A semmiből építkezve – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A cs. kir. hadsereg, mint valamennyi modern haderő, 1848-ban rendelkezett műszaki szakcsapatokkal: nyolc árkász- és hat aknászszázaddal, valamint három utászzászlóaljjal, melyekbe összesen mintegy 4400 fő tartozott. Az utászok az 1844M gyutacsos, szuronyos különcsapat puskáit kapták, ami rövidebb, mint a hasonló típusú gyalogsági lőfegyver.A műszaki alakulatok közül egyik sem volt magyarországi kiegészítésű, ugyanakkor a honvédsereg felsővezetéséből többen – Görgei Artúr, Kosztolányi Móric, Ivánka Imre, Szodtfridt Ferdinánd (néhol Nándor), Alfons Calzada, Pongrácz István, Szabó Imre, Meszéna István – a korneuburgi, illetve a tullni utászkari iskolán végeztek.A magyarországi főhadparancsnokság területén 1848 elején csak egy árkász (sappeur) különítmény állomásozott, a komáromi erődben. Ez békeidőben elegendő volt a műszaki munkálatok ellátásához, de az 1848 júniusától kibontakozó délvidéki kisháború, illetve a horvát fenyegetés nyomán biztossá vált, hogy a létrehozandó magyar hadseregnek szüksége lesz saját műszaki szolgálatra is. A szlavóniai–szerémségi főhadparancsnoksághoz tartozó péterváradi erődben működött egy 72 főből álló hidász (pontonier) különítmény, de azt 1847-ben feloszlatták. A horvátországi, a bánsági és az erdélyi főhadparancsnokság 1848 elején egyáltalán nem rendelkezett cs. kir. műszaki alakulatokkal.