„Ha nem elég jó a képed, nem voltál elég közel”

Capa méltán érdemelte ki a huszadik század legnagyobb fotográfusának címét: nem csupán portrékat, tájakat fotózott, hanem például együtt ugrott amerikai ejtőernyős katonákkal, a halál torkából menekülve is fényképezett a normandiai partraszálláskor, a második világháború legtöbb európai helyszínén járt. Végigfotózta a spanyol polgárháborút, a kínai ellenállást a japán megszállókkal szemben, járt az első izraeli-arab háborúban és a francia-indokínai háborút is lencsevégre kapta. Legismertebb mondata tökéletesen jellemzi a fotós merész, bátor és a végtelenségig elhivatott hozzáállását: „Ha nem elég jó a képed, nem voltál elég közel"- Capa tényleg mindig nagyon közel volt.

A divatszalontól a fényképezőgépig

A magyar fotós 1913. október 22-én született Budapesten. Szülei elegáns divatüzletet vezettek, ám a középosztálybeli zsidó családban nem Robert Capa volt az egyetlen művész: testvére, Cornell Capa szintén fotós volt. Capát 1931-ben letartóztatták a Horthy-rendszer elleni, baloldali tevékenysége miatt. A fotós azzal a feltétellel szabadulhatott, hogy elhagyja az országot. Ez meg is történt, Capa Berlinbe ment, ahol két évig újságírást tanult, egészen addig, míg a gazdasági válságban elszegényedett szülők már nem tudták tovább fedezni gyermekük tanulmányait, így Capa munka után nézett. Először kifutófiúként dolgozott, majd fotólaboráns-segéd lett belőle, végül fényképésztanulóvá vált. Első munkái közé tartozott egy koppenhágai fotósorozat Lev Trockijról.
1933-ban el kellett menekülnie Németországból Hitler hatalomra jutásának következtében. Capa Párizsban telepedett le, ahol megismerkedett André Kertésszel, aki nemsokára munkát is biztosított neki. Gerda Pohorylle, Kertész szeretője (a későbbi Gerda Taro, aki Capa társa lett) André képeit Capa fotóiként adta el, mivel André Kertész iránt akkoriban még nem volt túl nagy az érdeklődés. Sikerült a terv, a legtöbb szerkesztőség sok pénzért megvásárolta a képeket.

A vitatott fotó

1936-1937-ben Gerda Taro-val (akit a későbbiekben egy tank gázolt halálra) tudósított a spanyol polgárháborúból egy francia lap számára. Itt készült a vitatott A milicista halála című fénykép, amely meghozta számára a hírnevet. A fotó azonban szakmai körökben vitákat váltott ki: többen is azt állították, hogy a kép megrendezett. Igaz, éppen beállított csataképeket fényképezett a milicistákról Capa, amikor tényleg ellenséges támadás érte őket. Ekkor halt meg a képen látható katona – Capa azonban soha nem is állította, hogy a kép harc közben készült. Nemrégiben egy spanyol kutató is kétségbe vonta a fotó eredetiségét, annak ellenére, hogy a fotón szereplő katonát, Federico Borrell Garciát már azonosították.

