1956, nem csak a történészek szemével

Szöveg: Várkonyi Melinda százados | 2016. szeptember 15. 21:49

Szociológusok, pszichológusok, irodalomtörténészek, művészettörténészek, művészek, valamint színházi és zenei szakemberek tartottak előadásokat az 1956 és szocializmus: válság és újragondolás címmel szervezett konferencián, melyet az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére a napokban rendezett az egri Eszterházy Károly Egyetem Történelemtudományi Intézete és Doktori Iskolája.

A nyolcvan szekcióra osztott konferencia 258 előadójának névjegyzékében szerepelt a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa, dr. Tulipán Éva is , aki Az erőszak vizuális megjelenése 1956 fotóin címmel tartott előadást.

A háromnapos konferencián a panelekbe szervezett előadások az 1945-1990 közötti időszak tágabb keretében értelmezték 1956-ot. A tudományos megközelítési módok, vizsgálati módszerek rendkívül szerteágazóak, melyet igyekeztek a szervezők a teljesség igénye nélkül lefedni. A szélesebb szellemi perspektíváktól a lokális környezetig, a szociológiai vagy társadalomfilozófiai elemzésektől a hétköznapi stratégiákig kívánták fókuszba helyezni 1956 eseményeit, illetve az azt követő időszakot.

Az érdeklődők hallgathattak előadást többek között az 1956-os forradalom képzőművészetéről, az 1956 utáni filmművészetről, zenetudományról, a lakáskultúra változásairól a villamos energia bevezetésével összhangban, valamint tanácskoztak például az 1956-os magyar menekültek és az Amerikai Egyesült Államok, vagy az 1956-os forradalom megítélése külföldön témakörben is.

Dr. Tulipán Éva, a nagy érdeklődést kiváltó előadásában a forradalmat követő, igen hangsúlyos sajtó- és propagandatermékekről szólt. Az 1956-os fotók az „ellenforradalmi erőszakot" állítják a középpontba. Ezek a képek igen hangsúlyosan jelentek meg a sajtó- és egyéb propagandatermékekben, mivel ezeket az „ellenforradalmi terror" reprezentációjának szánt a hatalom. A kutató előadásában kitért az erőszak következményeinek térbeli és személyekhez kötött megjelenítésére, a fővárosi romokról, illetve a „mártírok" temetéséről készült felvételeken keresztül.

A konferencia tehát egyrészt mérleget készítve mutatta be a történelemtudomány és egyéb tudományterületek eddigi eredményeit, másrészt iránymutató, problémafelvető jellegével igyekezett meghatározni az elkövetkező évek kutatási irányait.