Harminc év után találkoztak

A katonai mesterség alapfogásaiba belekóstolva ketten már az első félévben úgy döntöttek, hogy az élet más területein keresik a boldogulást. A harmadik távozó hallgatónak pedig – egészségügyi okok miatt – a hadsereg javasolta a váltást.

A ’76-os évfolyam eltökéltségét és a hivatástudatát mutatja, hogy a huszonhét fiatalember kivétel nélkül eljutott a zászlóssá avatásig, ráadásul háromszoros élenjáró szakasz tagjaiként! Egyiküknek azonban sajnos nem volt szerencséje, mert röviddel az avatás előtt olyan egészségkárosodást találtak nála, ami miatt le kellett szerelni. Így végül huszonhatan sorakozhattak fel 1980. augusztus 20-án, a Kossuth téren, a tisztavatáson.

A harminc évvel ezelőtt végzett harckocsizók szeptember 11-én ismét találkoztak. Szentendrén, a HEMO-ban gyűltek össze, azon a helyen, amely hallgatóként annyiszor volt kedvelt helyszíne a kimaradásoknak. Az egykori évfolyamtársak az elmúlt évtizedekben sajnos nem volt lehetőségük arra, hogy néhány órát, vagy napot együtt töltsenek, és ők maguk is megfogyatkoztak. Az egykori szakaszból ma már csak négyen aktív katonák, egyikük dandártábornokként az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese. A szakasz két ezredese Brüsszelben és Székesfehérváron szolgál, míg a negyedik aktív katona a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanszékvezetője.

Az osztálytalálkozó résztvevői az ebéd után ünnepi ülést tartottak, amelyen átvehették a Kossuth Jubileumi Emlékérmet. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Benkő Tibor altábornagy, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, aki az MH Központi Kiképző Bázis törzsfőnökének tájékoztatóját követően rövid ismertetőt adott a Magyar Honvédség előtt álló feladatokról.

A régen látott épületek bejárását követően a találkozó résztvevői még órákon keresztül beszélgettek az elmúlt harminc évről.