A bajban is társak – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Mindez akkor jutott eszembe, amikor befejeztük beszélgetésünket az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 62. lövészzászlóaljánál szolgáló Hegedűs Gábor szakaszvezetővel, aki az első század támogatószakasza mesterlövész rajának gépjárművezetője. Szavaiból egy tudatosan felépített pályaív bontakozott ki.

Hegedűs szakaszvezető 1982-ben született Orosházán, majd Mezőhegyesen kovács és esztergályos képzettséget szerzett. 2002-ben végzett, s az akkori Mezőgép fel is vette volna, de 2003-ban jött a behívóparancs: sorkatonai szolgálatát Szabadszálláson kezdte meg, majd az alapkiképzés végeztével Hódmezővásárhelyre vezényelték, a felderítőszázadhoz.

– Egy kis létszámú, de nagyon összetartó csapatba kerültem, és ott tanultam meg, hogy mit is jelent a bajtárs kifejezés – mondja Gábor, akinek ez az élmény meg is határozta elkövetkező éveit. Leszerelése után ugyanis elkezdett gondolkodni: mit kezdjen az életével? Neki való-e a kovács vagy esztergályos szakma egy gyárban, esetleg futószalag mellett, monoton munkavégzésben, vagy inkább térjen vissza a honvédség soraiba? Nem sokat habozott, jelentkezett szerződéses szolgálatra, így aztán hamar ismét Szabadszálláson találta magát, immár a második alapkiképzésén, géppuska-irányzóként. A képzés végeztével újra Hódmezővásárhelyre került, a 62. lövészzászlóalj első századához. A következő évek kiképzéssel, tanulással és gyakorlatokkal teltek el. A géppuska-irányzó először az SZVD-mesterlövészpuskára, majd a Gepárd M1-esre is jogosítványt szerzett. Amikor megkérdezem: nem bánta-e meg döntését, habozás nélkül válaszol.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin augusztus 11-én, pénteken megjelenő számában.)