Hajagtető: a délnyugati lánc eleme

Mit tudunk erről az objektumról, mikor és milyen céllal épült?

A rendelkezésre álló források alapján annyit tudunk, hogy a Varsói Szerződés védelmi bizottságának 1977-es ülésén született egy olyan határozat, hogy korszerűsíteni kell a szövetség informatikai rendszerét. Olyan informatikai hálózat kiépítését fogadták el, amely gyorsan és széles sávban biztosítja a híradó összeköttetést az országon belül és a szövetséges országok, valamint a Szovjetunió között. A rendszer digitális összeköttetést biztosította volna a különböző szintű katonai parancsnokságok között, a kor színvonalán álló korszerű eszközökkel. Ennek volt az egyik állomása a Hajagtetőn felépítésre került híradó objektum. A rendszer a szovjetektől a BARS rövidítést kapta.

Magyarországon és a Varsói Szerződésen belül a rendszer hány ilyen elemmel rendelkezett?

Magyarországon az 1980-as évek elején négy ilyen objektum felépítését és beüzemelését kezdték el. A BARS 501 Galgamácsa, az 502-es Hajdúnánás, 503-as Szentes, Lapistó-Fertő, az 504-es Herend, Hajag tető térségében lett felépítve. Varsói Szerződés szintjén összesen huszonhat hasonló állomás felépítését tervezték. A többi országban is általában négy-négy, Lengyelországban hét, a Szovjetunióban öt állomás tartozott a rendszerhez. Volt egyrészt egy úgynevezett „Nyugati lánc", valamint egy „Délnyugati lánc", ez utóbbihoz tartozott a Magyarországon elhelyezett négy állomás is.

Milyen berendezések voltak ezeken az állomásokon és milyen paraméterekkel rendelkeztek?

Ha lehetett, ezeket az objektumokat a terület valamilyen kiemelkedő magaslatára tették. Az R-417-es antennákat tornyokra szerelték fel, ezért ezeknek a berendezéseknek a hatótávolsága meghaladta a kétszáz kilométert. Figyelembe véve az állomások elhelyezkedését ez a paraméter biztosította a stabil összeköttetést. Az országban egyetlen helyen a szentesi állomásnál volt egy nagyobb teljesítményű berendezés, az R-420-as, aminek a hatótávolsága 400 kilométer felett volt.

Miért volt erre szükség?

A híradórendszer a VSZ déli szárnyának kapcsolatát biztosította, ehhez kapcsolódott a Bulgáriában elhelyezett állomások rendszere. Románia területén az akkori politikai álláspont miatt ugyanis nem lehetett állomást telepíteni, ezért át kellett játszani a jeleket az ország felett, Bulgáriába. Így Bulgárián keresztül el lehetett jutni a moszkvai vezetésig. A másik lehetőség erre Ukrajnán keresztül vezetett. Az állomások más irányba is össze voltak kapcsolva, így a hajagtetői az akkori Csehszlovákiában telepített állomások egyikével állt összeköttetésben.

Tudjuk-e azt, hogy Hajagtetőt mikor kezdték el építeni?

1983-85 között másfél év alatt épült fel az objektum. A magaslat tetején kitermelték a fát, és ástak egy nagyon nagy gödröt. A bunker rendszert előre gyártott elemekből építették fel, amelyeket a herendi állomás mellett felállított betonkeverő üzemben gyártottak le. A háromszintes bunkerre jelentős földréteg került és ebbe a földalatti termekbe kerültek elhelyezésre a híradó-berendezések. A harcálláspont kiváló lehetőséget adott egy atomtámadás esetén egy szűkebb csoport túlélésére is és ehhez a föld alatt minden feltételt megteremtettek. A felszínen három híradó torony volt ezeken helyezték el a rádióantennákat. A tornyok specialitása az volt, hogy az antennák elhelyezését biztosító két szint körben forgatható volt. Az építésekkel egy időben vitték fel a technikát, és a tervek szerint 1987 decemberében kezdték el a folyamatos működést.

A kiszolgáló személyzet hol állomásozott?

Hajagtetőn csak a szolgálatba lévő állomány tartózkodott, akiket naponta váltottak. Tényleges elhelyezésük a herendi vasútállomás feletti erdőben lévő laktanyában volt, amit még a hatvanas években építettek. Innen történt az objektumban lévő szolgálati személyek folyamatos ellátása is.

Volt-e valami egyéb specialitása ennek az objektumnak?

A Pápa melletti Nagytevelen volt a szovjet déli hadseregcsoport magyarországi tartalék harcálláspontja. Vészhelyzet esetén Mátyásföldről ide jött volna át a szovjet katonai vezetés, és innen irányították volna a további hadműveleteket. Ezt a híradó-objektumot és a tartalék harcálláspontot egy földalatti kábellel kötötték össze, ami elsősorban azért volt jó, mert védett volt az elektronikai bezavarásokkal szemben.

Honnan tud ennyit erről az objektumról, hogyan kezdődött ez a kutatási szenvedélye?

Hat-hét éve egy kirándulás során fedeztük fel a hajagtetői volt szovjet objektumot. A kíváncsiság hajtott minket és bemásztunk a kerítésen, de nagyon sokat nem láthattunk, mert nem voltunk felkészülve a földalatti „felfedezésre". Ezért elhatároztuk, hogy visszamegyünk, de akkor már készültünk lámpákkal, kötelekkel és egyéb speciális eszközökkel. Akkor találkoztam először ezzel a rendszerrel, így keltették fel az érdeklődésemet a volt katonai bázisok, valamint az ezekhez kapcsolódó történelmi események. Innentől tudatosan kezdtük keresni ezeket a helyeket, és szinte mindenhova be tudtunk menni. A „kutatómunkát" később kiterjesztettük a környező országokra is, ahol megszálló orosz csapatok voltak. Nagyon sok helyen jártunk már, de rendszeresen visszajárunk például Németországba, ahol rengeteg orosz objektum található. Az ottani helyzet érdekessége, hogy sok ilyen bunkert megmentettek, és átalakították őket múzeumnak. Ezekben a múzeumokban korrekt látogatói felügyelet van, és belépődíjat kérnek. Voltunk egy hasonló bázison, mint a hajagtetői, ez is a BARS rendszerben dolgozott: a korabeli ruházatot, fegyvereket, az ott üzemelő technikai berendezéseket és az egész rendszert bemutatták az oda látogatóknak. Nagyon szimpatikusnak tartom ezt, mert sok történelmi értéket lehet ezzel megmenteni. Ugyanis ahol ezt nem tették meg, azok a volt szovjet objektumok mára teljesen lepusztultak és kifosztott állapotba kerültek.