implantátumokban látják a legkomolyabb veszélyt. Nagyon szép lenne műszemmel, műhallójárattal segíteni a gyengénlátókon, siketeken, viszont, ha ezekben az eszközökben elektronika van, integrálható beléjük egyéb technológia is. Tehát a műszervek az emberi szerveket túlhaladó képességekkel ruházhatók fel: például olyan frekvenciatartományt érzékelhet velük a felhasználó, amely emberi szervekkel nem látható vagy hallható. Emellett, ha kiterjesztett valóságot integrálnának egy műszembe – ahogy ez már szemüveg esetében létezik –, a valóságról alkotott kép mellé plusz információt kap a használó. És akkor már szinte ott tartunk, mint a Terminátor című filmben: ha ránézünk valakire, az arcfelismerő a szerverhez csatlakozva beazonosíthatja az illetőt, és az életrajzi adatokat is kiírja, vagy a műhallójárat esetében képes a zajszűrésre. Az ilyen jellegű kutatások egyelőre gyerekcipőben járnak, a hasonló technológiák terjedése azonban számos újabb etikai kérdést vetne fel.

Az agyműködés is serkenthető lenne efféle módszerekkel?

Folynak olyan kutatások is, amelyek az agyműködést, illetve a memóriát kívánják jobban megérteni, mert szeretnék mindezt elektronikával párosítani. Nehéz tisztán látni, hol tartanak jelenleg a területen, hiszen a legtöbb eredmény még nem publikus. Ha bizonyos eszközök segítségével kiterjeszthetnénk az agyunk képességeit, valószínűleg ebbe az irányba terelődnének a fejlesztések ahelyett, hogy a mesterséges intelligenciát próbálnák emberi tulajdonságokkal felruházni. Óriási előnyt jelentene, ha egy beültetett processzor segítségével képesek lennénk pillanatok alatt számításokat elvégezni, szimulációkat lefuttatni, esetleg az adatok agyunkba történő betáplálásával, másolás által megtanulni egy nyelvet vagy egy útvonalat. Ez katonai szempontból is hasznos tudást nyújtana. Ellenben veszélyt hordozna, hogy az eszköz feltörésével kiszedhetik az információt az illetőből, például, hogy mit tapasztalt a felderítésen. Sokan még ennél is nagyobb kockázatot látnak abban, ha a gép átvenné az irányítást az ember felett. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a képességek kiterjesztéséhez implantátumok beültetésére sem lesz szükség, mert az agyhullámok kutatása is nagymértékben fejlődött. A gondolatokkal való irányítás képessége vagy az emlékek elektronikus tárolásának lehetősége is felmerülhet. Amíg nincsenek publikált eredmények, addig ezeket a fejlesztéseket persze leginkább a sci-fi kategóriájához sorolnám, azonban nem zárhatjuk ki azt, hogy valóban sikerül áttöréseket elérni e téren. Ennek drasztikus társadalmi, etikai, illetve katonai vonzataira többen felhívták a figyelmet.

Katonai szempontból hogyan használható még fel a mesterséges intelligencia?

A mesterséges intelligencia egyik nagy előnye lehet a személyre szabhatóság, amely által a katonai rendszer hatékonyabban célra tarthatóvá válik. Tehát az ilyet használó rendszer csak bizonyos cél – mondjuk arc vagy jármű – felismerése esetén hajtana végre egy adott feladatot. Sőt, akár több feltétel együttes teljesülése is megadható ahhoz, hogy működésbe lépjen, például egy, a helyszínen tartózkodó beépített ember meghatározott mozdulatsorozata. A mesterséges intelligenciának azonban számos humánus katonai felhasználási módja is létezik. Például egy hordozható egészségügyi tanácsadó gépben alkalmazhatnak olyan technológiát, amely harci körülmények között képes megállapítani a sérülés mértékét és megadni a szükséges gyorskezelés módját a sebesült arcának, mozdulatainak, szívritmusának és a hőmérsékletének együttes elemzésével. Bizonyos fejlesztések a poszttraumás stressz kezelésében is hatékonyak. Ha a mesterséges intelligenciát kiegészítjük az érzelmek felismerésével, akár egy készülő pánikrohamot is képes előre jelezni a rendszer a kezelőorvosnak. Nagyon jó eredményeket értek már el ezen a területen. Bár még nem terjedtek el és sokba kerülnek, de bizonyos helyeken már alkalmazzák e megoldásokat. Bízom benne, hogy évek múlva már teljesen természetes lesz a használatuk, hiszen korábban számítógép sem volt mindenhol, ma pedig már, mondhatni, a zsebünkben hordjuk. A szimulációk használata - egyebek mellett - a kiképzés folyamatában is segíthet. Ez már a jelen, mindezt a jövőben olyan érzelem-felismerő rendszerrel lehetne kiegészíteni, amely képes előre jelezni, hogyan reagálna egy adott szituációban a katona. Ezen kívül a katonák hangulatát is javíthatja, ha időnként kikapcsolódnak a virtuális valóságban.

Hogyan hatna az életünkre, ha mindez széles körben elérhetővé válna?

A fejlesztések fő célja az emberek életkörülményeinek javítása. Ennek ellenére gyakran úgy tűnik, épp ellenkező irányba haladunk, ugyanis egyre személytelenebbek, egyre individuálisabbak vagyunk: jobban bezárkózunk a virtuális világba, szinte egész nap a mobiltelefonunkat nézegetjük. Vannak, akik személyesen alig beszélgetnek, habár léteznek ellenpéldák, hiszen sokan épp emiatt jöttek rá a közvetlen kapcsolatok fontosságára. A mesterséges intelligencia elterjedése is jelentős mértékben átrendezheti majd az életet, átvehet bizonyos feladatokat. Az ember felelősségét és döntéseit azonban sem az etikai kérdésekből, sem a technológia felhasználásának módjából nem tudjuk kihagyni. Egy lehetőséggel egyaránt van mód élni és visszaélni. Ha a jövőben a mesterséges intelligencián alapuló, illetve a mesterséges érzelemre épülő technológiák eltejednek, megjelenik ez a fajta felelősség. Minden fejlesztésnek megvan a pozitív oldala, az ember döntésén múlik, mihez fogja felhasználni.