„A katonáknak olyat kell tanulniuk, amit valóban katonáknak találtak ki”

Szöveg: Antal Ferenc | 2015. október 13. 7:13

„Nem szeretem, ha olyan nagy a harcművészeti szellemiség, hogy csak a levegő lila. A harcművészet nem csak a belső békéről, önuralomról és gyakorlásról szól! Ha nincs benne valós harc, nem más, csak jóga!” – mondja Papp Imre, a Magyar Sambo Szövetség alapító elnöke. Sorozatunk aktuális részében vele beszélgettünk.

Hogyan kerültél kapcsolatba a küzdősportokkal?

A ’80-as évek elején – mint mindenki – nagy áhítattal néztem a karatefilmeket, ez akkor nagy hatással volt rám. Aztán 1988-ban a BVSC birkózó szakosztályának két akkori edzője bejött az iskolába, és egy kiváló előadást tartottak egy osztályfőnöki óra keretében. Így kezdődött a birkózói pályafutásom, ami nem tartott sokáig, mert nem éreztem magaménak. Akkoriban azért még túl sok mindent nem lehetett tanulni, és tovább kerestem az utamat.

Mi volt a következő állomás?

A következő lépcsőfok a karate volt, amivel pár évig foglalkoztam. Úgy gondolom, hogy a ruganyosságomat és a lazaságomat a mai napig ennek az alapnak köszönhetem. Viszont a full kontakt stílusok jobban vonzottak, és így lépett a thai boksz az életembe. A thai bokszot Kerepesen kezdtem a shaolin központban, majd a Magyar Muay Thai Egyesületnek lettem a tagja. Bata Tamás, a szövetség főtitkára volt az edzőm, akit mai napig a nevelő edzőmnek tekintek. A thai boksz kapcsán jöttem rá, hogy imádom a klinch technikákat, a könyököt, a térdet, ami a karatéban kevésbé volt hangsúlyos. Minden stílusban kiváló mestereim voltak, és sokat hozzátettek a fejlődésemhez. Onnan kerültem a Hungarian Top Teamhez, ahol több neves full kontakt harcosnak lehettem az edzőtársa. Akkoriban ott edzett a hazai K-1 és MMA krémje, akik nagy hatással voltak rám.

Hogyan jött képbe a sambo?

Aktív thai boksz versenyzőként figyelemmel kísértem az MMA mérkőzéseket is. Az egyik gálán láttam ukrán srácokat, akik hozzánk hasonlóan ütöttek-rúgtak, kiválóan dobtak, és nagyon profin földharcoltak. Ekkor odamentem az edzőjükhöz, és megkérdeztem tőle, hogy ezek a srácok mit tanulnak. Az ukrán edző azt felelte: ez a sambo! Ott találkoztam először ezzel a stílussal, és szinte rögtön elkezdtem kutatni utána. Úgy fogalmaznék, thai boksz az élet, sambo a szerelem.

A kezdetek után hogyan vezetett az út a Magyar Szövetségig?

Akkoriban volt aktív egy nagy harcos, Fedor Jemeljanyenko, aki elég szépen végigverte az MMA világot. Megtudtam, hogy ő is sambóval foglalkozik. Mivel Magyarországon ez nem volt elérhető, ezért saját költségemen elkezdtem kijárni külföldre, hogy tanuljak. Ahogy egyre jobban elmélyültem a kérdésben és a technikákban, Bartha Zoltán judo mesterrel elhatároztuk, hogy megalapítjuk ennek a sportágnak a magyar szövetségét és letesszük az alapokat. Ehhez Besze Gergő jiu jitsu mester és Tóth Attila őrnagy – akkoriban a Terrorelhárító Szolgálat alapkiképzési parancsnoka – segítsége is nélkülözhetetlen volt. Végül 2009-ben jegyezték be a szervezetet. Amit közben kint tanultam, folyamatosan adtam át a srácoknak, ennek köszönhetően 2011-ben már voltak nemzetközi eredményeink. Az első Ausztria Openen – ami egy nyílt nemzetközi bajnokság – több érmes helyezést sikerült elérnünk, illetve minden versenyen elindultunk ahol szívesen láttak minket. A következő nagy lépést 2012-ban következett be, amikor a szlovák nemzetközi bajnokságon eredményesen szerepeltek sportolóink – öt versenyző, öt érem – és meghívtak minket a minszki világbajnokságra. Versenyzőnk, Eszes Áron 74 kilogrammban, Combat Sambóban bizonyított és azóta csekély külső segítséggel minden hasonló megmérettetésen részt veszünk. Eddigi legnagyobb eredményünket 2015-ben értük el eddig, ahol Vesztergom József, a Gyárváros SE versenyzője ezüstérmes lett 100 kilogrammban Combat Sambóban az Európa bajnokságon. Ezt azért érzem nagy teljesítménynek, mert a nullából építettük fel, és sambóban nincs tizenöt-húsz világszervezet, mint sok küzdősportban. Ezen a rendezvényen csak a sportág elitje szerepel. 2013 óta a hazai szervezet teljes jogú tagja az európai és a világszövetségnek is.

Mi a sambo erőssége?

