A SZENT ISTVÁN elsüllyesztése – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Őfelsége hadihajója (Seiner Majestät Schiff – SMS), a SZENT ISTVÁN az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének legmodernebb egységeit magában foglaló Tegetthoff-osztályt képviselte, amely négy csatahajóból állt. Elsőként a Ferenc József császár jelmondata után VIRIBUS UNITIS (Egyesült Erővel) nevet kapott egységet bocsátották vízre 1911 júniusában, majd következett a TEGETTHOFF (1912. március), a PRINZ EUGEN (1912. november), s végül a SZENT ISTVÁN. Az utóbbi azonban (három testvérhajójával ellentétben) nem Triesztben, hanem a Fiume melletti Ganz–Danubius gyárban épült. Ennek az volt az oka, hogy a magyar országgyűlés csak azzal a feltétellel ajánlotta meg a Siegfried Popper hajóépítő főmérnök által tervezett négy csatahajó építéséhez szükséges pénzt, ha az egyiket magyar vállalat építheti. A 151 méter hosszú, 27,3 méter széles, 21 595 tonna vízkiszorítású SZENT ISTVÁN így a mai napig a legnagyobb magyar gyártású hadihajónak számít, de polgári célokra sem készült méretesebb úszóegység hazai üzemben.

Csak baj ne érje…

Az Osztrák–Magyar Monarchia tengeri hadihajóinak építésébe hazánk 1906-tól kapcsolódott be, miután a Danubius Hajó- és Gépgyár Rt. megvásárolta a fiumei (bergudi) Howaldt és Társa Hajógyárat, majd hajóépítő telepet létesített Porto Rében. 1911-ben a Danubius egyesült a Ganz és Társa Gépgyárral, s ugyanebben az esztendőben kapott megrendelést a haditengerészettől egy modern csatahajó építésére is, amelyet kezdetben VII-es számmal jelöltek. Végleges nevét a SZENT ISTVÁN közvetlenül az 1914. január 17-i vízre bocsátása előtt kapta, míg a tengeri próbautakra 1915. november 17-én állt készen. Meghajtásáról két AEG-turbina gondoskodott, amelyeket tizenkét Babcock–Wilcox kazán táplált gőzzel. A hajó maximális sebessége elérte a 21 csomót (hozzávetőleg 40 km/h), legénysége 1087 főből állt, megépítése 60,6 millió koronába került.

További részletek a Magyar Honvéd magazin június 15-én megjelent számában!