„A magyar katona a magyar embereket szolgálja”

Egy helyettes államtitkári kinevezés mindenki számára, mindenkor nagy kihívás. Ön elé mennyi feladatot támasztott?

Ahogy mindenki számára, úgy számomra is óriási megtiszteltetés állami vezetővé válni, de egyben ugyanekkora felelősség is. Egy minisztérium életében egy helyettes államtitkárságnak bőven akad feladata, de a jelenlegi veszélyhelyzetben még több kötelességünk van. Fontos, hogy a katonai tapasztalataimat felhasználva, a honvédelmi operatív törzs vezetőjének helyetteseként is segíteni tudjam a minisztérium munkáját. De ezek mellett folytatnunk kell azokat a feladatokat is, amelyeket elődöm, Erdélyi Lajos helyettes államtitkár úr megkezdett.

Lehet egyáltalán másra figyelni a járványhelyzetben, mint a járványra és a járványellenes intézkedésekre, amelyekben a honvédség is részt vesz?

Nem csak lehet: kell. A minisztériumban stratégiai szinten előkészített döntések gyakran csak évek múlva térülnek meg, vagyis ha később születnek meg, és később kezdődik a feladatok végrehajtása, az eredmény is csúszik. Éppen ezért semmit sem lehet elhagyni, párhuzamosan kell dolgozni.

Az elmúlt egy évben miniszteri titkárságvezetőként dolgozott. Mennyit segítenek az ott szerzett tapasztalatok a mostani munkában?

Nagyon sokat. Abban a beosztásban szinte teljes körűen ráláttam arra, hogy mivel foglalkozik a mindennapokban a minisztérium. Ugyanakkor most ehhez képest egy sokkal specifikusabb feladatrészt kell figyelnem és felügyelnem, illetve a felelősség is más. Titkárságvezetőként bizonyos anyagokat kellett a felsővezetői döntéshez megfelelően előkészítenem, koordináltam több szakterület feladatát is, és a legjobb tudásom szerint támogattam a honvédelmi miniszter munkáját. Itt azonban a teljes folyamatot végig kell kísérni az alapoktól a döntésig, majd azon is túl, hiszen monitorozni kell, miként valósul meg, amit elterveztünk, és ha szükséges, be is kell avatkozni. Be kell vallanom, a legfurcsább talán így is az, hogy egyenruha helyett civilben kell lennem – másoknak és nekem is szokni kell az új helyzetet. De a viccet félretéve: a legnagyobb kihívást természetesen az jelenti, hogy a terveink pontosan megvalósuljanak, és az állomány számára a legelőnyösebb döntések szülessenek. Ebben a minőségben mindenképpen előnyt jelent számomra, hogy egész eddigi életemben katonák között éltem, állományilletékes parancsnokként őket vezettem, tehát tudom, mire van szüksége egy katonának, és a vezetői tapasztalat is sokat számít. Látni kell: az egész minisztérium azért dolgozik, hogy a végrehajtó állomány, azaz valamennyi katona számára jó munkafeltételeket biztosítson. Ezt természetesen összhangba kell hozni a kormány által meghatározott célkitűzésekkel, de a célt, sosem szabad elfelejteni. Ennek a helyettes államtitkárságnak is ez a feladata.

Mivel indokolta a honvédelmi miniszter, hogy épp önre esett a választása?

Talán nem is kell egy ilyen felkérést indokolni. Számomra az egyik legnagyobb elismerés és megtiszteltetés, hogy elláthatom ezt a feladatot.

Mely aktuális feladatokat emelné ki legfontosabbként?

A Magyar Honvédség életpályát biztosít az ide jelentkezőknek. A lényeg, hogy a kezdetektől a sírig pontosan tudjunk gondoskodni az állományról. Ennek egyfelől része a honvédelmi nevelés, hogy megtörténhessen a katonai középiskolai rendszer bővítése, a honvéd kollégiumok létrehozása és a felsőoktatás fejlesztése. Emellett folyamatosan gondoskodni kell az aktív állomány toborzásáról, a megtartásról, az előmenetel monitorozásáról. Mire van szükség, és mit tudunk adni annak érdekében, hogy a katonák elvégezzék a feladataikat? És gondoskodunk a nyugállományúakról is, akik leszolgálták az életüket a Magyar Honvédségben az országért, a magyar emberekért: nekik is érezniük kell, hogy nem engedtük el őket. E területeket egyben kezelve tudjuk elindítani a megfelelő folyamatokat, úgy, hogy azok egymás hatásait erősítik.

Az Obsitos-program például ebben a formában változást hoz.

