A katonai életpálya és a közszogálati életpályamodell összefüggései
Szöveg: Vincze Viktor Attila | 2014. december 10. 11:26A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hungária körúti kampuszának dísztermében az NKE, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Humán Szakemberek Országos Szövetsége (HSZOSZ) és a Magyar Hadtudományi Társaság „HR-megoldások a XXI. században − nemzetközi kitekintéssel − fókuszban a közszféra és a magánszféra” címmel tartott közös szakmai-tudományos konferenciát.
A stratégiaorientált HR-megoldások iránt egyre nagyobb igény mutatkozik a közszférában és versenyszférában. E területek képviselői közötti párbeszédet és tapasztalatcserét célozta meg a rendezvény, számos hazai és nemzetközi gyakorlattal szemléltetve. A tudományos előadások témái voltak: az életpályamodellek, karrierutak, a humánerőforrás-gazdálkodás problémái, az átjárhatóság és mobilitás, a szakmai képzések és gyakornoki programok jó gyakorlatai.
Prof. dr. Poór József, a HSZOSZ elnöke és prof. dr. Nagy László nyugállományú ezredes, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke a konferenciát megnyitó beszédeikben azt hangsúlyozták, hogy a HR-es szakma változásokkal néz szembe. Új kihívásokra új válaszokat kell kínálnia. Az állami HR-es ügyekben bekövetkezett változások alapján ma már a magánszférának is van tanulnivalója a közszférától.
Dr. Hazafi Zoltán PhD, egyetemi docens, az NKE Életpálya és Emberi Erőforrás Intézet intézetvezetője a közszolgálat munkaerő-piaci versenyképességét elemezve elmondta, hogy a mostanra már az OECD-átlagnak megfelelő létszámú magyar közszolgálati rendszert az elmúlt években érintő számbeli, szervezeti átalakulások várhatóan befejeződnek. A jól működő közszolgálathoz, az intézményi stabilitás mellett, ma már aktuális a bérrendezés.
Dr. Szabó Szilvia PhD, egyetemi docens, az NKE HSZOSZ elnökségi tagja a „Helyzetjelentés a hazai közszolgálat HR-gyakorlatáról – a Közszolgálati Humán Tükör 2013. országos kutatás eredményei alapján" című kutatási anyagot ismertetve a sikeres bérrendezés fontos feltételeként emelte ki, hogy a közszféra is alkalmazza a stratégiai alapon szervezett integrált emberierőforrás-gazdálkodás eszközeit.
Turányik László, a Honvédelmi Minisztérium Humánpolitikai Főosztályának főosztályvezető-helyettese „A katonai életpálya és a közszolgálati életpályamodell" összefüggéseit ismertette előadásában.
Bevezető gondolataiban kiemelte, hogy a Kormányzati Személyzeti Stratégia részeként 2010-ben elkezdődött az új katonai életpálya kidolgozása, amelynek legfontosabb elemei a Magyar Honvédség 2012−2021 közötti időszakra készített humánstratégiájának részét képezik, megcélozva egy új, vonzó és hiteles katonai pályamodell kialakítását.
A Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program keretei között kialakították a közszolgálatokat összekapcsoló humánpolitikai funkciókat. A részletes feladatokat egy kormányhatározat szabályozza, amely rendelkezett az életpálya-modelleket tartalmazó ágazati stratégiák elkészítéséről, a közös módszertani alapokon nyugvó teljesítményértékelésről, a munkaköralapú rendszer bevezetéséről, a tartalékállomány fejlesztéséről (TARTINFO-rendszer), a képzési, továbbképzési és szakvizsga-rendszerek egységesítéséről, valamint az önhibájukon kívül kiválni kényszerülő hivatásos állományúak továbbfoglalkoztatásáról más jogviszonyban.
A Magyar Honvédség humánstratégiájának alapját a hiteles, valós pályamodell , a munkaköri követelmények meghatározása, a személyzetfejlesztés, valamint az illetmények, juttatások, támogatások rendszere adja, összhangban a közszolgálati életpályák összehangolásával.
A katonai karrier alapja a rendszeresen mért teljesítmény, a szakmai felkészültség és az egyéni motiváció. A honvédségi életpályamodell működését támogató teljesítményértékelési rendszer alapelemeit a közös közszolgálati módszertan adja. A közszolgálati TÉR (teljesítményértékelési) rendszer tartalmazza a munkaköri egyéni teljesítménykövetelmények értékelését, illetve a kompetenciaalapú munka-magatartások értékelését (ezek a kötelező/azonos elemek mindhárom hivatásrend esetében), ugyanakkor értékeli a speciálisan honvédelmi sajátosságokat is, a fizikai felkészültséget és a katonai kiképzési feladatokat.
