A világtörténelem egyik legnagyobb csatája

Szöveg: honvedelem.hu | 2015. június 22. 15:30

Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

A Pesti Hírlap publicistája a világtörténelem egyik legnagyobb csatájának nevezte a lembergi ütközetet. „A világtörténelem egyik legnagyobb csatáját vívják a szövetséges csapataink Galíciában. Az orosz frontnak a gorlicei áttörése óta lépésről lépésre, azaz lövészárokról lövészárokra győzelmesen haladnak előre a német, magyar és az osztrák katonák. Minden nap egy- egy históriai állomást ér el offenzívánk. Ma Grodeket és Komarnót írták be hőseink saját vérükkel e hadjárat aranynaplójába. S mire e sorok megjelennek, tán már ismét előbbre viszik a szövetséges lobogókat. Az útirány úgy látszik Lemberg. És a história harmadik lembergi csatának fogja elnevezni ezt az erős küzdelmet. Stratégiai szempontból a galíciai hosszú frontunk minden egyes pontja, amelyen győzelmesen előre haladunk, ránk nézve egyaránt fontos: az orosz – lengyel határszéltől Besszarábiáig erős falanksz nyomja hátra az orosz tömegeket. Ez minden részletében összefüggő és előre megfontolt haditerv aszerint való orosz üldözés Galícia megtisztítását jelenti."

„Erős hajszát indított a budapesti rendőrség és mi, akik oly sokszor vagyunk kénytelenek a rendőrségi munkáról elítélő bírálatot mondani, ezúttal szívesen ismerjük el a rendőrség érdemét" – írta a Népszava.

Az újság kiemelte: „a rendőrség üldözi az apróbb uzsorásokat: a kofákat, szatócsokat, a pinceodúkban meghúzódó szeneseket. Ez is nagyon szükséges dolog, mert ezek az apróbb exisztenciák parazita férgek módjára szipolyozzák Budapest népét: nem mondjuk, hogy valamennyien meggazdagodnak, de túlnyomó többségükben parazita exisztenciát folytatnak: a rendőrség tehát jó munkát végez, amikor ezeknek a visszaélését igyekszik korlátozni."

A Népszava az orosz frontról is szállított híreket: „a szövetséges seregek rohamos előrenyomulásukban Lublin kormányzóságban, jó mélyen az orosz területen űzik az ellenséget és elfoglalták Tarnogrodot, a galíciai határtól mintegy nyolc kilométerre, a Tanev mellett levő várost. Ugyanebben a magasságban, egyúttal kelet felé is haladtak, ahol az oroszokat előre elkészített, úgynevezett grodeki állásba kergették. Amint előre látható volt, az oroszok ismételt futásaik után a grodeki állásban kísérelik meg egy utolsó, elkeseredett védelemben elhárítani sorsukat."

A Pesti Hírlap azt is megírta, nem megy a háború az olaszoknak. „Lesújtóbb kritikát nem lehet mondani az olaszok háborús erőlködésére, minthogy elfelejtettünk róluk kritikát írni, pedig már egy hónapja hadiállapotban vagyunk Itáliával. Síppal, dobbal, cintányérral hirdették ellenünk a reklám- háborút Rómában, s mikor a tett mezejére kellett lépni, egyszerre elcsendesedett a harci zaj és tele vannak az olasz lapok a mi hadseregünk erejének, felkészültségének és ellenálló képességének dicséretével. Mert amennyivel gyöngébbek az olaszok vitézségben, annyival rafináltabbak s most az ellenség erejének nagyságával mentegetik és leplezik a maguk gyöngeségét a saját közvéleményük előtt. A talián újságok, melyek az entente szubvenciójáért pausáléban hazudtak rólunk minden rosszat, most – mikor már az olasz bőr került a vásárra – őszinteségi pillanataikban elismerik, hogy milyen hatalmas ellenfél a monarchia s milyen nehéz annak térképéről letörni egy kis darabot."