Az 1849-es komáromi parancskönyv

A 160 zászlóalji parancskönyv közül jelenleg hat zászlóaljszintű és három századszintű parancskönyvet ismerünk. Ezek közül egyedül a 49. honvédzászlóalj zászlóalji parancskönyve teljes, a többi ilyen okmány egy-hat hetet, jó esetben egy fél évet fog át. A legtöbb ilyen okmány a komáromi várőrségben szolgáló alakulatoktól – a 49-es, az 56-os, a 61-es és a  204-es zászlóaljaktól – maradt fenn. A 64. zászlóalj parancskönyve is ebbe a sorba illeszkedik.

Különösen becsessé teszi e dokumentumot, hogy egy olyan időszak intézkedéseit örökítette meg, amelyből nem maradtak fenn a komáromi várparancsnokság különböző szerveinek intézkedései, és amelyből – az erőd körülzárása miatt – amúgy is meglehetősen kevés katonai iratot ismerünk.

Ebből a szempontból különösen Török Ignác tábornok, illetve az őt felváltó Lenkey János és Guyon Richárd tábornokok parancsai fontosak. Az okmányban megtalálható Kossuth Lajos 1849. január 14-i körlevelének, február 22-én Puky Miklós kormánybiztoshoz intézett utasításának, valamint Kossuth és Görgei Artúr június 2-i, a magyar hadsereg valamennyi parancsnokához intézett rendeletének másolata is.

A parancskönyvet, a történeti keretet és a gyűjteménygyarapító Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárát három szakértő mutatja be. A korszak avatott (had)történész szakértője, dr. Hermann Róbert A 64. zászlóalj parancskönyvének forrásértéke című előadásában a forrástípust és a konkrét okmány adatainak értékét elemzi. Pelyach István Komárom, az 1849-es szabadságharc utolsó „bástyája"  címmel az erődnek és védőinek állít emléket, míg Németh György az Országos Levéltár 1848–49-es gyűjteményeiről tart összefoglaló ismertetést, felvillantva, hogy mennyire méltó őrzőhelyre kerül a dokumentum.