Háborús hagyaték

A katonák fémkereső eszközzel kutatták át az érintett területet, s ott összesen tizenöt, a második világháború idejéből származó robbanótestre bukkantak. A kilenc darab 12 centiméteres német repesz-aknavetőgránát mellett további hat szovjet robbanótest is előkerült a földből: egy 120 milliméteres repeszromboló, két 82 milliméteres repesz- aknavetőgránát, illetve két 76 milliméteres repeszlőszer és egy ezzel megegyező űrméretű páncéltörő gránát. A közel nyolc évtizede a felszín alatt rejtőző robbanóeszközöket az ezred tűzszerészei a Magyar Honvédség központi gyűjtőhelyére szállították, ahol később megsemmisítik azokat. Hazánkban a második világháború befejezését követően évtizedeken keresztül az aknamezők felszámolása volt a tűzszerészek legfontosabb feladata, hiszen mindenekelőtt ezek jelentettek óriási veszélyt a lakosságra. Emellett nem mindig maradt szabad kapacitásuk a máshol fellelt egyéb robbanóeszközök begyűjtésére, hatástalanítására. Az állampolgárok ezért sokszor saját maguk próbálták megoldani, hogy az általuk talált különböző tüzérségi eszközök, aknavető- és kézigránátok, illetve lőszerek többé ne jelentsenek veszélyt számukra és a szeretteikre nézve. Korabeli visszaemlékezések szerint kézenfekvő és népszerű gyakorlat volt összegyűjteni, majd a lakott területtől távol elásni a harcokból megmaradt robbanótesteket. Sőt, sokszor még elhullott állatok tetemével is lefedték az elrejteni kívánt gyilkos eszközöket – ezáltal is garantálva, hogy a gyermeki kíváncsiság folytán se kerülhessenek azok ismét napvilágra.

További részletek a Magyar Honvéd magazin október 13-án, pénteken megjelenő számában!