A doni hősökre emlékeztek az alakulatok

A magyar történelem egyik legsúlyosabb vereségeként számon tartott Doni Áttörés 73. évfordulóján Győr-Moson-Sopron megye székhelyén is szerveztek megemlékezést a hősi halált halt áldozatok tiszteletére. Az emléknap méltóságteljes megtartásához az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred honvédei is hozzájárultak.

A tragédia emlékére a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Győri Területi Szervezete és a Győri Honvéd Hagyományőrző Egyesület szervezésében január 9-én 15 órakor kezdődött ökumenikus istentisztelet a győri Kálóczy téri Szentháromság templomban. A megjelenteket Fekete Dávid, Győr Megyei Jogú Város alpolgármestere köszöntötte, aki ünnepélyesen gyertyát gyújtott a hősi halottak tiszteletére.

A Czuczor Gergely Bencés Gimnázium fiúkara által színesített rendezvényen – a szervező egyesületek nevében – Csete Lajos mondott beszédet, amelyet közös ima követett az elesett hősök lelki nyugalmáért. A légvédelmi egység képviseletében Kovács Ferenc ezredes kötött emlékszalagot a meghívott szervezetek közös koszorújára.

Kép és szöveg: Sályi Gergő törzsőrmester

Szombathely

Vas megye székhelyén, Szombathelyen január 12-én 10 órára várták a szervezők a kegyeletüket leróni szándékozókat az I. Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán lévő pápai keresztnél. A nemzeti lobogó felvonásával kezdődő megemlékezésen Vitéz Fonyódi László, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Vas Megyei Szervezetének elnöke szólt a megjelentekhez.

Fél 11-kor a Kálvária templomban szentmisével folytatódott a rendezvény. Az eseményen dr. Kövér István, a Recski Szövetség Nyugat-dunántúli Szervezetének elnöke köszöntötte az emlékezőket, majd dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere mondott ünnepi beszédet. A pápai kereszt lábánál Bozsóki Attila alezredes, parancsnokhelyettes helyezte el az emlékezés virágait az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred nevében.

Kép és szöveg: Sályi Gergő törzsőrmester

Hódmezővásárhely

A városban két napos rendezvénnyel idézték fel a Don-kanyar hőseinek hetvenhárom évvel ezelőtti helytállását.
A január 11-i megemlékezés gyászmisével kezdődött a Szent Háromság templomban, amit dr. Alácsi Ervin János őrnagy, tábori lelkész celebrált. Közreműködött a hódmezővásárhelyi helyőrségi zenekar rézfúvós kvintettje.

Másnap Triznya Arnold történész, katonai hagyományőrző tartott interaktív történelem órát „Tévhitek és valóság a 2. magyar hadsereg harcairól a Don-kanyarnál" címmel. Az érdeklődők megismerhették a téli hadműveletek részleteit, valamint betekintést nyerhettek a katonák korabeli fegyver- és egyenruha viseletébe.

A megemlékezés a második világháborús emlékműnél folytatódott, ahol a Németh László Gimnázium és Általános Iskola diákjai adtak elő emlékműsort „Valahol Oroszországban" címmel.

Az eseménysorozat zárásaként Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzat vezetése mellett Drót László ezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokhelyettese is koszorút helyezett el az emlékműnél. A koszorúzás nemcsak a 113 soha vissza nem tért hódmezővásárhelyi katona, hanem a több mint kétszázezer frontra kivonuló magyar hős előtt is főhajtás volt.

Szöveg: Horváth Gábor hadnagy
Fotó: Szabados Szilveszter főtörzsőrmester

Tata

Január 12-én, a doni áttörés 73. évfordulóján az MH 25. Klapka György Lövészdandár – a tatai Honvéd Bajtársi Klubbal együttműködve – a Hősi Emlékműnél helyezte el a megemlékezés koszorúit.

A rendezvényt a bajtársi klub képviselőjének gondolatai nyitották meg, majd vitéz Somogyvári Gyula, A boldog szunnyadókhoz című versével tisztelgett az elhunytak emléke előtt. Ezt követően Horváth Gábor dandártábornok, az alakulat parancsnoka idézte fel a katonák szerepét helytállását és tragédiáját a doni katasztrófában.

A megemlékezés végén a parancsnok, valamint Michl József, a város polgármestere, a Honvéd Bajtársi Klub, a Komárom–Esztergom Megyei ’56-osok Szövetsége, az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 9. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Iroda,  valamint a tatai Református Gimnázium képviselői helyezték el az emlékezés virágait az emlékműnél.

A rendezvény gyertyagyújtással zárult.

Kép és szöveg: Demény Andrea hadnagy

Debrecen

Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár szervezésében a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium, Debrecen városa, a rendvédelmi szervek, valamint a civil szervezetek együtt emlékeztek a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg 1943. évi Don menti hadműveleteire január 12-én, kedden, a Honvédtemető panteonjában. 

