70 lélegzetvételnyi csend – Székesfehérváron

Szöveg: Mátyás Andrea | 2014. december 12. 17:42

70 lélegzetvételnyi csend címmel nyílt meg Székesfehérváron, az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred parancsnoki épületében az a vándorkiállítás, mely a magyar zsidóság deportálásának 70. évfordulója alkalmából meghirdetett Magyar Holokauszt Emlékév alkalmából mutatja be a magyar zsidóság sorsát a boldog békeidőktől az első és a második világháborún keresztül az újrakezdésig.

Totha Péter Joel, a HM Tábori Rabbinátus vezető tábori rabbija megnyitóbeszédében szólt számokról, adatokról, eseményekről, melyek az emberi agy számára felfogható, rögzíthető, társítható jelentéssel bírnak. Szólt azonban az emberi sorsokról is. Megismerhettük Leitner Izabellát, akinek születésnapja 1944. május 28-ára esett. Nála az ünneplés nem abból állt, hogy elfújja a 20. születésnapjára kapott torta gyertyáit vagy kibontsa az ajándékait, hanem a másnapi deportálásra való készülődéssel telt. Négy húgával, fivérével, anyjával és ismeretlen zsidók százaival…

„Miként lehet feldolgozni, társítani, megbocsájtani a lehetetlent Leitner Izabellától, Szerb Antalon, Radnóti Miklóson, Rejtő Jenőn át ismert és ismeretlen idős emberen, terhes asszonyon, gyerekeken, csecsemőkön, betegeken és nagy eszmékért küzdő, tettvágytól duzzadó, több mint ötszázhatvanezer magyar zsidó emberen át?" − kérdezte Totha Péter Joel.

„Nem ismétlődhet meg soha ez a szörnyűség! Kötelességünk azonban megismerni és megismertetni ezt az időszakot" – hangsúlyozta Benda László ezredes, az alakulat parancsnoka. „Látnunk kell, hogy hova vezethet az, amikor megszűnik létezni a való, az értelem maga és mindaz, amit tilt, valóság lesz" − tette hozzá.