A hetvenes évek katonai repülésének állított emléket
Szöveg: Kovács Dániel | 2015. március 13. 7:20„A Polereczky történet” címmel egy igen érdekes cikk terjed az interneten. A történet egy magyar sorállományú katonáról szól, aki a hetvenes évek végén a dezertálás meglehetősen szokatlan módjával próbálkozott − egy MiG−21-es vadászgéppel akart meglépni az országból. A cikkről és annak kutatómunkájáról a szerzővel, Nagy Ernő nyugállományú alezredessel beszélgettünk.
„Két éve találkoztam Kozma Gyula nyugállományú törzszászlóssal, aki akkoriban a 2. műszaki üzembentartó századnál szolgált, mint sárkány-hajtómű mechanikus. Felidéztük a régi emlékeket. Gyula barátom ekkor említette a dezertálási kísérletet. Az eseményeknek ő volt a legjobb ismerője, hiszen a sorkatonának aznap vele kellett volna együtt dolgoznia a repülések biztosításában. Azt javasoltam Gyulának, hogy írjuk meg a történetet, hiszen a hiteles változatot, a részleteket már senki sem ismeri" – emlékezett vissza Nagy Ernő.
„Az első lépésben a Győri Katonai Ügyészségen kezdtem el érdeklődni, hogy tudnak-e segíteni a kutatásban. Miután vázoltam az eseményt, az ügyészség segítőkész volt, és előkereste az üggyel kapcsolatos dossziét. Mivel a dosszié üres volt, az ügyirat számával a Hadtörténelmi Levéltárhoz irányítottak. Az ügyészségi, bírósági anyagok abban az időben szigorúan titkos minősítést kaptak, így néhány információra volt szükségem ahhoz, hogy a minősített anyagok hogyan kutathatók. A levéltár munkatársai is segítőkészek voltak, tájékoztattak a kutatás feltételeiről. Ezek után elkészítettem a kutatásom tervét, amellyel a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár igazgatóját, dr. Hermann István urat kerestem fel. Ismét »zöld utat« kaptam a kutatáshoz. Hermann úrnak tetszett az elképzelésem, hiszen az esemény a városhoz is kapcsolható, és aláírta a támogatói nyilatkozatot. Ettől kezdve csak időt kellett szakítani a kutatásra" − mondta.
„Az egyik blogon nyilvánosságra hozott történet gyorsan terjedt az interneten. Többen, elsősorban a civilek, hozzászólásaikban azt fogalmazták meg, hogy az események leírása terjengős, illetve , hogy korrektúrázni is kellett volna a szöveget. Az írással kapcsolatosan azonban az volt az elsődleges célom, hogy dokumentumszerű legyen. Természetesen nekem is van véleményem az eseménnyel kapcsolatosan. Miképpen kerülhetett olyan helyzetbe a történet főszereplője, hogy a dezertálás mellett döntsön? Hogyan jutott odáig, hogy képzetlenül beüljön és be tudjon ülni egy repülőgépbe? Ugyanakkor véleményemet nem írtam le, tárgyilagos maradtam. A jegyzőkönyvekben lévő kifejezéseket, szókapcsolatokat is változtatás nélkül, hűen az eredeti rendőrségi, bírósági dokumentumoknak megfelelően publikáltam" − hangsúlyozta Nagy Ernő.
„A történetet elsősorban azoknak a volt katonatársaimnak szántam, akik részt vettek a repülések kiszolgálásában, biztosításában és repültek a hadseregben. Az események egyik kulcskérdése, hogy miért nem indult be a repülőgép hajtóműve. Helyenként azért olyan részletes az írás, hogy a hozzáértő olvasó is meg tudja állapítani, miért hiúsult meg a dezertálás, miért lett az esemény csak fegyveresen elkövetett szökési kísérlet. A részletes leírás − szakmai hozzáértés hiányában − egy civilnek vagy nem szakembernek érthetetlen és unalmas is lehet, ezt elismerem. Emellett az írásom arról sem, hogy a következményeket kik viselték. Bár az tény, hogy az esemény következményeként a parancsnoki állományt megfenyítették" – mondta a szerző.