Mint említettem, gondoskodnunk kell a nem aktív katonákról. Nem is szeretem azt a kifejezést, hogy „nyugállományú": akikről beszélünk, ma is katonák, még ha már nem is kell minden nap bemenniük a laktanyába, és nem számítunk rájuk a kiképzési foglalkozásokon. Ezért is használjuk az „obsitos" szót, amelynek a magyar nyelvben kellemes hangzása, hangulata van, kicsit talán még vicces is, de akkor is más értéket képvisel, mint a „nyugdíjas" vagy a „nyugállományú". Ezzel is szeretnénk kifejezni, hogy a katonai pálya nem munkahely, hanem igenis élethivatás: aki az egész életét itt szolgálta le, több mint „nyugdíjas". Vizsgáljuk, miként lehetne kiterjeszteni az aktív állomány részére biztosított juttatásokat, illetve azt is, miként tudjuk az idősebb generáció évek hosszú során felhalmozott tapasztalatait visszaforgatni a jelenbe. Mindehhez a nyugdíjas szervezetekkel is együtt dolgozunk, de az obsitos állománynak nem minden tagja áll kapcsolatban ezekkel. Mindenkihez igyekszünk eljutni a gondoskodási körben.

Ha korosztályban visszafelé haladunk: mire számíthat az aktív állomány? Továbbra is „középpontban a katona"?

Úgy gondolom, a személyi állomány érezheti, hogy a kormány és a minisztérium igyekszik mindent megtenni, hogy a szolgálaton kívüli, mindennapi élet minél könnyebb legyen számukra. Emellett próbáljuk racionalizálni a szolgálati tevékenységet is. Az eddigi illetményemelés, vagy például a tavaly decemberi plusz juttatás is azt mutatja: az országnak szüksége van a katonáira, és el is ismeri a munkájukat. Azért dolgozunk, hogy a jelenlegi járványügyi helyzetben is szolgáló katonának ne kelljen közben amiatt aggódnia, el tudja-e tartani a családját. Vizsgáljuk az infrastruktúra, a lakhatási támogatási rendszer, a kiegészítő juttatások kérdését, és emellett a katonák illetményét is. Idén január 1-jével megint történt egy jelentős emelés, de a munkaerőpiacot, a szervezetet érintő ki- és beáramlást is figyeljük, hogy megtehessük a szükséges intézkedéseket.

Mennyiben esnek más tekintet alá a honvédelmi alkalmazottak?

Ez egy nagy család. Úgy gondolom, egyre közelebb vagyunk egymáshoz, és egyre jobban értékeljük a haderőn belül egymást. Vagyis a honvédelmi alkalmazottak nem viselnek egyenruhát, mégis szinte katonák: nem vállalnak mindent, és nem tudnak minden kötelezettségnek eleget tenni, amit az egyenruhásoktól elvárunk, viszont így is sokkal többet kérünk és követelünk tőlük, mint egy „sima" civiltől. Úgy is mondhatom, hogy ez egy átmenet, és aki ebben az állománykategóriában van, azokra nekünk egyformán oda kell figyelnünk. Persze tekintettel kell lennünk bizonyos kapcsolódási pontokra is a társadalom szempontjából.  Nem szabad elfelejteni, hogy jelenleg egy nagyszabású honvédelmi és haderőfejlesztési program folyik, amelynek szintén hatása van a más jogállásúakra. A végső cél, hogy a Magyar Honvédség a lehető legmagasabb szinten legyen bevethető, a döntéseket ennek érdekében kell meghozni.

Vegyük sorra a jövő katonagenerációját is: említette az imént a katonai középiskolák körének bővítését. Mikor lehet társintézménye a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskolának?

Az iskolák számát és struktúráját tekintve is felmerült, hogy behozunk más variációkat is. Ennek jegyében gondolkodunk a honvéd kollégiumok létrehozásában. A fiatalok itt az adott város középiskoláiban tanulnának elsősorban olyan szakmákat, amelyek a honvédségnek fontosak – például informatikát, gépészetet –, majd a kollégiumba visszatérve kapnák meg a honvédelmi nevelést. Ez megadná nekik a szükséges értékeket, illetve egyfajta komfortzónát is biztosítana számukra, ha egyenruhában szeretnék folytatni a pályát a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, az MH Altiszti Akadémián vagy a legénységi állomány tagjaként. A Kratochvilban tapasztalható túljelentkezést figyelve erre van igény, ezért több városban is előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a vezetőkkel, hogy remélhetőleg jövőre megkezdődhessen a konkrét építkezés. Akárcsak a Kratochvil esetében, természetesen itt is önkéntes alapú csatlakozásról beszélünk: a diák és a szülő dönti el, szeretne-e ehhez a közösséghez tartozni. A fiatalok ugyanis a debreceni középiskolába is azért járnak, mert ezt szeretnék csinálni – értékválasztásról beszélünk. A legjobb toborzó az elégedett katona. Le kell ülni beszélgetni ezekkel a fiatalokkal: élvezik, büszkék, hogy bent vannak, tenni akarnak érte, hogy erősítsék a Kratochvil reputációját, a közösség hasznos tagjaivá szeretnének válni. Nem biztos, hogy később egyenruhában folytatják majd a pályafutásukat, de az itt megkapott értékek bármilyen pályán segítik majd őket. Volt már azelőtt ilyen intézményünk. Akik ott végeztek, általában mind sikeres emberek, akár a haderőben szolgálnak, akár civil pályára léptek.