Írói ambíciók

Robert Capa egyáltalán nem készült fotósnak: író akart lenni, regényeket szeretett volna írni. A magyar fotós, mondhatni véletlenül vált fényképésszé.
Írói ambícióira alapozva született meg 1947-ben a Kissé Elmosódva című regény, amelynek borítóján az áll: írta és fényképezte: Robert Capa. A kötet szinte teljesen valóságos történetekre épül, csupán néhány apró részletet, neveket változtatott meg a szerző.
A könyvben Capa 1941-től számol be a legtöbb csatatéri élményről: 1943 februárjában a szövetséges haderők Eisenhower parancsára támadást indítottak Tunéziában a tengelyhatalmak csapatai ellen, hogy kiverjék őket Észak-Afrikából, és felszabadítsák Olaszországot a fasiszta uralom alól. Capa Algírba utazott egy csapatszállító fedélzetén, hogy tudósítson a csatákról. Ugyanebben az évben, augusztusban már Szicíliában volt. Ejtőernyősökkel érkezett, fotózta a helyi lakosokat, a katonákat. Capa így emlékezett erről könyvében: „…Egyetlen puskalövés nélkül érkeztünk el Palermo kapujáig. A harckocsikat vezénylő hadnagy rádión kapcsolatba lépett a főhadiszállással, és engedélyt kért, hogy behatolhasson a városba, Amikor a főhadiszállás értesült, hogy Palermóban nincs semmiféle ellenállás, parancsot adott, hogy álljunk meg, és várjuk be a vezénylő parancsnokot.(…) Rövidesen befutott a hadtest parancsnoka. Keyes tábornok szárnysegédeinek, valamint a katonai rendőrök népes rajának gyűrűjében. Ez utóbbiak azonmód át is vették a hatalmat, és egy szempillantás alatt lehetetlenné tették a harckocsik, a katonák meg a haditudósítók továbbjutását." (részlet a Kissé elmosódva című könyvből.)

Remegett a keze?

Capa a Szicíliai hadjárat befejeztével újabb célt tűzött ki maga elé: Mussolinit akarta lencsevégre kapni a politikus saját otthonában. Ez a terv végül nem sikerült, miután a németek elfoglalták a repülőteret, így Capa Maioriba ment, mert további eltökélt szándéka volt, hogy azzal a csapattal fog tartani, amelynek a legtöbb esélye lesz behatolni Nápolyba. Capa számos fotót készített a Schuster-erődnek nevezett helyszínről, amelyet elsősegély-állomásnak rendeztek be (az amerikaiak így nevezték el azt a tanyát, ami a Nápolyba vezető úton helyezkedett el).
A legpontosabb és legszemfülesebb megfigyelőként próbált minden eseményt dokumentálni, de kétségkívül gyakran megrázták a látottak. „…Hegytől hegyig, lövészároktól lövészárokig vonszoltam magam, és csak fotóztam, fotóztam a sarat, a nyomorúságot, a halált", írja könyvében a szicíliai eseményekről.
1943-44 telén a szövetségesek súlyos csatákat vívtak Rómától 40 kilométerre, Monte Cassinónál, amit csak 1944-ben tudtak felszabadítani – Capa itt is a katonákkal tartott, és fényképezett.  A legmegrázóbb élményt azonban minden kétséget kizáróan a D-nap, illetve a normandiai partraszállás jelentette. „Az üres kamera vadul reszketett a kezemben. Valami újfajta, eddig ismeretlen félelem öntött el, amelytől eltorzult az arcom, és tetőtől talpig rázkódott minden porcikám. Lekapcsoltam a derékszíjamról az ásót, és megpróbáltam gödröt ásni magamnak. Az ásó a homok alatt sziklába ütközött, mire elhajítottam. A katonák mozdulatlanul feküdtek körülöttem. Csak a holtakat görgették ide-oda a hullámok a víz szélén", olvasható Capa visszaemlékezéseiben – az itt készült fényképek egyébként Steven Spielberget is megihlették a Ryan közlegény megmentése című film megalkotásakor.

A normandiai partraszállás eseményei után a fotós harctéri sokkot kapott, ám nem sokkal később már fel is gyógyult és Angliába utazott. Eközben a harctéren készült fotókkal szerencsétlenség történt: a sötétkamrában dolgozó technikus túl forróra állította be a szárítót, így szinte mindegyik fotó elolvadt. A 106 fotóból összesen nyolcat tudtak megmenteni, az akkor megjelent, életlen fotók alatt pedig a következő szöveg állt: „Robert Capának így remegett a keze."
A fotós a későbbiekben Franciaországba utazott, ahol képeket készített német hadifoglyokról, és Párizsban, a város felszabadításának napján is számos mozzanatot dokumentált. Az utolsó német offenzívát is lencsevégre kapta Bastogne-tól délre, Belgiumban, 1944 decemberében (itt majdnem le is lőtték az amerikai katonák, mert messziről nem ismerték fel).
Miután az utolsó német offenzívát is visszaverték, Capa elkísérte az amerikai csapatokat

