Hazai arzenál – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2021. február 13. 14:19A második világháborúban a magyar katonák jórészt magyar eredetű, hazai gyárakban készült kézifegyverekkel harcoltak. Ezek műszaki-harcászati szempontból – nemzetközi összehasonlítás alapján – a középkategóriába tartoztak, kevés kivétellel egyáltalán nem számítottak elavultnak és általában megbízhatóan működtek.
A különböző típusok megoszlását ugyanakkor korántsem lehetett ideálisnak nevezni: a szovjet, de főleg a német haderőben több katona harcolt sorozatlövő fegyverrel és magasabb volt az alkalmazott nehézfegyverek száma is. Emiatt egy magyar gyalogezred alacsonyabb harcértéket képviselt, mint egy német gyalog- vagy egy szovjet lövészezred. Mindemellett hiányoztak a távcsöves puskával felszerelt mesterlövészek is a honvédségből.
A fegyverzeti fejlesztéseket, a csapatpróbákat, a különféle rendszeresítési folyamatokat a Haditechnikai Intézet szakemberei irányították, együttműködve a fegyvergyárak mérnökeivel és a várpalotai Gyalogsági Lőiskola szakállományával. A kézifegyverek előállítása két helyszínen folyt: az 1891 óta működő Fegyver- és Gépgyár Rt. (1936-tól Fémárú Fegyver- és Gépgyár Rt.) Soroksári úti üzemében, illetve az 1920-as években létrehozott Danuvia Kül- és Belkereskedelmi Rt. (1939-től Danuvia Fegyver- és Lőszergyár Rt.) zuglói telephelyén. Míg az előbbiben leginkább ismétlőpuskák és öntöltő pisztolyok, addig az utóbbinál főképp sorozatlövő fegyverek készültek.
A legnagyobb darabszámban a gyalogság ismétlőpuskái álltak rendelkezésre. 1941 és 1945 között három, egyaránt ötlövetű, középtáras típust használtak: az első világháború időszakából származó, de korszerűsített tölténnyel működő, 8 milliméter űrméretű 1931M Mannlicher, a teljesen magyar fejlesztésű – szintén 8 milliméteres – 1935M puska és az utóbbi bázisán készült, de már a német 7,92×57 milliméteres Mauser puskatöltényt tüzelő 1943M ismétlőpuska.
További részletek a Magyar Honvéd magazin február 12-én megjelent számában!
