A térképészeti intézet egykori parancsnokára emlékeztek

Szöveg: honvedelem.hu | 2017. szeptember 30. 21:31

Koszorúzással egybekötött tiszteletadással emlékeztek meg az MH Geoinformációs Szolgálat munkatársai az egykori Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet parancsnokának, vitéz Somogyi Endre altábornagy halálának 50. évfordulójáról, a napokban.

Szalay László alezredes, az MH Geoinformációs Szolgálat (MH GEOSZ) megbízott szolgálatfőnöke köszöntője után Siposné prof. dr. Kecskeméthy Klára ezredes elevenítette fel a térképész altábornagy életének meghatározó fejezeteit.
Elmondta: vitéz Somogyi Endre 1891. november 18-án született Cserépfalun. Katonai pályafutása a pécsi hadapródiskolában kezdődött, majd a Ludovika Akadémia elvégzése után, 1912. szeptemberében foglalta el első tiszti beosztását a pozsonyi Magyar Királyi 13. honvéd gyalogezred állományában. 1914-től részt vett az első világháborúban, az ott szerzett érdemeiért több kitüntetésben részesült. A háborút követően kinevezték a Ludovika Akadémia tanárává. 1928-ban előléptették őrnaggyá, és világháborúban szerzett érdemei elismeréséül vitézzé avatták. 1939-1945 között a Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet parancsnoka volt. Kezdeményezésére indult 1940-től térképésznövendék-tanfolyam az Intézetben. Közben 1933-ban alezredessé, 1936-ban ezredessé, 1940-ben tábornokká, 1941-ben vezérőrnaggyá, 1943. február 1-jén altábornaggyá léptették elő.

Somogyi Endre neve a két világháború között fonódott össze az öttusa sportággal. 1924-től kezdett érdeklődni a vívósport iránt, maga is kiváló sportoló és sportszervező volt. 1933-ban párbajtőr egyéni országos bajnok lett és a győztes bajnokcsapat tagja volt. Az ő nevéhez fűződik a Honvéd Tiszti Vívó Klub megalapítása. Elhivatottságát tükrözi, hogy két olimpián (1932. Los Angeles, 1936. Berlin) is a magyar öttusa csapat vezetője volt.
A második világháború alatt hadifogságba került, hazatérése után nyugállományba helyezték. Vitéz Somogyi Endre altábornagy élete utolsó két évtizedében méltatlanul elfelejtve, nehéz körülmények között is méltósággal viselte a sorsát. 1951-ben megvonták nyugdíját, családjával együtt kitelepítették Ostorosra, majd Szomolya község harangozója lett. 1967. szeptember 9-én, 76 éves korában hunyt el.

A gyalogos hadnagyként avatott katona a ranglétrán eljutott az altábornagyi rendfokozatig. Munkássága mai napig kiemelkedő értéket képvisel, hiszen a hadtudományban őt tekintik a magyar katonaföldrajz, mint önálló tudományterület megteremtőjének.

A megemlékezés koszorúját a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Katonai térképészet nevében Szalay László alezredes és a HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit kft. ügyvezetője, Benkóczy Zoltán helyezte el.