Orosz napló

Robert Capa 1947-ben a  Szovjetunióba látogatott az író John Steinbeck-kel, hogy néhány hónapon át tanulmányozzák az oroszok mindennapjait, az orosz parasztok életét. Ebből az élményből született az Orosz napló című kötet, benne Steinbeck írásával, Capa 70 fotóival. Sztálin nem igazán volt elragadtatva a páros kötetétől, így tulajdonképpen onnantól kezdve nem kívánatos személyekké váltak az országban.
1948-ban hat hétre Magyarországra érkezett, hogy lefotózza a kommunista befolyás jeleit. Később Törökországban is járt, tudósított Izrael állam megszületéséről. Megörökítette a Jeruzsálem felszabadításáért harcoló emigráns magyar zászlóalj harcait is.
Élete utolsó éveit elsősorban saját fotóügynökségének, a Magnumnak szentelte, és támogatta, segítette és bátorította a fiatal tehetségeket. Az ötvenes élvek elejéig Párizsban élt.
1954-ben Capa Tokióba ment, hogy segítsen megalapítani egy új fotós újságot. Május 21-én Nam Dinh-be utazott, hogy fényképezzen a Vörös folyó deltájának katonai helyzetéről, valamint hogy „Keserű rizs" címen tervezett másik fotósorozatához is képeket készítsen. Itt kapott lencsevégre egy fiatal, gyászoló vietnámi nőt férje sírjánál. Május 25-én egy francia gyarmatosító konvojjal tartott, akiknek az volt a feladatuk, hogy kiürítsék a Vörös-folyó deltáját. Capa a rizsföld szélére szaladt, hogy oldalról tudja lefotózni a franciákat, ekkor azonban aknára lépett, és meghalt.

Capa napjainkban

Magyarországon 2004 óta a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban található Robert Capa 88 darab fényképe. 2008-ban a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolt a New York-i International Center of Photography gyűjteményéből 985 Robert Capa fényképet. Ebből 48 eredeti Robert Capa papír pozitív, 937 pedig az ún. Robert Capa Master Selection (mestersorozat) III. része. Az 1974-ben alapított International Center of Photography (ICP) őrzi Robert Capa körül-belül hetvenezer negatívját. 1995-ben ezekből válogatta ki a tavaly elhunyt Cornell Capa (Robert öccse) és Richard Whelan (Robert Capa barátja és életrajzírója) a fényképész életútját bemutató 937 negatívot, amelyekből három egyforma Robert Capa szárazbélyegzőjével ellátott sorozat készült. A három sorozatból egy maradt New Yorkban, a második Japánba, a Tokyo Fuji Art Museumba, a harmadik pedig Magyarországra került.
A 937 fotó összesen 4 földrész 23 országában készült. A második világháború előtti 461 felvétel mellett (ezek között megtalálhatóak a spanyol polgárháború képei is), 276 világháborúban készült kép is látható. A világháború után készült 154 fotográfia mutatja be az újabb harcokat, Izrael állam megalakulását és az indokínai háborút. 46 további képen pedig olyan hírességek szerepelnek, mint Gary Cooper, Ingrid Bergman, Alfred Hitchcock, John Steinbeck vagy Pablo Picasso.
A megvásárolt képek mellett látható 20 kinagyított fénykép is, továbbá 5 Robert Capát ábrázoló portré. Így összesen 1010 fotográfiával bővült a nemzeti gyűjtemény.

A Magyar Állam tulajdonába került képekkel az érdeklődők először a Magyar Nemzeti Múzeumban találkozhattak 2009 márciusában. A gyűjtemény első nagyszabású kiállítása július 2-án nyílt a Ludwig Múzeumban, és október 11-ig látogatható. Ezt követően több mint 10 vidéki városban lesz látható a képekből összeállított vándorkiállítás.