Emellett milyen területen várható még előrelépés a honvédelmi nevelésben?

Jelenleg kilenc gimnáziumban lehet emelt szintű érettségit tenni honvédelmi alapismeretekből, több mint hatvan intézményben pedig alapszintűt. Ezt a kört most elsősorban ott tervezzük bővíteni, amilyen szakmákra szükségünk van. Fontosak a honvédelmi táborok is, ahol a fiatalok szintén közel kerülhetnek a katonai világhoz, a katonai mindennapokhoz, és ennek alapján eldönthetik, akarják-e ezt a jövőt vagy sem.

A honvédelmi miniszter is többször elmondta az utóbbi napokban, hogy a haderő várja azokat is, akik a vírus miatt veszítették el állásukat.

Azt szoktam mondani: egy parancsnoknak sosincs elég katonája, annyi feladat van mindig. A Magyar Honvédség mindig várta a jelentkezőket, és így van ez most is, amikor a járvány miatt rengetegen kerültek az utcára. Várjuk őket is, és várjuk a fiatalokat is, akik ki szeretnék próbálni magukat, tenni akarnak a hazáért, és életpályát szeretnének választani maguknak. Jelentősen nőtt az utóbbi hetekben az érdeklődés, sokkal többen keresik a toborzóinkat, nagy lett az irodák leterheltsége, és sokan máris jelentkeztek, folyamatban van a felvételük. Így aztán mi is sűrítettük az alapkiképzések számát, és kicsit könnyítettünk a bekerülési lehetőségeken is: amikor bent vannak, majd utolérik magukat a jelentkezők egészségügyi és fizikai téren. Tehát a szükséges minimummal felkészítjük őket, hogy rövid időn belül tudják teljesíteni az alapvető normákat.

Tehát jelenleg könnyebb bekerülni a haderőbe, mint „normális" időkben?

Időben mindenképpen könnyebb. De a normából nem fogunk alább adni, amikor a fegyver a kézbe kerül, és le kell adni a célzott lövést.

Mit tartana fontosnak kiemelni a haderő járványügyi védekezésben játszott szerepéről a napi híreken túl?

Azt, hogy köszönjük. Köszönet illeti a katonákat, amiért teljesítik, amit vállaltak, és erről ismét mindenki megbizonyosodhatott. A magyar katona a magyar embereket szolgálja. Mostanában öt-tízévente olyan helyzet áll elő, amibe előtte évtizedeken vagy évszázadokon át nem került magyar katona, így némi rutinunk persze van, ez pedig önbizalmat ad. Mindig a legrosszabbra készülünk, így amikor jön egy nagyon rossz, a legrosszabbhoz közelítő állapot, akkor is helyt tudunk állni. Az emberek számíthatnak ránk.

Járványhelyzet, új beosztás… Mennyi idő jut ilyen körülmények között a nagy szerelemre, az ejtőernyőzésre? Főleg, hogy nem áll éppen „irodai ember" hírében.

Egyre kevesebb, bár az ejtőernyős család továbbra is egységes. Nagyon örülök, hogy ismét elnökké választott a Szolnoki Honvéd Ejtőernyős Sportegyesület, ahol a katonai ejtőernyőzés mellett igyekszünk a versenysportnak is hangsúlyt adni, elvégre mégis világbajnokok a fiúk csapat célbaugrásban. Az idei kupákat a járvány miatt sajnos törölték, de figyelünk azért a kiképzésre, megpróbáljuk formában tartani a csapattagokat. Remélhetőleg az év végi versenyt Dubaiban már meg lehet majd tartani, itt eredményes szereplésben bízunk. És persze készülünk a 2021-es vébére. A magam részéről száznegyvenhét ugrásom van, de ma már örülök, ha évente lejutok a reptérre egyet-kettőt ugrani. Szóval ma már inkább meghagyom a fiúknak, hogy gyűjtsék az ugrásszámot és a magasságot. Ami az irodai munkát illeti, ez is egy kihívás, aminek meg kell felelni. Mozogni ugyanakkor igyekszem most is. Egyre nehezebb erre megtalálni az időt, de muszáj kiszabadulni, egy-két kört futni, hogy kiszellőztesse az ember a fejét. Az íróasztal mellett tudjuk elérni a kollégákkal, hogy a katonáknak mindenük meglegyen – most itt tudok segíteni.