Az értékelések és a követelmények meghatározása január hónapban történik, a tiszti és altiszti állomány értékelésére évenként, a tisztesi állomány értékelésére meghatározott alkalmanként kerül sor. A teljesítményértékelő rendszer működését informatikailag – tisztek és altisztek esetén − a TÉR szoftver támogatja. A honvéd tisztjelöltek, a honvéd altisztjelöltek és az önkéntes tartalékos katonák esetében egyedi értékelőlapokat dolgoztak ki.
A rendszer egyik meghatározó része a Katonai Vizsgaközpont, amely a katonák általános katonai ismereteinek objektív mérését szolgálja. A központ a vizsgák felügyelete és végrehajtása mellett koordinálja a vizsgák tananyagainak kidolgozását, regisztrálja a megmérettetésre jelentkezőket és értékeli az elért eredményeket. Az MH Katonai Vizsgaközpontot a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen alakították ki.
Az életpályamodell fontos eleme a kiszámítható előmenetel is. Az állomány előmenetelre tervezhető tagjairól minden évben előmeneteli rangsor készül, amelyet a központi személyügyi szerv állít össze. Az előmeneteli rangsor az előmeneteli minősítések alapján alakul ki, amelyek három egymást követő teljesítményértékelésből (melyeket eltérő mértékben számítanak be), továbbá – az állomány törzszászlós, alezredes, ezredes és tábornoki rendfokozatú tagja kivételével – a sikeres és érvényes minősítővizsga eredményéből állnak össze. A honvédség előmenetel tervezési folyamatában – a főtörzsőrmesteri beosztásokba történő kinevezések kivételével, melyek helyi szinten történnek − a központi tervezés a meghatározó, a magasabb beosztásba történő kinevezések a központi személyügyi szerv koordinálása mellett a parancsnokok, a szakmai felelősök és a minősített egyének együttműködésének az eredményei.
Ha már nincs lehetőségük az előmenetelre, a katonák lehetőséget kapnak arra is, hogy a megszerzett tudást felhasználva aktív munkavállalóként helyezkedjenek el a közigazgatásban. A modell egyik legfontosabb eleme ugyanis, hogy megteremti a közszolgálat különböző ágai közötti átjárhatóságot.
A katonai életpálya lezárását követő továbbfoglalkoztatási lehetőségek biztosítása is részét képezi a honvédségi életpályamodellnek. A katonai szolgálatból önhibájukon kívül kiválni kényszerülők részére alakították ki a rendelkezési állomány egy sajátos csoportját („közszolgálati tartalékállomány"), ami a hivatásos szolgálati jogviszonyból a közigazgatás más területére történő átlépés lehetőségének alapjait teremti meg. További elhelyezési alternatívákat kínálnak a meglevő együttműködési megállapodások egyes állami vállalatokkal. Az öregségi nyugdíjkorhatárig tartó, hivatásos szolgálati viszony keretében történő foglalkoztatást a „nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezés" intézménye támogatja.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen azonos alapképzést kaphat a rendőr, a katona és a civil tisztviselő, ennek köszönhetően pedig később − továbbképzés után − más területen is elhelyezkedhetnek az ott végzők. Egy katonatiszt, aki kikerül a honvédség állományából, a közszolgálatban kezdheti meg második karrierjét.
Turányik László, a HM Humánpolitikai Főosztály főosztályvezető-helyettese hangsúlyozta, hogy a katonai életpálya támogatását szolgálja a humánszolgálati irodák kialakítása, valamint az állomány megtartását erősítő, a kritikus élethelyzetek kezelésére alkalmas lépések megtétele is. A katonai életpálya kritikus fázisaihoz (bekerülés/beilleszkedés, szolgálatihely-váltás, külföldi szolgálatteljesítés, tervezett kilépés, nyugállományba helyezés, beosztásváltás, haláleset, önhibán kívüli kiválás) illeszkedő, komplex humánszolgálati támogató programot dolgoztak ki.
Előadásának végén kiemelte azt is, hogy a szervezetek, így a Magyar Honvédség céljai is folyamatosan változhatnak, ezért a humánpolitika feladata, hogy érzékelje a változásokat és speciális szakmai eszközrendszerével elősegítse a közös célok megvalósítását.
Fotó: Rácz Tünde