A NATO-tagság a kötelezettségek teljesítésével lehet igazán hasznos

A vezérezredes kifejtette: a tizenöt évvel ezelőtti NATO-csatlakozással Magyarország biztonsága részben új alapokra helyeződött. Az ország függetlenségét, szuverenitását és területi épségét veszélyeztető katonai fenyegetésekkel szembeni védelem − az Észak-atlanti Szerződés 5. cikke alapján − az egyéni és a kollektív védelem jogát gyakorolva alapvetően szövetségi keretek között valósulna meg.
A vezérkari főnök kitért arra is, e kettős kötelezettség − összhangban a szerződés 3. cikkében foglaltakkal − megköveteli, hogy a Magyar Honvédség képességeinek fejlesztése a prognosztizáltan rendelkezésre álló erőforrások figyelembevételével a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapjon.

Magyarország a NATO-kapcsolatépítés során 1994. február 8-án az elsők között csatlakozott a Partnerség a békéért programhoz. Benkő Tibor elmondta: a program nagymértékben segített abban, hogy az ország megismerje a szövetség működési mechanizmusait, felkészített a politikai konzultációkra, katonai szinten pedig bepillantást engedett a kollektív védelmi tervezési folyamatba. Rendkívül sok lehetőséget biztosított a katonáknak: közös kiképzéseken és gyakorlatokon, majd missziókon keresztül megkezdődött az addig ismeretlen nyugati gondolkodásmód és katonai tervezési kultúra megismerése.

A vezérkarfőnök kiemelte: a NATO és a Varsói Szerződés között nemcsak az eljárások, a módszerek, a felszerelések és a technikai eszközök terén voltak különbségek, hanem a szemléletben is. Így az első és egyben az egyik legnehezebb feladat az emberek gondolkodásmódjának, szemléletének megváltoztatása volt. Meg kellett tanulni egy olyan szövetség tagjának lenni, olyan emberekkel együtt dolgozni, amelyet, illetve akiket korábban ellenségnek tartottunk.
Hozzátette, az elmúlt tizenöt évben a NATO-elvek (doktrínák, szabványok, koncepciók) átvételéből, az oktatási és kiképzési rendszerek meghonosodásából adódóan gyökeresen megváltozott az állomány szemléletmódja. A vezetők, a parancsnokok, a katonák és a kötelékek képességeit tekintve létrejött egy a szövetség tagjaival együttműködni képes (interoperábilis) professzionális haderő. A következő lépés, hogy NATO-szinten azonos képességű eszközeik, fegyvereik, fegyverrendszereik is legyenek a magyar katonáknak. Az utolsó lépés pedig a közel azonos technikai park kialakítása lesz.

A jövőbeli feladatokkal kapcsolatban Benkő Tibor hangsúlyozta: a szövetségnek olyan új kihívásokkal kell szembenéznie, mint a kibertámadások elleni védelem, és folytatnia kell a mobil, gyorsreagálású és különleges, a világ bármely részén bevethető, ütőképes katonai egységek kialakítását.
A vezérkarfőnök elmondta, a Magyar Honvédség NATO-tagsága során is modernizálták a technikai eszközök egy részét, voltak beszerzések − például a Gripenek, a háromdimenziós lokátorok, a terepjáró gépjárművek, a műveleti feladatok ellátásához szükséges felszerelések és fegyverzetek, szimulációs rendszerek −, de a jövőben nagyobb hangsúlyt kell kapnia annak, hogy a felszerelési hiányosságokat pótolják. Ezek között pedig első helyen van a személyi állomány ellátása korszerű eszközökkel, ruházattal és felszereléssel − tette hozzá.

Benkő Tibor szólt arról is, hogy a NATO közös finanszírozású biztonsági beruházási programjai nagymértékben hozzájárultak a Magyar Honvédség képességeinek költséghatékonyabb fejlesztéséhez. A NATO-szinten is elismert legsikeresebb példának a Stratégiai Légiszállító Képességet (SAC-program) nevezte, amelynek a bázisa Pápán van. Ezzel együtt említette a Honvédkórház területén lévő magyarországi NATO Egészségügyi Kiválósági Központot, amely szorosan együttműködik a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjával.
A vezérkarfőnök bízik abban, hogy szövetségi szinten megállnak a képességeket hátrányosan érintő folyamatok, amihez a legfontosabb a szükséges védelmi költségvetések biztosítása. Ennek jegyében 2012-ben kormányhatározat született arról, hogy védelmi kiadásaink éves nominálértéke 2015-ig nem csökkenhet, 2016-tól pedig évente 0,1 százalékkal növekszik, míg el nem éri az európai átlagnak számító 1,4 százalékos GDP-részarányt.