A repülés őszinte szeretete

Korábban hírt adtunk arról, hogy Tamás Ferenc százados, a szállítóhelikopter-zászlóalj pilótája nemzeti bajnoki címet ért el a 65. Magyar Nemzeti Vitorlázórepülő Bajnokságon. Pilótatársa, Makai Sándor alezredes, a harcihelikopter-zászlóalj parancsnoka szintén az élvonalban végzett. Mindketten a szolnoki helikopterbázis pilótái, a Magyar Honvédség Mi–24-es és Airbus H145M típusú helikopterein szolgálnak. Adódik hát a kérdés, hogy egy modern, minden szükséges biztonsági rendszerrel ellátott gépet miért is cserélne fel bárki egy merev szárnyú, hajtóműveket és összetettebb berendezéseket nélkülöző vitorlázógépre. Bár az is igaz, hogy a versenyre felkészített vitorlázó repülőgépek akár összetett, versenytaktikai tanácsadó szoftverrel kiegészített navigációs berendezésekkel, adatrögzítőkkel és meglehetősen megbízható rádiótechnikai eszközökkel is felszerelhetők.

Beszélgetésünk során kiderül, hogy mindketten fiatalkoruk óta, lassan harminc éve űzik a vitorlázórepülést. Csak később, a pályaválasztás idején jött képbe a katonai szolgálat és azon belül a forgószárnyasok világa. Makai alezredes elárulja, hogy őt annak idején az orvosi alkalmassági vizsgálat eredménye irányította át a vadászrepülőgépekhez vezető pályájáról a helikopterek felé, de mint hozzáteszi: ezt soha, egy percre sem bánta meg. Sőt, a helikopterekkel végezhető repülési feladatok sokrétűségének köszönhetően rendkívül sokszínű hivatást tudhat magáénak.

„Minket a repülés őszinte szeretete hozott a Magyar Honvédség kötelékébe. A helikopteres repülésnek megannyi szépsége és különlegessége van, éppen ezért nem is szeretem összehasonlítani a merev és a forgószárnyú gépeken történő repülést, mert mindkettő – főleg a vitorlázók vonatkozásában – teljesen más. Számomra az egyik a hobbim, a másik pedig a hivatásom. Mindkettőben a legjobbat szeretném nyújtani" – fogalmaz. Mégis, amikor a két, egymástól nagyon különbözőnek tűnő repülési formáról beszélgetünk, elmondja: a légijártasság tekintetében mindkét kategória segíti egymást. „Helikopterben ülve más aspektusban látjuk a világot, hiszen alacsonyabban közlekedünk, más forgalmú reptereken fordulunk meg, olykor bejárjuk Európát. Az így szerzett tudást lehet kamatoztatni a vitorlázórepülésben is. Ugyanakkor a vitorlázórepülés során is szert tehetünk olyan tapasztalatokra, amelyek rendkívül hasznosak a munkánk során." A harcihelikopter-zászlóalj parancsnoka kifejti, hogy a vitorlázórepülőknek sokkal mélyebben kell meteorológiával foglalkozniuk, ismerniük azokat a légköri jelenségeket, amelyeket például állami célú vagy közforgalmi repülés során épp csak érintenek.

Pilótatársa, Tamás Ferenc százados a különböző autóversenyekkel érzékelteti az összehasonlítás nehézségét: „A Forma 1 és a ralliautózás nagyon különböznek egymástól, nem lehet egy lapon említeni a kettőt. Ehhez hasonlóan, más tudásra van szüksége egy vitorlázópilótának és egy helikoptervezetőnek." Előbbinek nem kell például megtanulnia minden olyan műszer kezelését, amellyel egy mai modern forgószárnyas el van látva, s ugyanígy egy helikopterpilótának sem kell feltétlen ismernie, hogy egy felszálló légáramlat melyik oldala erősebb. „Ami talán még fontos: a vitorlázórepülés során tulajdonképpen egy szabadidős tevékenységet művel önkéntesen az ember, a tőle telhető legmagasabb szinten. Ilyenkor már nemcsak pilóta, hanem repülőember az, aki a botkormányt fogja. Ha ezt a szemléletet behozod a hivatásodba is, és nem csak katonai pilóta vagy, hanem a helikopteren is egy szolgálatot teljesítő repülőember, az talán megint többet jelent" – mondja Tamás százados.

Éppen e gyakran létfontosságú tudást jelentő tapasztalatok miatt nem véletlen, hogy számos külföldi haderőnél és civil légitársaságnál is jelen van a vitorlázórepülés a kiképzés részeként, hiszen a vitorlázógépeken még a kismotoros repülőgépek fenntartásához képest is kedvezőbb módon, többet lehet repültetni a növendékeket, pilótákat, akik így elmélyíthetik a repülés alapjainak gyakorlati ismereteit. Makai alezredes válaszában hangsúlyozza, hogy a vitorlázógépek világa egy fontos tulajdonsággal gazdagítja azokat, akik már fiatalkorukban megismerkednek a repüléssel, hiszen ennek köszönhetően bennük már gyerekkoruktól kezdve megvan a fegyelem. A repülőüzem ugyanis korántsem veszélytelen. „Úgy tartják, hogy a repülésben vérrel írt, kemény szabályok vannak és ez nem véletlen. Életek múlhatnak a felkészültségen. A reptéren mindig volt egyfajta rend, egy folyamat, amihez tartanunk kellett magunkat. Ez a fegyelmezett hozzáállás kiváló hátteret jelentett nekünk később, itt a Magyar Honvédségben is. És persze mire valaki eljut oda, hogy egy katonai repülőtéren beül egy kiképző-repülőgépbe vagy helikopterbe, már tisztában van az alapokkal, nem úgy, mint az, aki életében először készül elemelkedni a földtől."

