A napóleoni háború csataterén kutat a Hadtörténeti Múzeum

A Budapesti Hírlap 1897. október 18-i számának egyik publicisztikája a következőket írta az 1809-es kismegyeri összecsapásról: „Nevezetes e csata ránk nézve, hogy abban hullatta vérét az utolsó nemesi felkelés s noha elesett vitézei halmokban hevertek a csatatéren, öröksége a csúfság, emlékezete pedig a Reterálj, Komáromig meg se állj gúnydal volt." Bár a császári és királyi seregek számára vesztes kismegyeri csata hadtörténeti képét a legújabb kutatások jelentős mértékben árnyalták, a csatatér területén átfogó régészeti munkálatokra napjainkig nem kerülhetett sor.

A csatatér próba jellegű fémkereső műszeres vizsgálatát a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2019-ben kezdte meg egy mintegy tizenötezer négyzetméter nagyságú földterületen, az 1897-ben állított emlékmű térségében, a Pándzsa-ér mellett. A két napig tartó terepkutatás során egy töredékes állapotú réz pitykegomb, több gránátrepesz, valamint kézitűzfegyver-lövedékek kerültek elő.

A megkezdett terepkutatások 2020-ban folytatódtak. Jelentősebb számú tárgyi emléket, köztük ép és deformálódott kézilőfegyver-lövedékeket találtak a Győr és Pannonhalma közötti kerékpárút kismegyeri szakaszánál, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum régészeti szakfelügyeletével zajló munkálatok során.

A Hadtörténeti Múzeum több mint tizenhétezer négyzetméteres területen folytat jelenleg is fémkereső műszeres terepbejárást a Pándzsa-ér mentén. Ennek során a fegyverleletek mellett sorszámmal ellátott francia ezredgombok valamint a második világháború korszakából származó leletek is előkerültek: egyebek mellett egy szovjet SZU-76 önjáró löveg futóműjéhez tartozó görgő maradványa, valamint egy, ugyanilyen típusú harcjármű felépítményéről származó páncéllemez darabja.

Az 1809-es kismegyeri csata a napóleoni háborúk egyetlen, a mai Magyarország területén levő összecsapása, így a csatatér vizsgálata különösen fontos hadtörténeti-régészeti vállalkozás.