A sambo erőssége a komplexitás és a tényszerűség. Ez a stílus alapvetően egy katonai irányzat, amely egy teljes egészében tudományos kutatás, fejlesztés eredményeként alakult ki. A ’20-as és ’30-as évek Szovjetuniójában létező különböző, többnyire birkózóstílusok és a versenyzések előtti judo technikái adják a vázát. Létrehozói alapos gondossággal megvizsgálták a világ akkor ismert küzdősportjait, ezzel lehetővé téve hadseregük közelharc-rendszerének gyarapítását. Manapság az orosz különleges erők használják a stílust, természetesen a változó körülményekhez alakítva. A sambo-versenyzők gyakran eredményesen képviselik magukat más szabályrendszerekben szerte a világon. Említettem Fedort, aki judóban is volt orosz bajnok, és MMA-ban is szinte mindent megnyert, de említhetjük Szergej Karitonovot is, aki sambo-versenyzőként K-1 sztár. A mai UFC-ben is több a stílust képviselő sportoló versenyez: Arlovszkij, Nurmagomedov, Bagautinov. A stílus rohamosan fejlődik és terjed. A világszövetség nagy erőfeszítéseket tesz a bővítés és a minél nagyobb ismertség elérése érdekében. Minden kontinensen van már kontinentális szövetség bajnokságokkal. Nagy előrelépés, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elismerte a sambót, és a 2015-ben megtartandó Európai Olimpiai Játékok programjában már szerepelt Bakuban. Erős a lobbi az olimpiai programba kerüléshez is, amely remélem, sikerülni is fog. Nagy dolog lenne, örülnék neki és sokat segítene a hazai megítélésen. Itthon még kicsit nehézkesen mennek a dolgok. A szakszövetségi átminősítéshez még picit dolgoznunk kell, de az eredmények minket igazolnak. Haladunk a tömegbázis növelésével is, de még nem elég népszerű a sambo hazánkban. Állami támogatás nélkül nehéz eljutni világversenyre is, és nem mindig tudjuk civil életünkből előteremteni az anyagi szükségleteket. Reméljük, ez megoldódik hamarosan. Egy központi terem kialakításán is dolgozunk, ahol napi több foglalkozás is lehetséges lesz.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is jelen vagytok.

Idén áprilisban volt egy éves a Honvéd Zrínyi Sportegyesület (HZSE) Sambo szakosztálya, amely Bakó László nyugállományú alezredes, HZSE-elnök támogatásával alakulhatott meg. Jelenleg a sambo mint szabadidős tevékenység létezik az intézményben. Úgy gondolom, hogy közelharc-tevékenység címén a katonáknak olyat kell tanulniuk, amit valóban katonáknak találtak ki, és nem csak ráhúzzák a katonai köntöst. De nemcsak katonákról van szó. Egy rendőri intézkedés során is alkalmazhatók azok a kényszerítő technikák, amelyek szakszerűvé teszik az eljárást. Ezeket tematikus szemináriumok alkalmával is oktatjuk Budapesten és vidéken egyaránt. Egyre jobban erősödünk, és büszke vagyok, hogy a két pesti és a tamási klubunk tagjai között is vannak katonák, rendőrök. A szakosztály tagjai tavaly már részt vettek a Ludovika viadalon, ahol szép eredményeket sikerült elérniük, majd bemutatóztak a TEK-gálán is. Idén már HZSE versenyző bizonyíthatott az Európa bajnokságon is. Nyáron pedig meglátogatott minket egy küldöttség Oroszországból és bemutatót, szemináriumot tartottak a hazai harcosoknak a Honvéd Küzdősport Centrumban. Amire nagyon büszke vagyok, hogy a programot – akkor még sportért felelős államtitkárként – megtekintette dr. Simicskó István honvédelmi miniszter és dr. Mészáros János, a MOB alelnöke, majd azt követően elismerően nyilatkoztak a látottakról.

Aki lejön hozzátok edzeni, az mire számítson?

Úgy tekintem magam, mint egy apa, aki a fiainak próbál segíteni, és terelgeti őket saját tapasztalataira támaszkodva. Amikor megakadok valamivel, eszembe jut, hogy mit élhettek át azok az általam nagyra becsült mesterek, akik behoztak hazánkba egy-egy komoly stílust. Ezzel kelek és ezzel fekszem. Két hét után senkiből sem tudok harcost faragni. Nem ígérem és hirdetem azt, hogy egy hétvégi szeminárium alkalmával G. I Joe leszel, ez kőkemény és hosszú munka! Elhatározás és kitartás kérdése az egész. Mindenki megtanul ütni- rúgni, dobni, tényszerűen földharcolni, és testileg-lelkileg megkeményedik, csak legyen türelmes önmagához. Én pedig nagyon büszke lennék, ha nagy bajnokokat tudnék nevelni! Ingyen banán nincs, út csak előre vezet!

Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretnénk, ha legalább minden megyeszékhelyen lenne egy sambo iskola, ahol a gyermekeket és felnőtteket készíthetnénk fel a soron következő világbajnokságra és olimpiára. Erről álmodom! Valami újat és jót megismertetni másokkal mindig felelősség.

Kellett már a tudásod élesben használni?

Igen, a munkám során előfordult már, hogy sambo-technikákkal tudtam megoldani egy helyzetet.

Szabadidőben tudod magad trénelni?

Igen, rendszeresen gyakorolok, különböző technikákban mindig elmélyülök. Emellett külföldi barátaimmal is edzek, ha van rá alkalom.