Az idén hatvanötödik alkalommal megrendezett Magyar Nemzeti Vitorlázórepülő Bajnokság a sportág legnagyobb megmérettetése itthon. Visszatérve az autóversenyeket idéző példára, Makai Sándor magyarázatából kiderül, hogy a Forma 1-hez hasonlóan itt is vannak futamok, és a bajnokság végén kihirdetnek egy világbajnoki címet. Csakhogy itt a futamok és a végső eredményhirdetés mind egy versenyen belül zajlik. „Régebben kéthetesek voltak ezek a megmérettetések, ma már inkább a kilencnapos versenyek a jellemzőek, amelyek során – kedvező időjárás esetén – mindennap van lehetőség egy-egy feladat lerepülésére, és mindennap pontozzák is a végrehajtást. Ezeket a napi pontszámokat összesítve hirdetik ki a helyezéseket és a bajnoki címet a különböző géposztályokban, kategóriákban". Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis pilótái az úgynevezett FAI Club kategóriában versenyeznek, amelyben döntően műanyag, karbon- vagy üvegszálas vitorlázógépek emelkedhetnek a magasba. A versenyhelyszín kapcsán Tamás Ferenc százados megjegyzi: idén azért esett a matkópusztai repülőtérre a választás, mert a tervek szerint pár éven belül ugyanitt hazánk világbajnokságnak is otthont adhat, s a hazai bajnokság amolyan előpróba is volt a szervezőknek és a területnek.

A vitorlázórepülő-versenyeken mindig egy adott távot, vagy pedig adott idő alatt minél nagyobb távolságot kell tudni lerepülni. Ez lehet 150, de akár 500 kilométeres távolság felett is – ideális időjárási körülmények mellett akár 100 kilométer/óra feletti átlagsebességgel. A mostani verseny kapcsán azonban korántsem voltak ideálisnak nevezhetők a körülmények. A versenyzők dolgát zivatarok, esőfelhők nehezítették meg, ezért mindössze négy napot tudtak repüléssel tölteni. Így a Tamás Ferenc százados által elnyert bajnoki cím és Makai Sándor alezredes szintén előkelő helyezése még nagyobb értékkel bír.

Hogy mi a titka a jó eredménynek? A válasz korántsem egyszerű. A jó versenyző titka az, hogy mindenre figyel. Ez előzetes felkészüléssel kezdődik, a feladat átgondolásával. Kell hozzá a technika, ahogy a szükséges háttér is, ami biztosítja a részvételt és persze kell az elméleti és a gyakorlati tudás. Tamás Ferenc így foglalja össze: „Gép, ember, körülmények. És az utóbbiban elég sok minden benne van. Néha azt érzi az ember, hogy az adott eredmény nem teljesen rajta múlik. Ez amolyan hit kérdése, hogy ki miben látja a miérteket. Mindezen túl ott van a navigáció kezelése, az, hogy az embernek van-e csapata, segítsége, van-e rádiója, olyan ember, aki tud segíteni a földről." Kiderül, hogy a vitorlázógépre sem lehet állandó, biztos pontként tekinteni, hiszen a különböző gépek eltérő időjárási körülmények között tudnak jól teljesíteni.

Ezeket a szempontokat egészíti ki a tapasztalat és a szerencse. Mint a helikopterpilóták fogalmaznak, rengeteget számít, ha valaki akár hazai, akár nemzetközi versenyeken vesz részt. Egy világbajnokot idézve Tamás Ferenc százados elmondja, hogy minden versenyen van legalább hat olyan potenciális induló, aki képes megnyerni az adott megmérettetést. „Közöttük sokszor valamiféle szerencsefaktor vagy karma, a kedvező avagy az éppen jelen lévő szerencsétlen körülmények döntik el, hogy ki lép fel a dobogó legfelső fokára. Igencsak ritkaságszámba megy, ha valaki több éven keresztül töretlenül bajnok tud lenni. A többszörös bajnokok esetében akár több év is eltelhet két győzelem között. Nem mindig jön be a papírforma."

Persze felmerül az a kérdés is, hogy egy alapvetően civil mezőnyben mit jelent az ő katonai tapasztalatuk. Szerényen csak úgy felelnek: mindössze a légijártasság a különbség. Hiszen nem mindegy, hogy valaki a hétköznapjait egy íróasztal mögött ülve tölti és csak hétvégenként jut ki a reptérre, vagy tulajdonképpen csak átszáll egyik gépből a másikba. Sietve hozzáteszik: ezzel persze még mindig nem garantált, hogy megnyerik a bajnokságot, de ez a tapasztalat mindenképpen segíti őket.

A versenyzők számára a következő vitorlázógépes megmérettetésre várhatóan 2021-ben kerül sor egy jövő évi nemzeti bajnokságon, vagy pedig az új koronavírus-járvány miatt idén elhalasztott világbajnokság pótlásakor.

Kapcsolódó cikk:
Nemzeti bajnok lett a helikopterpilóta