„Alig van ma hazánkban olyan család, melyet ne érintett volna a XX. század »új magyar Mohácsának« katasztrófája, emberfeletti küzdelme és hősiessége" – mondta Pető Zsolt, a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium kollégiumvezetője. Hozzátette: a 2. magyar hadsereg 1943 nyarán érkezett a Don folyóhoz és kezdte meg a 200 kilométeres védelmi vonal elfoglalását. 1943. január 12-én a szovjet 40. hadsereg több hónapos átcsoportosítást követően megkezdte az ellentámadást. A túlerő minden szempontból óriásinak bizonyult, de mindezek ellenére a magyar bakák hősiesen harcoltak és helytálltak a nagy hidegben.

„A Don mellett meghalt magyar katonák ma is a hazájuktól távol nyugszanak. Nekünk pedig kötelességünk, hogy hősiességükre, embert próbáló küzdelmükre emlékezzünk" – hangsúlyozta a kollégiumvezető.

A csendes koszorúzás végén virággal rótta le kegyeletét a hősök emléke előtt – többek között – Noszkó János alezredes, a dandár felderítő főnöke és Rácz Károly őrnagy, az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 2. Katonai Igazgatási Központ parancsnokhelyettese.

A rendezvény végén Némethy András őrmester előadásában hangzott el a Magyar Takarodó.

Szöveg: Takács-Tóth Andrea
Fotó: Szalka Miklós őrvezető

Budapest

„Katonáink elégtelen felszereléssel és fegyverzettel, hazájuktól távol voltak kénytelenek harcolni egy olyan célért, amelyet nem is ismertek igazán"- hangzott el a 73 évvel ezelőtt történt doni katasztrófa emlékére, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar által szervezett ünnepségen.

Az Orczy-parkban, a tiszti hősi emlékműnél január 12-én, kedden tartott rendezvényen Kaló József egyetemi adjunktus szólt arról, hogy az ellenség döntő fölénye ellenére a magyar katonák többsége próbálta teljesíteni kötelességét. „A hadsereg tagjai egységesek voltak abban, hogy katonaként akartak túlélni és haza akartak jutni" – fogalmazott Kaló József. Az adjunktus szerint minderre csak akkor volt esélyük, ha kötelékben maradtak és teljesítették a kapott parancsot. Visszavonuláskor a németek a magyar katonákat járhatatlan utakra kényszerítették és nem egyszer került sor fegyverhasználatra a két nemzet hadserege között. Ráadásul a német hadsereg által korábban megígért fegyverzet és felszerelés soha nem érkezett meg a magyar katonákhoz. Utóbbi volt a fő oka a hatalmas veszteségeknek- véli Kaló József.
Hozzátette: a magyarok utolsóként hagyták el állásaikat, ezzel fedezve a szövetséges erők visszavonulását. A németek a magyar második hadsereget feláldozták saját erőik megóvása érdekében. A magyar katonák vesztesége egyes becslések szerint megközelítette a 150 ezret, a nehéz-technikájuk teljesen megsemmisült.

„Emlékezzünk a doni hősökre, remélve azt, hogy magyar katonát soha nem fognak ilyen körülmények között kötelessége teljesítésére kényszeríteni"- fogalmazott Kaló József.

Az ünnepségen Körömi Ferenc „Édesanyám titka" című saját költésű versét adta elő, majd Boldizsár Gábor ezredes, a HHK dékánja és Molnár Zsolt ezredes, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka helyzete el az emlékezés virágait a tiszti hősi emlékműnél.

Kép és szöveg: uni-nke.hu

Veszprém

A helyőrségben is megemlékeztek a Don-kanyarban elesettek hős katonákról: a 73 évvel ezelőtt történt katasztrófa napján a városban települő alakulatok katonái egy ökumenikus istentisztelettel rótták le kegyeletüket a rég elhunyt bajtársak előtt.
„24 órát töltöttünk a szabadban az irtózatos hidegben. Sokan megfagytak a lövészárokban. Akik élve maradtak alig ismertünk egymásra, arcunk beesett, összefagyott, és elkínzott volt." – kezdte Boda Gyula szavaival beszédét Szalai Máté főhadnagy (MH 54. Veszprém Radarezred), majd a Helyőrségi templom falait betöltötték a magyar történelem legnagyobb vereségéről szóló megemlékezés gondolatai.

Hallhattuk: hónapok leforgása alatt egy egész hadsereg morzsolódott le az ellenség csapásainak, a nem ésszerű vezetésnek és az embertelen időjárásnak köszönhetően, és mire felismerték a veszélyt a katasztrófa be is következett.

A főhadnagy beszédét a Don-menti honvédek 1942. karácsonyára íródott imája zárta.

A Szent Imre templomban tartott megemlékezésen Szécsi Ferenc kisegítő katolikus tábori lelkész, és Szabó György alezredes, református tábori lelkész mondott fohászt az elesett bajtársak lelki üdvéért.

Kép és szöveg: Péter Gergely hadnagy