Globális hatások a nemzeti haderő működésére

Varga Attila ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Igazgatási Főosztályának vezetője elmondta: a feladatkör ilyen irányú bővülése ugyanúgy újdonságként érte az amúgy fegyveres alkalmazásra kiképzett katonákat, mint 2015-ben a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben való közreműködés. Hozzátette: 2020 tavaszán a megváltozott járvány- és közegészségügyi helyzet a magyar jogrendszerben is változást hozott. Korábban, például az árvizek idején, regionális területi hatállyal hirdettek ki úgynevezett veszélyhelyzetet, azaz különleges jogrendet. A COVID-19 esetében azonban az egész országra ki kellett azt hirdetni.

„A Magyar Honvédséget és katonákat az elmúlt évtizedekben hazánkban leginkább a technikai képességei miatt vették igénybe, javarészt az árvizek idején. Mára azonban bebizonyosodott, hogy kormányzati szinten humánerőforrás-pazarlás, ha a haderőben lévő lehetőséget nem katonai jellegű szükség – azaz például veszélyhelyzet - idején nem használják ki teljesen” – fogalmazott Varga Attila ezredes.

A főosztályvezető aláhúzta, nem véletlen, hogy Magyarország tavaly áprilisában elfogadott új Nemzeti Biztonsági Stratégiája kiemeli: „az állam külső és belső biztonságáért felelős szervek, a fegyveres és a rendvédelmi szervek és a polgári hatóságok tevékenységének összehangolására napjainkban nagyobb szükség mutatkozik, mint valaha.” Ezzel összhangban ugyanis – a külügyi mellett - folytatni és erősíteni kell a honvédelmi és a rendvédelmi, valamint a gazdasági és a közegészségügyi biztonságért felelős szervek közötti koordinációt és együttműködést.

Varga ezredes szerint a Nemzeti Biztonsági Stratégia említett pontjának célja nem az állam militarizálása, hanem a katonai feladatrendszer olyan átformálása, amely a korábbiaknál hatékonyabb segítő szerepet biztosít a Magyar Honvédség számára a hagyományosan polgári területre vonatkozó nemzeti, polgári védekezésben. „Nem dönthető el ugyanis, hogy az egyes feladatok kezelése során mely állami szervezeti elemé a vezető védekezési szerep és melyik szorul közreműködői szerepkörbe. Egy azonban bizonyos: legyen az járványügy, kibertámadás, terrorveszély, katasztrófavédelem, avagy honvédelem, egyik állami szervezet sem ülhet tétlenül arra hivatkozva, hogy nem az ő dolga, amikor a védekezésben össznemzeti összefogásra van szükség” – mondta Varga Attila ezredes.

A főosztályvezető hangsúlyozta azt is, hogy ez a gondolat nem sokban különbözik attól, amit nemzetközi szinten, például a NATO-n belül a szövetségesek értenek a „Smart defence”, azaz az „okos védelem” fogalma alatt. Ugyanis a nemzeti haderők egymás melletti léte helyett a képességeknek már a tervezéskori összehangolásával nagyobb képességet érhet el a szövetség.

„Az elmúlt évtized történéseit vizsgálva megállapítható, hogy például a hagyományosnak semmiképpen nem nevezhető ukrajnai konfliktus, az arab tavasz, az Európát érintő tömeges migráció, illetve a terrorizmus már 2020 előtt megváltoztatták térségünk biztonságtudatát. Mindehhez kapcsolódott a ma már több, mint egy éve mindennapjainkat meghatározó COVID-járvány. Egyértelmű, hogy mindennek ki kell hatnia az állami feladatrendszerre, illetve a feladatszervezésre is” – fogalmazott az ezredes.