„Anyanyelvem a néptánc”

Szöveg: Takács Vivien | 2014. november 25. 9:22

„Minden egy reggelen kezdődött: édesanyámmal az újságban olvastuk, hogy területi felvételit hirdet a Magyar Táncművészeti Főiskola. Éppen aznap románból dolgozatot írtunk, én pedig meg szerettem volna úszni, így inkább a felvételit választottam” – mondta Tókos Attila, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes (volt Honvéd Együttes) fiatal táncosa a honvedelem.hu-nak adott interjúban.

A Bardócról – az erdélyi kis faluból – származó táncos a kezdetekről elmondta, hogy az esélytelenek nyugalmával indult neki a felvételinek, mert semmilyen előképzettsége nem volt. „Az tény, hogy mozgékony voltam, mert sokat sportoltam: fociztam, bokszoltam, futottam, pingpongoztam és kosaraztam is. A fizikai állóképességemnek is köszönhetem, hogy kétszáz gyerek közül bekerültem abba a kettőbe, akiket felvettek" – mesélte a táncos, aki akkor tizennégy éves éves volt és aki számára ezután kiteljesedett a világ. „Ekkor ismerkedtem meg a különféle mozgásformákkal: szteppel, balettel, társastáncokkal, modern táncokkal és a néptánccal is" – tette hozzá.

Attila 2003-ban leérettségizett, egy évvel később, 2004-ben már alá is írta első szerződését. „Novák Ferenc Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas koreográfus ajánlott nekem egy szerződést az akkor még Honvéd Táncszínházhoz, ami később összeolvadt a Budapest Táncegyüttessel, aminek a művészeti vezetője a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltán volt" – mesélte a táncművész. Megtudtuk: a főiskolai tagozattal sokat járt külföldön, eljutott Japánba, Brazíliába és Franciaországba is. Amikor éppen nem utazott, Budapesten táncbetéteket táncolt az Erkel Színházban és többször besegített többedmagával az Experidance-nek is.

„2004-ben, amikor a Honvéd Táncszínházhoz kerültem, éppen a »Ki népei vagytok« második része készült, ahol én egy szóló szerepet kaptam: széki vőlegényt kellett alakítanom" – mondta, majd hozzátette, hogy azóta már többször volt vőlegény a színpadon.

Innentől „beindult a verkli": próbák, táncórák, saját produkciók gyártása és a sok-sok gyakorlás. „Akkoriban Gombai Szabolcs koreográfussal, és az ötleteink segítségével készült el egy nagyon jó darab, amelynek címe »A férfi tánca« volt. Ez sokáig futott a Várszínházban" – avatott bele a kezdeti sikerekbe a Junior Prima Primissima díjas táncos.

A kortárs műfajban is jártas művész jelenleg több előadásban is szerepel: a TranzDanz társulattal Kovács Gerzson Péter által koreografált „DiverZity"-ben illetve a „Bankett"-ben. Aztán Fitos Dezső: „Tántorgók" című darabjában is van táncbetéte. „Próbálok nem leragadni egy műfajnál, hanem mindig igyekszem színesíteni a palettámat" – mesélte.

Tókos Attila idén először koreográfusként is kipróbálhatta magát a nem régiben bemutatott „Sírnak a harangok…" című darabban. „A »Lázálom« elnevezésű résznek voltam a koreográfusa, amely egy szenvedéstörténetet mesél el: életem egyik legnehezebb szakaszát dolgozom fel benne. 2010-ben egy autoimmun betegséget diagnosztizáltak nálam, ami közel két évig azzal járt, hogy folyamatosan hőemelkedésem volt. Nem akarom túl dimenzionálni ezt, mert ugyan sokszor voltam mélyponton, mégis az alkotásomban a betegség mágikus erővel hatott rám, amit ezáltal a színpadon sokkal jobban vissza tudom adni a nézőnek" – mondta.

Az ifjú koreográfus arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc darabja nevetve így válaszolt: „A sajátom"; majd hozzátette: „A viccet félretéve minden darabot szeretek és maximálisan megpróbálom beletenni a tudásomat."

„A »Lázálom« ötlete akkor született, amikor moziban a »Django elszabadul« című filmet néztem. Ott láttam, ahogy az egyik izmos testű színész lóg lefelé a kötélen, ekkor határoztam el, hogy én is így fogom kezdeni a számomat, csak én nem kötélen, hanem egy cirkuszos barátom tanácsára tisu-n fogok lógni, ami egy rugalmas anyagot jelent" – avatott be a kulisszatitkokba Attila. Elmondta, hogy a színpadon nem csak a paraszti idillt kell megmutatni, hanem mélyen szántó gondolatokat is, amely a nézőben érzelmeket kelt.
„A tisu-s számomba több technikát beépítettem: alkalmazom benne a butoh,a graham és a limon technikákat is, amikor éppen a kolléganőmmel táncolok" – mesélte.

