A Szent Korona menekítésének állomásain rótták le tiszteletüket a koronaőrök

A Szent Korona mentési tervének kidolgozása a második világháború során 1944 vége felé vált sürgetővé, amikor a harcok már az országban folytak. Három lehetőség merült fel: a pápai nunciatúra, egy biztonságos vidéki város, valamint a vár, ahol elásták volna a koronát. Végül a harmadik mellett döntöttek, s 1944. október 10-én a föld alá rejtették. Rövid idő múlva, november 4-én kiásták, majd Veszprémbe szállították és az ottani sziklabarlangban rejtették el, a koronázási palástot pedig Borbély János koronaőr alhadnagy Pannonhalmára vitte. A koronázási ékszerek december 6-án érkeztek egy „Hangya" tehergépkocsin Kőszegre, azonban a front közelsége és a sűrűsödő bombázások miatt Pajtás Ernő koronaőr ezredes két nap múlva úgy határozott, hogy a biztonságosabb Velem községbe szállítják át. Az ereklyéket tartalmazó vasládát a Stierling-villa kertjében, egy földbe ásott bunkerba helyezték. 1945. január elején a koronázási palástot is elhozták Pannonhalmáról.

Mindeközben a kőszegi Kálvária-hegy alatt megépítették a biztonságos elhelyezésre alkalmas, betonból és téglából készült óvóhelyet. Az építmény 1945. március 18-ra készült el, ekkor kerültek vissza Velemből  a féltve őrzött kincsek; ám nem maradhattak sokáig, mert ez a hely sem vált biztonságossá, így Pajtás ezredes a jelvények továbbszállításáról döntött.

Visszaemlékezésében így ír erről: „1945. március 27-én hagyta el a Szent Korona Magyarország szent földjét. Egyszerű Hangya teherautón vittük Semmeringen át Mürzstegbe. Innen Mariazellbe. Április 5-én Attersee községben, s végül április 7-én voltunk Mattseeben! … A front közeledése miatt április 26-ról 27-re virradó éjszaka felnyitottuk a nagy ládát és kivettük a Szent Koronát, a jogart és az országalmát. A kincsek eredeti bőrtokjukban nyugodtak … belehelyeztem őket egy kettévágott katonai benzineshordóba. A ládában csak a kardot hagytuk. … Egy sziklafal előtt, melyet már nappal kikerestünk, mély gödröt ástunk, beletettük a hordót és betemettük a helyet is, hogy az ásásnak semmi nyoma nem maradt." Azonban hiába óvták oly’ gondosan a koronaőrök az idegen kéztől Szent Koronánkat és a koronázási ékszereket, végül Amerikába kerültek, ahonnan csak 33 évvel később térhettek haza.

A Szent Korona menekítésének utolsó magyarországi állomásait érintve, a napokban harcászati kiképzést és menetgyakorlatot hajtott végre az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység Honvéd Koronaőrség állománya. A gyakorlat zárásaként a koronaőrök, az érintett települések vezetői és civil szervezetek képviselői koszorút helyeztek el a velemi és a kőszegi emlékhelyeknél.

Ádám Barnabás ezredes beszédében megköszönte a települések lakosságának, hogy évről évre szeretettel és tisztelettel fogadják a koronaőrség állományát, s elmondta: a koronaőrök számára ez a legnagyobb megbecsülés szolgálatukért, a szolgálat nehézségeiért és a kiképzés során hullatott verejtékért. „Ennek a kiképzésnek az elsődleges célja, hogy ha a szükség úgy hozza, tettekkel tudjuk bizonyítani felkészültségünket. Büszkén jelenthetem, hogy koronaőreink eredményesen zárták a gyakorlatot. Megnyugtató a felkészültségük, megnyugtató az elszántságuk" − mondta.

A parancsnok emellett kifejezte a koronaőrök háláját és köszönetét azért az értékmentő munkáért is, amelyet a két település önkormányzata és lakossága végez azzal, hogy ezeket a helyeket megőrzik az utókornak. Ez azért nagyon fontos – hangsúlyozta az ezredes – mert csak az a fa tud igazán nagyra nőni, amely mélyre engedi a gyökereit.

Fotó: Petruska Zsuzsanna hadnagy és a szerző felvételei