Hadihajós parancsnokokra emlékeztek Erdőbényén

Lucich Károly altengernagy száműzetésének emblematikus helyszínén, az egykori lakhelye előtt álló emlékoszlop mellett Kántor Dezső, Erdőbénye polgármestere köszöntötte a meghívott vendégeket és a település lakóit. Lucich Károly kihívásokban bővelkedő katonai pályájáról és életének szomorú lezárásáról emlékezett meg beszédében Szilágyi Zsolt ezredes, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka. Mint fogalmazott: az altengernagy hazafias mentalitása és szakma iránti elhivatottsága például szolgálhat a jelenkor hadihajós katonáinak is.

Az összegyűltek megtekintették az erdőbényei Szent István Általános Iskola diákjainak rövid előadását, majd koszorúkat helyeztek el az emlékoszlopnál.

A megemlékezés a település temetőjében, Lucich Károly altengernagy sírjánál folytatódott, ahol katolikus szertartás keretében rótták le kegyeletüket a jelenlévők. Ezután Ferenczy Béla altábornagy sírhelyénél tekintett vissza az egykori parancsnok életútjára Tóbiás Zoltán, a község református lelkésze.

Az eseményen Szilágyi Zsolt ezredes mellett részt vett Bagi Szilárd alezredes, az alakulat parancsnokhelyettese, illetve Ziman Mariann tanácsos, az erdőbényei 7. számú KORK parancsnokhelyettese is. A nyugdíjas hadihajós katonákat és a hadihajózáshoz kapcsolódó hagyományőrzőket dr. Margitay-Becht András, a Császári és Királyi Dunai Flottilla Hagyományőrző Egyesület elnöke képviselte a megemlékezés helyszínein.

* * *

Lucich Károly altengernagy 1868. március 10-én született Pozsonyban. 1888-ban végezte el a Haditengerészeti Akadémiát. A harminc évig tartó haditengerészeti pályafutása alatt többek között részt vett a Saida korvett nyugat-indiai és észak-amerikai útján, a kínai bokszerlázadás leverésében és Montenegró blokádjában. 1896-ban került először a Dunára, ahol előbb a Szamos monitor első tisztje, majd az „A" őrnaszád parancsnoka lett. Két alkalommal, 1903-1906 és 1914-1917 között is parancsnoka volt a Dunaflottillának, 1918-ban ismét visszavezényelték a tengerre, ahol a Fiumei Tengerkerület parancsnoka lett. Október 31-én kiutasították Fiuméból, hazautazott Budapestre. 1952. március 13-án hunyt el, az erdőbényei katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

Ferenczi Béla altábornagy 1857. február 21-én született Erdőbényén. 1875-ben végzett a fiumei Haditengerészeti Akadémián. A tizenkilenc évig tartó haditengerész pályafutása során többek között részt vett a Dandolo korvett brazíliai és észak-amerikai missziós utazásán, a Donau korvett gyakorlóútján a Földközi tengeren, szolgált a Kerka ágyúnaszádon és a Habsburg páncélos fregatton. 1894-ben átlépett a Magyar Királyi Honvédségbe, majd 1903-ban lett a Ludovika Akadémia tiszti tanfolyamának parancsnoka, a Katonai Becsületügyi Tanács és a Katonatudományi Egylet elnöke. A világháborúban betegsége miatt már nem vett részt, 1918.április 8-án, Sátoraljaújhelyen hunyt el, szülei mellé temették az erdőbényei református temetőbe.