Ezt a produkcióját is benevezte a májusi Országos Szolnoki Néptáncfesztiválra. „Kicsit elrugaszkodtam a hagyományos néptánctól, de természetesen az anyanyelv mindig is a néptánc fog maradni, csak időnként néha egy kicsit kiszínezem" – árulta el.

Arra a kérdésre, hogy egy nap hány órát táncol a következőt felelte: „egyszerűbb megmondanom azt, hogy hányat nem: hetet, amikor alszom". Hozzátette: általában délelőtt 9 órától délután 14 óráig vannak a próbák, utána egy gyors ebéd,aztán délután, ha éppen más együttesben is fellép, akkor arra gyakorol, vagy a saját produkciójára készül, esetleg fiatalokat oktat.

Mindezek mellett a kikapcsolódásra is marad egy kis idő. Általában a Rudas Gyógyfürdőbe szokott járni, hogy a testét és lelkét ellazítsa. „A táncosnak a legfontosabb az önfejlődésen való munkálkodás és a nyitottság. Ha éppen a Rudasban »lazítok« a kupolán szoktam nézni a beáradó fényeket és máris arra gondolok, hogy a következő darabban azok hogy mutatnának a színpadon" – mesélte.

És, hogy mit jelent Tókos Attila számára a tánc? Mindent. „Az egész életem e körül forog, mindig a tánc jár az eszembe, így sosem kapcsolok ki igazán. A minap is egész éjjel jöttek az ötletek, amiket hajnali fél 5-kor papírra vetettem" – mondta, s megtudtuk: egy-egy kortárs vagy modernebb táncmozdulattal kifejezőbben el lehet mondani azt, amit szeretne, mint a néptánc nyelvén. „Néha könnyebb kifejezni magam más formanyelvekkel, de ettől a néptánc semmivel sem jelent kevesebbet számomra, hiszen ugyanúgy megvan benne a dramatikus erő."

A táncegyüttes tagja a díjaira a legbüszkébb, mert ezek adják számára a további erőt az eredménnyel teli folytatáshoz. 2011/2012-ben a Honvéd Együttesben egymás között a táncosok megválasztották az év művészének. 2014-ben a Magyar Táncművészetek Szövetségétől megkapta az év legjobb férfi táncosa díjat, valamint ugyanebben az évben neki ítélték oda a Junior Prima Primissima díjat népművelődés és közművelődés kategóriában.

A táncos szólistának minden műfajban vannak példaképei, akiket nem utánozni szeretne, hanem azzal az odaadással és azzal az erővel, amivel ők dolgoznak, ugyanannyi hittel szeretné ő is továbbfolytatni a táncot. „Néptáncban első helyen említem Zsuráfszky Zoltánt, mert ma Magyarországon neki van az egyik legnagyobb rálátása a néptánc kincseire, de egy volt főiskolai mesteremet, Végső Miklóst is megemlíteném, akit szintén egy fantasztikus táncosnak tartok. Ugyanakkor példaképemnek tekintem még Novák Ferencet és Kovács Gerzson Pétert is" – mutatott rá a táncművész.

A jövőjével kapcsolatban csak annyit mondott, hogy most egyelőre aktív előadóként szeretne kiteljesedni, s ebben a már említett díjak óriási inspirációt nyújtanak számára. Szeretné bebizonyítani, hogy érdemes volt neki ítélni az elismeréseket. A későbbiekben pedig szívesen dolgozna koreográfusként is.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttesben 17-18 darabot tartanak jelenleg repertoáron. November végén az Erkel Színházban két előadása is lesz a Székely Dózsa György című táncjátéknak. „Volt olyan hetünk amikor hatféle műsort adtunk elő. Jó formán időnk sem volt próbálni, így a színházi bejárás alatt az agyunkban lévő lemezt kicseréltük az egyikről a másikra" – mesélte nevetve, majd hozzáfűzte, hogy már az összes műsor a lábukban van.
Most a február 20-i Körhinta című darabnak folynak a próbái, amit a Nemzeti Színházban fognak bemutatni. A dramaturgiát Vincze Zsuzsanna írta, Zsuráfszky Zoltán koreografálja és Vidnyánszky Attila rendezi.

Azt hogy eddig összesen hány darabban táncolt, Tókos Attila nem tudta pontosan megmondani. Annyit azonban elárult, hogy az egész estés darabok száma meghaladja a százat, és a különféle produkciókban táncolt táncbetéteinek mennyisége is közelít az ezerhez.